Főoldal / Szalézi világ / Segítő Szűz Mária kilenced - 6. nap, témája: a védtelen gyermekek
Segítő Szűz Mária kilenced - 6. nap, témája: a védtelen gyermekek
2022-05-20 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Szűz Mária, Angyalok Királynéja, halld meg a gyermekek sírását! A gyermekek közvetlensége az élet értékes ajándékát fejezi ki, de elveszett kiáltásuk fájdalmas vádemelés felnőtt önzésünk ellen. Mária, minden emberi lény édesanyja, aki arra hív minket, hogy legyünk Isten gyermekei és az övéi is, és legyünk egymás testvérei.
Alkalmazás
Nem sokkal öccse születése után a kis Lori arra kérte a szüleit, had maradjon egyedül az újszülött gyermekkel. A szülők aggódtak, mert, mint minden négyéves gyerek, ő is féltékeny lehetett volna a kisöccsére. Lori azonban az idő múlásával sem mutatta semmilyen jelét az ellenségeskedésnek, inkább kedvesen bánt a kisfiúval, és egyre kitartóbban kérte, hogy hagyják egyedül vele. Így egy napon a szülők elhatározták, hogy engednek a kérésnek.
Lori boldogan bement a gyerekszobába és becsukta az ajtót. A kíváncsi szülők az ajtó egy kis repedésén keresztül figyelték, mi fog történni. Azt látták, hogy a kis Lori békésen játszik. Aztán látták, ahogy az arcát öccse arcához szorítja, és halkan így szól: „Kisöcsém, mondd el, milyen Isten! Kezdem elfelejteni."
A rendfőnök kommentárja
A szalézi jelenlét a kiskorúak mellett, akiket a felnőttek önzése a peremre szorított és eltaposott, napjaink egyik legjelentősebb és legnagyobb kihívást jelentő nevelési művelete. De még sürgetőbb a kizsákmányolt fiúk, lányok és más fiatalok védelmében dolgozni, akik mindenféle bántalmazás, szexuális zaklatás és hatalommal való visszaélés áldozatai. Don Bosco nem a tükör előtt állva fedezte fel küldetését, hanem olyan fiatalok fájdalmában, akiknek nem volt reményük vagy jövőjük. A szaléziak a 21. században sem tehetnek másként; akkor fedezik fel saját identitásukat, ha meg tudják osztani a fiatalokkal az őket ért kényelmetlenségeket és fájdalmat, akiket magukra hagytak bántalmazás miatt, szegénységben és kizsákmányolva, megfosztva minden lelki és anyagi segítségtől – ahogy Don Bosco tette, kézzelfoghatóvá téve számukra Isten atyaságának tapasztalatát, amely „a követ, melyet az építők elvetettek, sarokkővé változtathatja”. A szaléziság éppen ebből az igényből fakad: feltárni minden életben a szépséget, akármilyen foltos is legyen, és az új kezdet prófétája lenni.
Szalézi referencia
Az álombeli hölgy azt mondta: „Nézd!”
És Cafasso atya egyetlen tanácsa az volt: „Nézz magad körül!”
És így János elkezdett „látni”.
Az építkezéseken nyolc-tízéves gyerekek dolgoztak a kőművesek mellett. A vödröket megtöltötték téglával és mésszel, a vállukon vitték, kötélhágcsón és állványzaton másztak fel. Ha túl lassan dolgoztak, a munkavezető megverte őket.
A „Porta Palazzo” piactér hemzsegett az olyan fiataloktól, akik nem tanultak semmilyen szakmát, legtöbbjük írni vagy olvasni sem tudott.
A Torinóban töltött első éveinek legszörnyűbb óráit Don Bosco a bebörtönzött fiatalokkal töltötte. 12-18 éves fiúk seregét látta tétlenül, tetvesen, testi-lelki nélkülözésre kárhoztatva a vasrács mögött tengődve, kenyéren és vízen. Erősek és értelmesek voltak, de távolról sem remélhettek otthont, munkát vagy iskolát. Gyanakvással telve bámulták a fiatal papot, aki gyümölcsöt, csokoládét és dohányt hozott nekik. Barátjuk akart lenni, beszélt minden egyes ember értékéről és méltóságáról, de amikor visszatért, hogy ismét meglátogassa őket, azt tapasztalta, hogy munkájának semmi eredménye sincs. A kialakulóban lévő barátságok halottak, az arcok fenyegetővé váltak, és Don Bosco nem mindig tudta leküzdeni csüggedését.
Egy napon sírva fakadt.
A komor helyiségben egy pillanatra habozás támadt.
– Miért sír az a pap? – kérdezte valaki.
– Mert szeret minket. Anyám is sírna, ha itt látna.
Tanúságtétel a szalézi világból
Szalézi munkatársak Brazíliából
A nevem Edilma, szalézi munkatárs vagyok a brazíliai Belo Horizonte tartományban. A szeretetem Mária iránt már tizenéves koromban kezdődött, amikor a Segítő Szűz Mária Leányai egy közössége letelepedett azon a vidéken, ahol éltem. Ettől kezdve az életem teljesen megváltozott, mert a Segítő Szűz Mária vidám leányaival élve megismertem a szalézi munkatársakat és azt a munkát, amit a Laura Vikuña ünnepi oratóriumban végeztek a szegény gyerekekkel.
Szegény gyerekekkel dolgozni kiváltság, mert sokkal többet tanítanak nekünk, mint amit el tudunk képzelni. Megtanítják nekünk, hogy mi a szeretet, a szolidaritás, megtanítanak minket a vidám hitre, minden szegénységük ellenére olyan boldogságot adnak tovább, amit nem tudok megmagyarázni.
Amikor elkezdtem velük dolgozni, azt hittem, képes leszek megtanítani nekik valamit, de valójában ők tanítottak engem, mert a gyerekek minden szolidaritási gesztusa azokkal szemben, akik szerencsétlenebbek, mint ők, sok békét ad nekünk.
Arra törekedtem, hogy átadjam nekik, amit Don Bosco tanított, hogy jó keresztények és tisztességes polgárok legyenek. Ez nem könnyű, de velem van tanítóm, Mária, a Keresztények Segítsége, és ahogyan Don Bosco esetében, ő engem is megtanít arra, hogyan vigyem el Jézust ezeknek a gyerekeknek.
Imádság - Ráhagyatkozás Máriára
Burkolj be köpenyedbe, ó Anyánk, és tegyél képessé arra, hogy meghallgassuk, felszabadítsuk és gyengéden befogadjuk a védtelen gyermekeket, az erőszak, a mi erőszakunk ártatlan áldozatait.
Segíts, hogy mi legyünk annak a sok gyermeknek a hangja, akiknek nincs hangjuk, akiket a peremre szorítanak, rossz bánásmódban részesítenek, akiknek nincsenek jogaik.
Segíts, hogy mindegyikben meglássuk a Te Fiadat, aki tehetetlen gyermekként jött a világunkba.
Mária, Keresztények Segítsége, könyörögj érettünk!
Szaléziak.HU
