Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt - Szalézi Ministránstábor 2017.
Péliföldszentkereszt - Szalézi Ministránstábor 2017.
2017-07-29 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
ministráns • tábor • hivatas •
Mint már 1994-től minden évben, idén is megrendezésre került a Szalézi Ministránstábor, a Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány legrégebbi, folyamatosan minden évben megismétlődő tábora július 11-15. között. A helyszín most is a magyar szalézi bölcső, Péliföldszentkereszt volt, a tábor mottója pedig idén: „Don Boscóval járunk Szalézi Szent Ferenc iskolájába.”
Erre a vezérgondolatra épült a tábor tematikája, ahol előadásokon, fizikai és szellemei vetélkedőkön, liturgikus programokon keresztül próbáltuk a gyerekeknek bemutatni, miért és milyen okokból választotta épp Szalézi Szent Ferencet, Don Bosco társasága névadójának.
Már magában az is egy csoda, hogy megszakítások nélkül 24 éve sikerül ezt a tábort a szaléziaknak életben tartani, de az még nagyobb siker, hogy megtartva a jó hagyományokat, sikerül mindig valami újat adni a fiúknak. Az utóbbi években egyre inkább arra törekednek a szervezők, hogy ne csak a szalézi plébániákról, hanem máshonnan is fogadjanak 10-16 éves fiúkat, illetve hogy a tábor középpontjában ne az egymással való versengés álljon, hanem a közös lelki élmény és újabb ismeretek elsajátítása.
Az egyik szervező, Tóth Gábor szalézi munkatárs beszámolóját olvashatják:
Örültünk neki, hogy idén még több településről jelentkeztek a ministránsok, mint korábban. A szalézi házakon kívül újabb és újabb plébániák ministránsai csatlakoztak hozzánk: Vácszentlászló, Százhalombatta, Rákospalota, Csákvár, Szár, Sopron, Nyergesújfalu és Balaton községekből is érkeztek, így a számunk a tavalyi létszámot túllépve majdnem 70 fő volt.
A tábort a hivatáspasztoráció megbízottja, Quadros Lytton atya vezette, Ábrahám Béla tartományfőnök atya hathatós segítségével. Nagyon jó volt látni, hogy több szalézi atya, testvér, jelölt és érdeklődő is csatlakozott a szervezői csapathoz, megerősítve, mennyire fontos ez a tábor a Tartománynak.
A táborozók csapatokba voltak beosztva. Mivel a résztvevők több helyről érkeztek, így össze kellett őket vonni egy-egy csapatba, de így sok új barátság és ismeretség kötődött, ami igen fontos volt és a programokon nagyon családias hangulat uralkodott. A tábor ugyan egyben verseny is a Sándor István Kupáért, de a programokra egyre inkább a jókedv és a vidámság nyomja rá a bélyegét, mintsem a versengés. Persze, azért a versenyszellem sem halt ki a ministránsokból!
Sok szellemi vetélkedő volt Bosco Szent János és Szalézi Szent Ferenc életéről, valamint liturgikus és hittankérdések, valamint kimondottam ministráns feladatok, amelyek a felkészültséget, és sportversenyek (váltófutás, kötélhúzás, számháború), amelyek az erőnlétet tették próbára.
Persze maradt idő a strandolásra, valamint foci és röplabda meccsekre is.
Két programot emelnék ki, ami számomra nagyon fontos volt. Az egyik a szerdai napon forgószínpadszerűen több helyszínen a ministrálás, liturgikus eszközök ismerete, csengetés, füstölés és egyéb feladatokon keresztül próbáltuk a gyerekeknek megtanítani a helyes ministrálást és hogy mik azok a dolgok, amikre a szentmisén és előtte figyelniük kell.
A másik program a hajnali fakultatív szentmise volt az Öreg-kőn. Itt nem várhattuk el, hogy hajnali fél négykor kor mindenki kijöjjön velünk, de nagy meglepetésre szinte teljes létszámban jelen voltunk. Felemelő érzés volt a kezdeti sötétségben, majd egyre világosabb természetben sétálni a gyerekekkel, majd szentmise közben látni, amint felkel a Nap a Duna fölött. Csodás élmény volt! Úgy gondolom, ezen a napon mindenki hatalmas lelki plusszal tért vissza.
Nagy hangsúlyt fektettünk a pontosságra, magaviseletre, szobarendre, amiket nap mint nap pontoztunk. Ezekből a feladatokból, valamint a szentmiséken történő ministrálás és olvasás pontozása után kialakult a végső sorrend, amiben idén Csákvár-Szár csapata diadalmaskodott. Az egyéni versenyben idén Tóth Antal nyerte el a Savio Domonkos szobrot és a hízelgő „a ministráns, aki tetszik nekem” címet.
Árki Kristóf:
Segítőként már bepillantást nyerhettem a tábor szervezésébe, ráláttam a problémákra, azok gyors és hatékony megoldására és rájöttem, mekkora áldozatot vállalnak ezek a fiatalok, szerzetesek és papok egyaránt. Hogy foglalkoznak a fiatalokkal, a fiatal fiúkkal! Láttam, hogy mekkora felelősség van a vállukon, amikor tanítottak minket, hiszen sokunk élethivatása függhet egy mosolytól vagy egy baráti kézfogástól.
Szaléziak.HU
