Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – A bűvös kocka és az élet
Péliföldszentkereszt – A bűvös kocka és az élet
2018-08-18 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A STÉG ifjúsági fesztivál keretén belül augusztus 18-án bemutatott szentmisében Claudius Misquitta atya, szalézi ifjúságpasztorációs felelős Rubik Ernő találmányával kapcsolatban osztotta meg gondolatait a fiatalokkal.
„A mai napon Rubik Ernő találmányával kapcsolatban szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot.
Még egészen kicsi voltam, amikor először láttam ilyesmit. Persze, nem tudtam, hogy magyar, még azt sem tudtam, hogy Magyarország létezik. Megdöbbentett, hogy milyen fantasztikus dolog ez! Ha belegondolsz: hat szín, és több mint 43 trillió lehetőség van, hogy lehet ezeket tekerni. Ez azt jelenti körülbelül, 1446 milliárd évig tartana, ha másodpercenként egy tekerést végeznél! Több mint fantasztikus, mennyi lehetőség van egy ilyen kis darab műanyagban! Mégis, van egy fajta algoritmus, hogy jól lehessen összerakni.
Emlékszem, amikor az osztálytársaimnál először megláttam ezt a játékot, nagyon megfogott. Persze nem tudtam még kirakni, de érdekelt, mert színes volt, szép, izgalmas. Hazamentem, és egyből kérlelni kezdtem az édesanyámat, hogy vegyen nekem is egyet. És ahogy ezt az édesanyák mondani szokták, ő is azt mondta: „Ha jó leszel, kapsz.” Próbáltam jó lenni – nem volt egyszerű feladat – és végül amikor hetek múlva mentünk vásárolni, ott volt a kocka. Kis átlátszó dobozban volt, látszott mind a hat oldala, és minden oldala már szépen ki volt rakva – így kaptam meg.
És akkor kibontod, és ha akarsz vele játszani, élvezni, akkor egy kicsit tönkre kell tenni a szépségét. Kicsit meg kell keverni az egészet. Viszont ennek az a legnagyobb hibája, hogy utána nem tudod összerakni! Nagy nehezen kiraktam az egyik oldalát – tényleg nagy nehezen –, és utána próbáltam ezt az egy oldalt megőrizni. Bárhová tekertem, mindig visszatértem ehhez az egy oldalhoz, mert nem volt türelmem. Amikor apukám megkérdezte, hogy kiraktam-e, akkor azt mondtam, hogy még nem, de holnapra meglesz.
Meg is lett! Leszedtem róla a matricákat és újra ráragasztottam a színeket! Amikor apukám késő este hazajött a munkahelyéről, büszkén mutattam neki. De azért nem volt ő buta ember, megnézte és azt mondta: „Látszik, hogy levetted!” Rámmosolygott, én visszamosolyogtam: „Ez van…”
Mit lehet tenni? Ilyen az élet… 39 éves vagyok, és még mindig nem tudom kirakni.
Olyan ez az egész, mint az életünk: amikor az Isten megteremt bennünket, akkor tökéletesek vagyunk. A színek megvannak. A lényeg megvan. Amikor megszületünk, természetesen, szabad akarattal születünk meg, ez életünk legnagyobb ajándéka. De amikor elkezdjük használni, próbálkozni azzal, hogy valójában merre is vezet, akkor azt a szép, színes tökéletességet kezdjük megkeverni nehézségekkel, megpróbáltatásokkal.
És utána rájövünk, hogy jó ez a színes dolog, de mégis úgy szép, az a lényege, hogy kirakjuk. Ekkor próbálkozunk, megpróbáljuk kirakni, és nagy nehezen rendbe hozzuk az életünk egyik oldalát. De az az érdekes az egészben, hogy ha az egészet ki akarjuk rakni, akkor azt az egy oldalát is, amit nagy nehezen kiraktunk, megint össze kell keverni ahhoz, hogy a többi is meglegyen. Ez nagyon fontos. Mindig lesznek olyan oldalak, amik nem fognak összejönni, vagy csak nagyon nehezen, csak a végén, az utolsó két mozdulattal meglesz! És erről a feléről indulunk a tökéletesség felé.
De a tökéletesség útja meg az eszköze, végül is, az a szabad akarat, amit kaptunk a Jóistentől. A szabad akarat azért is érdekes dolog, mert a Jóisten azt mondja nekünk: „Megteremtettelek téged, szeretlek téged, úgy fogadlak el téged, ahogy vagy, és azt is elfogadom, ha azt mondod nekem: NEM, nem kérek belőled!” Akkor is szeret, akkor is elfogad.
És ez a legnagyobb ajándék, amit kaptunk a Jóistentől!”
Szaléziak.HU
