Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – A Magyar Szalézi Család Napja 2024
Péliföldszentkereszt – A Magyar Szalézi Család Napja 2024
2024-04-06 Szombat | #Magyar Tartomány
A húsvét utáni fényes hét utolsó napján hagyományosan a Szalézi Család képviselőit hívják Péliföldszentkeresztre a magyar szaléziak. Az eseményre április 6-án került sor a szalézi bölcsőben.
A találkozó szentmisével kezdődött, melyet Andrásfalvy János tartományfőnök atya mutatott be pap rendtársaival. János atya szentbeszédében a magyar Szalézi Család képviselőihez fordulva így fogalmazott:
Érdekes, hogy a Márk evangélium végén többször egymás után is kitér arra, hogy a tanítványok hitetlenkedtek a feltámadással kapcsolatban, és ezt a Mester szóvá is teszi nekik, vagyis emiatt éppen nem dicsérte meg őket. Utána azonban elküldi őket az egész világra, hogy hirdessék az evangéliumot.
Valamelyest a hit és értelem szemben állása is érzékelhető itt. A mai szentleckében, az Apostolok Cselekedeteiben pedig már a tanítványok és mindenki által látott valóságot akarják elhallgattatni a főpapok, mintegy elnyomva az értelmet, mert számukra kellemetlen ez a valóság.
A kulcs a valóság szabad fölismeréséhez az, hogy a megváltott ember tiszta, nyitott értelemmel és hittel forduljon a nagybetűs Igazság, Isten felé, akkor Jézus szabadon tud működni, föl tudja tárni a dolgok-események igazi értelmét, akkor is, ha elsőre meghökkentőek vagy nem férnek be gondolati kereteink közé.
A hit és értelem egymást kiegészítő két szárnyáról írta II. János Pál a Fides et ratio enciklikáját 1999-ben, amelyek együtt röpítik az embert egy igazságos és szeretetteljes társadalom felé, az Isten Országa felé. Ma már mindenfelé láthatóak azok a jelek, hogy a Jézusban valóban hívő katolikus mennyire törekszik lelki életében mindkét szárnyat érvényesíteni: a hívő értelmet és az értelmes hitet.
Tegnap fejeződött be a szalézi szerzetesi lelkigyakorlat: „Az álom, ami álmodni késztet” gondolatot vette vezérfonalnak Horváth Zoltán atya. Érdekes volt végignézni a történelemben: Isten embereinek álmai, azon belül Don Bosco álmai - jóllehet álmokról, a képzeletvilág termékeiről van szó - mégsem földtől elrugaszkodott valóságok: hit és értelem járja át azokat, az istenes élet megvalósításához adnak útmutatásokat. Zoltán atya mindegyik álomnál rámutatott a lelkigyakorlatozók számára egy farkasra és egy bárányra.
Don Ángel, rendfőnök atyánk azt írja a 2024-es strenna nagy kommentárjában a kilencéves kori álomról: „Fölajánlanak neki (Don Boscónak) egy hatékony nevelési módszert: a Megelőző Módszert; az a láthatár, amelyben bemutatásra kerül mindaz, amit ő tett, és minden, amit mi teszünk: Isten csodálatos terve, aki mindenekelőtt és mindenkinél jobban szereti a fiatalokat.” Ezt írta Pascual Chávez Villanueva atya, emeritus rendfőnök a Szalézi Családnak”. Aztán ezt a legfontosabb álmot emblematikus álomnak, álom-látomásnak, sőt a Szalézi Család alapmítoszának nevezi rendfőnökünk. Ez a nagyon különleges álom, amelyre minden rendfőnök hivatkozott: A PRÓFÉTAI ÁLOM, és Don Bosco családja karizmájának értékes ékköve. Kulcsszereplői a fiatalok, és egyértelmű hivatásbeli meghívás történik az álmon belül.
Kedves magyar Szalézi Család!
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” hallottuk a mai evangéliumban. A feltámadási örömhír háttérzenéje zengjen mindig a szívünkben: „A Léleknek engedelmeskedve, a Gondviselésben bízva … alázatossá, erőssé és energikussá válni azt jelenti, hogy föl kell készülni arra, ami előttünk áll.” – fogalmazza meg számunkra a Don Bosco mai képviselője. Ahogyan Bosco Jánosnak engedelmesnek kellett lennie, fogékonynak a Mester bölcsessége iránt, úgy nekünk is ez a feladatunk, de nekünk az a nagy lehetőség adatott, hogy mindezt a mi saját korunk vészes kihívásai között élhetjük meg. A „nem ütlegekkel”, hanem a kedvesség és a nevelő türelem művészetével tevékenykedni ma is oázis, mivel világunk egyre erőszakosabbá válik (elég csak a háborúkat szító, uszító hangú írásokat olvasni nap mint nap a sajtóban), és nekünk, a fiatalok nevelőinek és evangelizálóinak alternatívát kell nyújtanunk azzal szemben, ami álmában annyira elkeserítette az ifjú Jánost, és ami ma is annyira fáj nekünk. Ezért (ahogy Don Pascual írta egykoron): „szembe kell néznünk a farkasokkal’, amelyek föl akarják falni a nyájat: a közömbösség, az etikai relativizmus, a dolgok és élmények értékét leromboló fogyasztói társadalom, a hamis ideológiák és más dolgok, amelyek valóban hatással vannak ránk és valódi erőszakot jelentenek.” Néhány órára a szalézi bölcsőben az ébredő természet lágy hangjai, a virágzó keltikék, fecskefüvek, árvacsalánok, pitypangok és Jakab atya almafái közt mintha külön biztatást kapnánk a feltámadott Úrtól: „Vegyétek észre, hogy az élet erősebb a halálnál, a mennyei Bárány erősebb a vicsorgó, halálosztó farkasoknál!”
Ebben a farkasokkal való, embert próbáló küzdelemben nem követhetjük el azt a hibát, hogy ne hívjuk meg kellő odaadással, figyelemmel az álombéli Hölgyet, Tanítónőt és Édesanyát, aki képessé tette Giovannit arra, hogy vad farkasokat szelidítsen bárányokká. A mi feltámadott Úrba vetett hitünk pedig azt mondja: Ő képessé tesz bennünket is, ma is, hogy a türelem-állhatatosság hatalmát napi szinten megéljük az ő hármas módszere szerint, azaz:
- hogy nézzünk, és lássuk meg a fiatalokat a maguk valóságában, azt, ami a leghitelesebb bennük;
- hogy tanuljunk alázatossá, erőssé és tettrekésszé válni, egyszerűvé válni a sok arroganciával szemben, hogy legyen rezilienciánk, rugalmas ellenálló képességünk, vagyis ne csüggedjünk, ne „emeljük föl a kezünket”, amikor úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk valamire. Ez azt is jelenti, hogy engedjük működni a kegyelem primátusát, elsőbbségét, amely mindenekelőtt ránk vonatkozik, ha képesek vagyunk hagyni, hogy formálódjunk, és amely így gyümölcsözővé válik a küldetés számára.
- végül pedig: legyünk türelmesek, vagyis adjunk időt mindennek, és hagyjuk, hogy Isten legyen Isten.
Ekképpen ad iránymutatást nekünk Don Ángel, szeretett rendfőnökünk.
A magyar Szalézi Család kedves képviselői! Engedjük, hogy a mai nap folyamán az Úr impulzusokat, ösztönzéseket, ihletet adhasson egymás tapasztalatai segítségével a megosztásokban ahhoz, hogy növekedhessünk hitben, türelemben és a nagy prófétai, Don Boscó-i álom aktuális megértésében!
A szentmise után, mivel a meleg tavaszi idő ezt lehetővé tette, a természetben, egy-egy asztal köré ülve csoportokban beszélgettek a jelenlevők, megosztva tapasztalataikat, álmaikat, azon igyekezve, hogy egy közös szalézi álomnak a képét próbálják meg lelki értelemben összeilleszteni. A szalézi lelkiséghez köthető lelkesítő tapasztalatok, tanúságtételek hangzottak el.
Végül egy plenáris gyűlés keretében osztották meg a szalézi álomképrészleteket: a Szalézi Család minden jelenlévő ágának egy-egy képviselője mondta el gondolatait.
Az együttlétet családias hangulatban elfogyasztott ízletes ebéddel zárták, a terített asztal mellett folytatva a beszélgetést.
Szaléziak.HU
