A 19. század vége felé egy új művészeti stílus bontakozott ki Spanyolországban. A modernizmusnak nevezett szecesszió legnagyobb alakja a 165 évvel ezelőtt született Antoni Gaudí, akinek neve összeforrt Barcelona városával. Nagyon vallásos volt, életét átszőtte a hit és a katolicizmus. Az elkötelezettsége miatt érdemelte ki az „Isten építésze” nevet.
Stílusát lehet szeretni, nem szeretni, de mindenkiből kivált valamilyen érzést, senki sem közömbös iránta. Rendkívül különleges, egyedi stílusára az jellemző, hogy a mór, a gótikus és a barokk elemeket ötvözte a mesevilággal, fantáziájával és a természettel. Nemcsak épületeket tervezett, hanem a belsőépítészeti munkálatokból is kivette a részét, sőt még bútorok is fűződnek a nevéhez. Az organikus építészet megalapítójaként is emlegetik. A zseniális építész legismertebb munkáit természeti elemek, színes mozaikok, csontvázhoz hasonlító erkélyek jellemzik, de magát az embert sok titok övezi.
Antoni Gaudí építész, 1852. június 25-én született a katalán Rues városában, Spanyolországban. Új stílust teremtett, nem elégedett meg a természeti formák másolásával, az új köntösbe bújtatott régi tömegformálási elvekkel, festői szemlélettel közelítette meg az építészetet. Épületei a metaforák nyelvén szólnak hozzánk, és e metaforikus nyelv rendkívüli kommunikációs erejű. Életművének tanulságát így fogalmazta meg: „Azok, akik a természet törvényeit keresik, hogy segítsék őket az alkotásban, együttműködnek a Teremtővel. Azok, akik másolnak, nem együttműködők.” Gaudí életműve fontos szerepet játszott a katolikus egyház modern esztétikájának kifejlődésében is.
Család és tanulmányok
Gaudí ötödik gyermekként született a családba, apja rézműves volt. Antoni volt a legfiatalabb a családban, a testvérek közül csak hárman érték meg a felnőttkort. Gaudí 1863-tól a ruesi egyházi iskolába járt, majd 1868-ban Barcelonába költözött, a középiskolai tanulmányait ott fejezte be. Az érdeklődése már a diákévek alatt az építészet felé fordult. Tizenhét évesen beiratkozott a barcelonai egyetem természettudományi karára, majd 1874-ben a barcelonai Tartományi Építészeti Főiskolára. Gaudí annyira rossz tanuló volt, hogy Elies Rogent, az intézmény igazgatója azt mondta róla: „Tudományos címet adtunk egy bolondnak, vagy egy zseninek. Az idő majd megmutatja.”
Tehetsége volt a nyelvekhez és az irodalomhoz is, megtanult franciául, majd németül, és nagy lelkesedéssel olvasta Goethe költeményeit, amelyek nagy részét kívülről is tudta. Még egyetemistaként kapott tervezési feladatokat, kormányzati irodák számára kellett zárt belső udvart, majd kórházat, csónakázó tavat, szökőkutat és nyári lakot terveznie, valamint Montserrat-ban a Mária-kápolnát. Egyetemi évei alatt meghalt a bátyja, az édesanyja és a nővére is. Az ő kislányát Gaudí nevelte haláláig. Fájdalmát kemény munkába temette.
Gaudí alkotói élete Barcelonához kötődött. 1878-ban megszerezte építészi diplomáját, és tagja lett a katalán kulturális hagyományok őrzésén fáradozó szervezetnek, mely fontos szerepet játszott Katalónia függetlenségének történetében.
Épületei
Gaudí épületei gyakran többféle eredethez és építőelemhez nyúlnak vissza, a gótikától a román stíluson át a mór építészetig. A barcelonai társaság, a művészet támogatói és pártolói hamar felismerték tehetségét és intelligenciáját. Gaudí életében annyira népszerű volt, hogy akinek a pénztárcája engedte, kizárólag vele építtette meg a házát.
Sagrada Família
Gaudít már fiatalon, 1883-ban hatalmas feladattal bízták meg: a Sagrada Família építkezésének folytatásával – a katedrális végül élete főműve lett. Alaposan tanulmányozta a természet formáit és szerkezeteit és olyan szabályokat talált, melyeknek szerinte az építészet formáit és szerkezeteit is meg kell határozniuk. A tetői így a hegyek, boltozatai a barlangok, testüregek, oszlopai a test csontjainak formáját öltik magukra. A dombos, olajfás katalán táj nagy hatást gyakorolt rá, ezt a hatást fokozta a Földközi-tenger tiszta, plasztikus formákat kiemelő fénye. A templom tornyai munkások által lakott bérházak között emelkednek a magasba. Az ipari forradalom és társadalmi következményei ezeket az embereket elfordította a vallástól, így a „szegények katedrálisát” a munkásgyerekek oktatására épült iskoláival a hívők visszahódítására emelt fellegvárnak szánták az építtetők. Gaudí annyira a rabja lett a projektnek, hogy teljes vagyonát az építkezésre fordította. Tudta, hogy műve megalkotása nagyon hosszú ideig tarthat, mégis állandóan változtatott a terveken. Híres mondása is innen származik; mikor megkérdezték tőle, mikorra készül el a templom, ő csak ennyit mondott: „Az ügyfelemnek nem sietős” – művét a Jövő Templomának nevezte.
A Sagrada Família jól tükrözi Antoni Gaudí mély vallásos hitét. A katedrális középső, legnagyobb tornya a Megváltót szimbolizálja, mely körül négy kisebb torony, az evangélisták jelképei helyezkednek el. Az apszis fölé magasodó, kupolával koronázott torony Szűz Mária jelképe. A templom három főhomlokzatán hármas kapuk helyezkednek el, az egyik Krisztus születésének jeleneteit, a másik a passiót és Krisztus halálát, a harmadik a feltámadást mutatja be. Ez utóbbi, a Dicsőség kapuja, a legpompásabb és a legnagyobb. Mindegyik hármas kaput négy-négy torony díszíti, melyek együttesen a tizenkét apostolt jelképezik. A „Krisztus születése” homlokzatán megjelenik a tenger faunája és flórája, csigák és kagylók, tyúkok és teknősbékák, a Costa Brava csipkés gerincű dombjai, a tenger hullámai, és Montserrat sziklacsúcsai is. A katedrális mindazokkal a statikai előnyökkel rendelkezik, mint a gótikus székesegyházak, de statikai rendszere jelentősen eltér azoktól. Boltozatrendszerét fatörzsekhez hasonló, ágakra bomló pillérek tartják. Gaudí terve szerint a keleti, Krisztus születése kaput díszítő mozaikokat az élénk, vidám színek, míg a nyugat felé tekintő Passió kaput a fájdalom, a naplemente színei jellemezték volna. Gaudít nemcsak képzett kollégái, hanem segédei is tisztelték, szigorú, igazságos, de atyáskodó munkavezetőnek tartották.
1914 után Gaudí nem épített több új épületet, kizárólag a Sagrada Família építésének folytatásával foglalkozott. Krisztus születése homlokzatot Gaudí nem sokkal a halála előtt fejezte be.
A korabeli sajtóban Gaudít, mint idejétmúlt, szerencsétlen álmodozót említették. Magányossá vált, naponta árnyékként rótta szokásos útját a Família melletti kis műhelyből, hogy egy pillantást vessen a tengerre, majd imádkozzon a Son Felipe Neri templomban. Vegetáriánus volt, de nem az állatok jogainak védelme, hanem rossz egészségi állapota miatt. Gyakran salátaleveleken élt, amit kevés olívaolajjal és dióval ízesített. Agglegény volt, életét szinte kizárólag a munkának szentelte, így nem jutott ideje arra, hogy feleséget keressen magának. S bár a szerelem megtalálta őt, a választott hölgy nem viszonozta az érzelmeit.
Gaudí halála
A sors szomorú fintora, hogy Gaudít a Sagrada Família közelében érte baleset, halála méltatlan volt életművéhez. 1926. június 7-én szokásos sétája során, a Sagrada Família közelében éppen a templomot csodálta egy általa addig még fel nem fedezett szögből, amikor egy lóhajtású villamos elütötte. Mivel ekkor már évek óta a templom kriptájában élt és dolgozott, külseje elhanyagolttá vált. A szegényes ruházatú öregembert a szegények kórházába szállították, ott talált rá egyik építész barátja és a Sagrada Família lelkipásztora. Június 10-én halt meg, utolsó útjára barcelonai művészekből, munkásokból, diákokból álló óriási tömeg kísérte el. A temetés őszinte tisztelgés volt, annak elismerése, hogy Gaudí sokat tett a katalán nép hagyományainak és hitének megőrzéséért. A pápától kért és kapott engedély birtokában a Sagrada Família kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Isten építésze
Halálakor még csak a keleti homlokzat, egy torony és a kripta állt készen. Az eredeti tervek alapján tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 170 méteres középső torony tör majd az ég felé. A tervek olyan bonyolultak, hogy az építész halála után először senki sem merte vállalni a folytatását. 1926 óta három tornyot húztak fel, ezután a munka leállt. Később a város vezetése mégis úgy döntött, hogy befejezi a templomot, mely várhatóan 2026-ra készül el, Gaudí halálának 100. évfordulójára, és minden jel szerint a világ legnagyobb katedrálisa lesz. A Születés Kapuja felőli homlokzatot és a kriptát 2005-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Az épületet 2010-ben XVI. Benedek pápa bazilika rangjára emelte és megszentelte.
Antoni Gaudí nagyon vallásos volt, életét átszőtte a hit és a katolicizmus. Az elkötelezettsége miatt érdemelte ki az „Isten építésze” nevet. Bár életében jobbára csak gúnyban volt része, 1992-ben a barcelonai katolikusok egy csoportja létrehozott egy társaságot a boldoggá avatásáért, és összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2003-ban lezárult, a dokumentumok már Rómában vannak; a Szentek Ügyeinek Kongregációja vizsgálja a zseniális, ám szerény és alázatos építész ügyét.
lib.ke.hu/talita.hu/www.gyoriszalon.hu/Szaléziak.HU
