Főoldal / Szalézi világ / Pakisztán - Akash Bashir vértanúságának hatodik évfordulója
Pakisztán - Akash Bashir vértanúságának hatodik évfordulója
2021-03-17 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ázsia • vértanú • keresztényüldözés •
A pakisztáni szalézi közösség megünnepelte Akash Bashir volt szalézi növendék vértanúságának hatodik évfordulóját, aki megakadályozta, hogy egy öngyilkos merénylő beléphessen a hívőkkel tömött templomba, és ezzel megmentette több száz embert életét. "Meg fogok halni, de nem engedlek belépni" - voltak Akash Bashir utolsó szavai.
Lahor Johannabad kerületének területén van az egyik legnagyobb keresztény közösség Pakisztánban. A fiatal önkéntes biztonsági őr, Akash Básir 2015. március 15-én élete feláldozásával több, mint kétezer hívő életét mentette meg, amikor feltartóztatta az öngyilkos merénylőt, és megakadályozta, hogy bejusson a Szent János-templomba. A magát feláldozó fiatal a merénylővel együtt vesztette életét. Azóta elindult egy széleskörű népi mozgalom Akash szentté avatása érdekében, aki a templom szomszédságában működő szalézi műszaki iskola növendéke volt. „Akash előttünk járt, és megmutatta az örök élethez vezető utat” – mondják plébániaközösségének tagjai. Családja, barátai és plébánosa életben tartják emlékét. A fiatal vértanú lenne Pakisztán első szentje.
„Megérthetjük-e teljesen mi, nyugati keresztények, milyen testvéreinknek a világ többi részén? Mit gondolnánk a hitünkről, ha elmennénk a templomba Istent imádni, tudva, hogy jó eséllyel nem térhetünk haza? Mi lenne, ha úgy sétálnánk be az őrzött barikádok mellett, tudván, hogy fiainkat és testvéreinket ezalatt megölhetik vagy megronthatják, ahogyan ez Nigériában történt? Ilyen dolgok történnek minden vasárnap a világ számos pontján” – írja a todaysmartyrs.org bejegyzésében. Majd így folytatja:
„A Jamaat-ul-Ahrar, Pakisztán legagresszívebb és legerőszakosabb iszlamista csoportja 2015. március 15-én, a vasárnapi istentiszteletek során megtámadott két, egymáshoz közel lévő istentiszteleti helyet: a katolikus Szent János templomot és a protestáns Krisztus Király templomot Johannabadban, Lahor szegénységtől sújtotta negyedében, amely Pakisztán legnagyobb keresztény gettója. Taktikájuk egyszerű volt: egyszerre két közeli templomot támadnak meg robbanó mellényes merénylők, és miután bejutottak a templomba, felrobbantják magukat az imádkozók körében. Tudták, hogy minden templomnak van egy önkéntes biztonsági csapata, amely plébániai tagokól áll. Amit nem tudtak, az az elkötelezettség mélysége volt, amelyet ezek az önkéntesek éreztek egyházuk iránt.
A legtöbb beszámoló szerint Akash Bashir 16 éves volt, de nézve a templom biztonsági fényképes azonosítóját, úgy tűnik, inkább 19; talán 16 évesen jelentkezett először biztonsági munkára. Nézzük az arcát: egy magabiztos fiatalemberről van szó, aki pontosan tudja, ki ő és mit csinál. Akash elmondta szüleinek, hogy tudja, hogy egyháza védelmére hívták, és hogy nem fél meghalni. Tudja, hogy keresztény, és elhatározta, hogy szolgálja azokat az embereket, akiket szeret.
Sajnos az erőszak hulláma nem állt itt meg…
De az erőszak nem segítheti a pakisztáni keresztényeket: az ilyen cselekedetek csak újabb támadásokat váltanak ki. Egy brit pakisztáni vezető e támadások és zavargások után kijelentette, hogy ez lehet a pakisztáni kereszténység végének kezdete. Nos, valószínűleg nem, de az ilyen megjegyzések és a zavargások leírása olyan lakosságot ábrázol, amely évekig - évtizedekig tartó - atrocitások után a pszichológiai töréspont közelében van.
Ha mi, nyugati keresztények megértenénk, mi történik testvéreinkkel, szüntelenül imádkoznánk értük…”
ANS-Johannabad/ todaysmartyrs.org/Szaléziak.HU
