Don Bosco jól tudta: a játék és a zene a legkönnyebb módja annak, hogy meghódítsuk a fiatalok szívét. Még ma is, a szaléziak játszóterein világszerte a játék bizalmat, barátságot és testvériséget teremt. Ez az "Előre, sport, előre, ember!" mottó jelentése: egy olyan sport, amely az egyént és a közösséget szolgálja, nem pedig fordítva.
A sportnak nincs zászlaja
Az, hogy a sport „állam nélküli és színtelen”, nem jelenti azt, hogy tagadnánk minden sportág gyökereit, amelyek mindig egy adott helyen és kultúrában erednek. Azt jelenti, hogy elismerjük, hogy a sport olyan értéket hordoz, amely átlépi a határokat: az „én”-ből a „mi”-be juttat minket.
A sport igazi hazája az emberiség és a sokszínűség ünnepe. Egyetlen színe az azt űző emberek színe. Egyetlen zászlaja az általa keltett öröm.
A sport illatát békének hívják
A szalézi oratóriumok és ifjúsági központok pontosan ezt kínálják: egy teret, ahol minden fiatal, származásától, társadalmi helyzetétől vagy bőrszínétől függetlenül barátokra, testvérekre és nevelőkre talál. Ez a Don Boscónak kedves családi szellem: a játékon keresztül tanulja meg az ember a csapatmunka, a csoport, a közösség értékét.
Udvarainknak van mondanivalójuk a sport világa számára: a fontos az ember, az egység és a béke. Szent II. János Pál pápa az 1984-es sportolói jubileumon arra buzdította a sportolókat, hogy tegyék mérkőzéseiket „az egész társadalom jelképévé”, annak az időnek a hírnökévé, amikor egyetlen nemzet sem emel többé kardot a másik ellen. Ha a háború, emlékeztet minket XIV. Leó pápa, mindig az emberiség veresége, a tiszta sport egy konkrét alternatíva: békét és kohéziót épít a népek között.
De legyünk óvatosak! Amikor a sport elveszíti szabad, spontán és szenvedélyes játék jellegét, az ellentétébe fordul: az érdekek, az erőszak, a rasszizmus, a korrupció csataterévé, puszta fogyasztásra váró árucikké válik. Az a sport, amely már nem egyesít, az emberiség ellensége.
A testvériség iskolája
XIV. Leó pápa „Bőségben az élet” című levelében emlékeztet arra, hogy a sport mindenki számára nyitott tevékenység, amely jótékony hatással van mind a testre, mind a lélekre: az emberiség egyetemes kifejeződése.
A sport akkor igazán előnyös, ha segít az embereknek önmaguk lenni: szabadok, kreatívak, nyitottak és testvériek. Az előnyök nem csak fizikaiak és egyéniek: akik a sport által fejlődnek, megnyílnak mások felé és kapcsolatokat építenek. A sport a társasági élet iskolája.
De még itt is fennáll a kockázat: a sport üzleti oldala, a „fizess, hogy játszhass” mentalitás, az elitizmus, a doppingolás és a mindenáron győzni akaró mentalitás. Amikor a sport elveszíti közösségi dimenzióját, és pusztán a személyes siker hajszolásává válik, elveszíti nevelési értékét is.
A 2026-os világbajnoksággal kapcsolatban Leó pápa a közösségi médiában olyan szavakat írt, amelyeket mintha a saját udvarunkba írtak volna: a futball arra emlékeztet minket, hogy „az élet nem egy verseny, amelyben egyedül próbálunk ragyogni, hanem egy utazás, amelyet együtt tanulunk meg bejárni”. Aki nem tudja, hogyan kell passzolni, még ha tehetséges is, az még nem értette meg a játékot. És aki nem tudja, hogyan kell másokkal és másokért élni, az még nem értette meg az életet.
VI. Pál már sokkal többnek tekintette a sportot a testnevelésnél: a hűség, a fair play, a fegyelem, az áldozathozatal, a bátorság és a kitartás iskolájának. Az erkölcsi és társadalmi nevelés erőteljes tényezőjének.
Ízelítő a paradicsomból
A világbajnoksághoz hasonló nagyszabású események teret adhatnak az egyénnek a profittal szemben, a párbeszédnek az uralkodással szemben, a „mi”-nek az egoval szembeni elsőbbségének megerősítésére. Ez az imaszándék, amelyet XIV. Leó pápa június hónapjára bízott: hogy a sport a háború és a polarizáció idején a béke, a kultúrák és nemzetek közötti találkozás és párbeszéd eszköze legyen.
Tisztelet, szolidaritás, testvériség: ezek az értékek Istenben teljesednek ki. Ezért beszél végső soron Istenről egy olyan sport, amely valóban az emberiséget szolgálja. És ezért nincs hazája és nincs színe: mert az emberi közösséget, az egyetemes szeretetet és a békét ünnepli. Csak így lehet a sport valóban, ahogy mondták, „a mennyország íze”.
Don Jerry MATSOUMBOU SDB, ifjúságpasztorációs szektor
donbosco.press/Szaléziak.HU
