„Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (Lev 25,10) – áll a Leviták könyvéből vett idézet a pápai üzenet elején. Minden évben, de különösen is a Laudato si kezdetű apostoli levél 2015-ös közzététele óta, szeptember első napja a keresztény család számára a teremtésvédelem ima világnapját jelenti, mellyel kezdetét veszi a „Teremtett Világ Ideje”, mely október negyedikével, Assisi Szent Ferenc emléknapjával ér véget. Ebben az időszakban a keresztények szerte a világon megújítják a hitüket a teremtő Istenben és különös módon egyesülnek imában és cselekvésben a közös otthon megőrzésére. A pápa örömének ad hangot üzenetében, hogy az ökumenikus család 2020-ban a Teremtett Világ Idejének a megünneplésére a „Jubileum a Földnek” témát választotta, éppen amikor visszatér a Föld Napjának ötvenedik évfordulója. Ferenc pápa a Szentírásra utalva megjelöli ennek a szent időnek a feladatát, mely idő arra, hogy emlékezzünk, hazatérjünk, megpihenjük megújítsunk és örvendezzünk. A továbbiakban ezt az öt feladatot bontotta ki az üzenet egy-egy fejezetben.

 

Mindnyájan arra hívattunk, hogy emlékezzünk, főként arra, hogy a teremtett világ végső célja Isten „örök szombatnapi nyugalma”. Ez utazás az időben, mely átöleli a hétnek a hét napját, a hét-évek ciklusát és a Nagy Jubileumot, mely lezárja a szabbatikus évheteket. A Jubileum a teremtett világ eredeti hivatására emlékezés kegyelmi ideje, hogy a szeretet közösségeként virágozzon fel. Mi csak kapcsolatokon keresztül létezünk: a teremtő Istennel, a közös családot alkotó fivéreinkkel és nővéreinkkel, valamint a közös otthonunk összes teremtményével. A pápai üzenet idéz a Laudato si kezdetű apostoli levélből (LS 92): „Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdnővérrel, folyófivérrel és földanyával”.

A jubileum ennélfogva idő az emlékezésre, mely őrzi kapcsolatközi létünk emlékezetét. Állandóan szükségük van az emlékezésre, ahogy az említett levél is írja: „minden összefügg mindennel, a saját életünk és a természethez fűződő kapcsolataink igazi gondozása pedig elválaszthatatlan a testvéri szeretettől, az igazságosságtól és a másokhoz való hűségtől” (LS 70).

 

A Jubileum a visszatérés és a magunkba szállás ideje. Összetörtük a Teremtőhöz, a többi emberi lényhez és a teremtett világhoz fűződő kapcsolatainkat. Rászorulunk, hogy meggyógyítsuk a megromlott kapcsolatainkat, melyek lényegesek önmagunk és az élet egész szövetének a fenntartásában. A Jubileum az Istenhez, szeretetre méltó Teremtőnkhöz való visszatérés ideje. Nem lehet ugyanis összhangban élni a teremtett világgal, anélkül, hogy ne lennék békében a Teremtővel, a mindenség forrásával és eredetével. Az üzenet hivatkozik XVI. Benedek pápa tanítására, melyet 2008. augusztus 6-án a dél-tiroli Bozen-Brixen egyházmegye papságához intézett: „A teremtés brutális felemésztése ott történik meg, ahol nincs Isten, ahol az anyag csupán csak nyersanyag számunkra, ahol mi is csak az utolsó szükséglet vagyunk és ahol az „együtt” egyszerűen csak a tulajdonunkat jelenti”.

A Jubileum ismételten arra hív, hogy gondoljunk másokra, főként a szegényekre és a legsebezhetőbbekre. Hivatásunk arra szól, hogy újból fogadjuk el Isten eredeti szeretet-tervét a teremtett világról, mint közös örökségről, ami egy közös vendégség minden embertestvérünkkel a megosztás szellemében. Ez nem egy megosztott verseny, hanem örömteli közösség, ahol egymást támogatják és kölcsönösen védik egymást. A Jubileum annak az ideje, hogy szabadságot adjunk az elnyomottnak és mindazoknak, akiket a modern rabszolgaság, köztük az emberkereskedelem és a kiskorúak dolgoztatása, bilincsbe ver.

Szükségünk van továbbá a visszatérésre, folytatja a pápai üzenet, hogy a Szentírás szava szerint meghallgassuk a földet, mely adamah, a talaj, amiből Ádám vétetett. Ma a teremtett világ hangja vészterhesen arra int, hogy térjünk vissza a természetes rend igaz helyére, hogy emlékezzünk: az élet egymással összefüggő hálózatának részei és nem annak birtokosai vagyunk. A biodiverzitás leépülése, a klíma-katasztrófák örvénylő gyarapodása, a világjárvány egyenlőtlen hatása a szegényekre és a védtelenekre vészharangot jelentenek a mértéktelen fogyasztás mohóságával szemben. A fejezet végén az üzenet Isten dicsőségére hívja fel a figyelmet. A teremtett világ Idejének mostani időszakában különös módon hallgassuk a teremtés szívverését. A teremtés ugyanis azért jutott napvilágra, hogy Isten dicsőségét nyilvánítsa ki és közölje azt, hogy segítsen bennünket a teremtés szépsége szemlélésében Isten meglelésére, akiből minden dolog ered és akibe minden visszatér – idézte az üzenet a ferences teológus, Szent Bonaventúra gondolatát.

 

Bölcsességében az Isten arra rendelte a szombatnapot, hogy a föld lakói ekkor pihenjenek és felüdüljenek. Napjaikban azonban az életstílusunk arra kényszeríti a földgolyót, hogy lépjen a határain túl. Az állandó növekedés igénye, a termelés és fogyasztás szakadatlan ciklusa kimerítik a környezetet. Az őserdők elsorvadnak, a talaj kimerül, a mezők eltűnnek, a sivatagodás terjed, a tengervíz savasodik, a viharok mind gyakoribbá válnak: a teremtés nyögdécsel!

A Jubileum során Isten népe hivatása, hogy pihenőt tartson a megszokott munkától és engedje meg, hogy a szokásos igénybevételtől mentesítve a föld újjáteremtődjön és a világ újra rendezze magát. Szükség van ma egy méltányos és fenntartható életstílusra, mely megadja a földnek az őt megillető pihenést, a mindenkit kielégítő támogatás útjait, anélkül, hogy szétrombolnánk az ökológiai rendet. A mostani világjárvány bizonyos módon arra vitt minket, hogy egyszerűbb és fenntarthatóbb életstílusokat ismerjünk fel. A válság bizonyos értelemben lehetőséget adott arra, hogy új életmódokat fejlesszünk ki. Megállapíthattuk, hogy a Föld összeszedheti magát, ha megengedjük neki, hogy pihenjen. Eközben a levegő tisztább lett, a vizek átlátszóbbá váltak, bizonyos élőlényfajták megjelentek ott, ahol korábban már eltűntek. A pandémia válaszút elő állított bennünket – állapítja meg Ferenc pápának a teremtésvédelem ima világnapjára írt üzenete. Ki kell most használni ezt a kedvező pillanatot, hogy véget vessünk a pusztító és felesleges tevékenységeknek, és ezzel szemben növeljük az értékeket, a kapcsolatokat és teremtő terveket. Újra felül kell vizsgálni az eddigi szokásainkat az energia felhasználásban, a közlekedésben és a táplálkozásban. Meg kell szabadulni a nem lényeges és kártékony gazdaságtól, hogy életet adjunk a kereskedelem, a termelés és a javak szállítása gyümölcsöző formáinak.

 

Ferenc pápa üzeneténeke negyedik fejezete megállapítja, a Jubileum ideje arra szolgál, hogy visszaállítsuk a teremtés eredeti összhangját és hogy meggyógyítsuk a megromlott emberi kapcsolatokat. A jubileum arra szolgál, hogy méltányos társadalmi kapcsolatokat teremtsünk, mindenkinek biztosítva saját szabadságát és javait, miközben elengedik az adósságokat. Eközben nem szabad megfeledkezni a déli félteke kizsákmányolásának a történetéről, mely hatalmas ökológiai adósságot eredményezett, mely elsősorban a tartalékok kimerítéséből származik, valamint a térségnek a hulladékfeldolgozásra történő hasznosításából. Ferenc pápa ezen a ponton erőteljes felhívást intéz a világhoz, hogy engedjék el a legtörékenyebb országok adósságait, az egészségügyi, társadalmi és gazdasági bűnözés súlyos hatásai láttán, melyeket most éppen mint a Covid-19 vírus következményeként kell szemlélni. Szükség van gazdaságélénkítő lépésekre a talpra álláshoz, akár világszinten, akár térségi és nemzeti viszonylatban. Ezek a lépések a politika, a törvényhozás és a beruházás szintjén legyenek hatékonyak és irányuljanak a közjóra, miközben garantálják a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseket - zárul Ferenc pápának a teremtésvédelem ima világnapjára írt üzenetéből a negyedik fejezet.