Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi missziós önkéntesség Ghánában

Szalézi missziós önkéntesség Ghánában

Szalézi missziós önkéntesség Ghánában

2023-07-29 Szombat   |   #Magyar Tartomány

Afrika  • önkéntesség  • misszió  •

Csúcs Eszter Ghánában végzett szalézi missziós küldetést és erről írt is egy beszámolót. Ez volt a közelmúlt legnagyobb missziós utazása.

Régi nagy álmom, vágyam volt Afrika, mindig is éreztem és tudtam, hogy nekem el kell jutnom oda.

Sok küzdés és várakozás után sikerült is.

 

Szalézi missziós önkéntesként voltam Ghánában közel két hónapot. Ghána fővárosa mellett lévő Temaban található a szaléziak által működtetett CPC - Child Protection Center, ami az utcagyerekek, és a hátrányos helyzetű, szegény gyermekek iskolája.

Nagyon felemelő volt azt megtapasztalni, hogy a Jóisten ott is ugyanúgy ott van, mint bárhol máshol, más a kultúra, a környezet, minden, de Isten állandó és ugyanaz. Don Bosco képe is mindenhol ott volt, akárcsak itthon, ezek mutattak rá arra, hogy nem a különbségeket kell keresni, hanem a hasonlóságokat. Máris más szemmel tudsz ott lenni, sokkal jobban a része tudsz lenni a közösségnek, az afrikai életnek, ha nyitott vagy és befogadó.

 

Személy szerint én élveztem az afrikai létet, bár nem mindig könnyű, és sok lemondással jár, de valahogy könnyebb és természetesebb az a lét, mint amit mi élünk itthon. Az ember egy jól alkalmazkodó lény, csak erről gyakran megfeledkezünk.

 

Az afrikai kultúra nagyon sokszínű, még országokon belül is sokfajta nyelvjárás, ruha viselet, tánc létezik. A kultúra fontos része az ének, a tánc, a tapsolás, ez megnyilvánul a hétköznapi életben, de az ünnepeken és a szentmiséken egyaránt.

Engem nagyon megfogott az a vidámság, szeretet, amit tapasztaltam a CPC-ben. Ők ott egy Család, és szerencsére könnyen azonosultam velük, jó érzés volt ennek a nagy Családnak a részese lenni.

A CPC-ben van egy iskola és kollégium, az iskolában azonban most oktatási átalakítás van, így a gyerekek nem oda járnak, de a kollégiumban továbbra is laktak nagyobb gyerekek. Mint önkéntes segítettem az ottani munkát, részt vettem az átalakítás elméleti és gyakorlati részében egyaránt. Valamint közösségfejlesztő, játékos alkalmakat is tartottam nekik. Nagyon izgalmas és érdekes volt hallani, majd megtapasztalni, hogy hogyan is működik egy iskola Ghánában, és milyen kulturális különbségek vannak, miben más egy afrikai gyermek élete.

 

Sokkal jobban egymásra vannak utalva a gyerekek, és mindig gondoskodnak egymásról. Ott nem a gyerek köré épül az élet, a gyerek épül be a szülők életébe. Ugyanakkor a gyereknevelés nem csak a szülők dolga, hanem a közösségé is.

De gyakran a nőkre van hagyva ez a feladat, sok gyermekes nő marad egyedül, nagyon nehéz a helyzetük.

Nem csak Ghánára jellemző, hanem az afrikai kontinensre, hogy a pénzt nem a közbe fektetik,  ezért is van például, hogy borzasztó az infrastruktúra - ahol egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Nincsen szociális háló, a kormány nem segíti a rászorulókat, az emberek magukra vannak hagyva.

 

Amit magam is megtapasztaltam, hogy az afrikai élet nehéz, mindenkinek magáról kell gondoskodnia. Ugyanakkor a Jóisten jobban az életük része, és ha nehezebb is a sorsuk, nem panaszkodnak, megelégszenek azzal amilyük van.

Összességében azt éreztem, mintha boldogabbak lennének az afrikai emberek, mint mi itt Európában. Pedig más az életszínvonal, több pénzünk, több tárgyunk van, mégsem vagyunk elégedettek. Ott jobban megélik a napjaikat, hisz ki tudja mi lesz másnap, de közben más az időérzékük, nem sietnek sehova. Lassabban működik az afrikai világ, türelemre tanít és visszavesz a nyugati rohanásból.

 

Volt lehetőségem többfelé is elmenni az országban, így voltam Sunyaniban, ahol szintén van egy Don Bosco iskola és egy Boys Home. Itt nagyon nehéz sorsú, az utcáról összeszedett fiúk vannak, itt élnek és tanulnak. Azt gondolom, hogy elég sok tapasztalatom van a gyerekekkel, de bevallom, velük nem volt egyszerű. Az angolt sem feltétlen beszélte még mindenki, vagy csak szimplán nem értették azt, ahogy én beszéltem, de valahogy aztán a játék nyelvén megértettük egymást, és csatlakoztam hozzájuk a kedvenc elfoglaltságukba, ami a kupak pöckölős játék. Örültem, hogy eltölthettem itt néhány napot, és megtapasztalhattam, hogy milyen az élet Ghána másik végén.

Jártam egy igazán szegény iskolában is. A gyerekek először nagyon csodálkozva néztek, hisz ők nem nagyon látnak fehér embert. De hamar összebarátkoztunk, és elkezdtünk játszani. Megmutatták a népi játékaikat, amik meglepően hasonlítanak a mieinkre, csak a saját környezetükhöz igazítva. Például játszottak „elvesztettem zsebkendőmet”, természetesen a saját nyelvükön és nem zsebkendővel, hanem kaviccsal, de maga a játék ugyanaz. Nagyon jó volt ezt látni, ugyanakkor meg is lepett, hogy a világ másik részén is ugyanúgy és ugyanazokat játsszák a gyerekek, ugyanarra van szükségük, és azt gondoltam nem is különbözünk annyira, nem is különbözik annyira a világ. Aztán azért én is tanítottam nekik néhány cserkész játékot, elsőre nagyon figyelve és kicsit félve utánoztak, de hamar belejöttek és élvezték.

 Itt a gyerekek már egészen kiskoruktól kezdve, 3 éves kortól bekerülnek az iskolai rendszerbe, az első évek még óvodaszerűek. Azonban az iskolák fizetősek, ebben a szegény iskolában például egy nap forintra átszámolva 90 forint, ottani mértékben is nagyon kevés, mégsem mindenki engedheti meg magának. A tanárok is gyakran az írni-olvasni tudó emberekből kerülnek ki, nem feltétlen diplomás tanárok. Itt három anyuka tanítja a gyerekeket.

Az ország északi részén rengeteg olyan falu van, ahol nincs iskola, és csak egy-két ember tud írni-olvasni. Itt a főváros környékén sokkal jobb a helyzet, de így sem jár minden gyerek iskolába. Sokan dolgoznak, segítenek otthon, vagy csak lézengenek az utcákon.

 

Ez az út még inkább megerősített abban, hogy felelősségünk van a világban, és cselekedni kell. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a különbség egy missziós út és egy sima út között, aztán a képzések alkalmával értettem meg, hogy a misszió része a Jóisten is, így sokkal több az egész út, nem csak odamegyünk és segítünk, hanem együtt éljük meg a hitünket és a pillanatokat, egy misszió elhivatottságot és hitet kíván.

Nagyon magaménak éreztem, érzem még mindig az afrikai missziót, és azt gondolom, hogy mindenkinek van egy missziója, csak meg kell találnia, hisz nem feltétlen kell Afrikáig elmenni azért, hogy jót  tegyünk. Remélem mindenki megtalálja a saját misszióját a világban!

 

Csúcs Eszter/Szaléziak.HU

 

Kapcsolódó cikkek

Kongói DK – Több ezer lakóhelyét elhagyni kényszerült ember Gomában

Kongói DK – Több ezer lakóhelyét elhagyni kényszerült ember Gomában

#Szalézi világ 2024-06-06, Csütörtök

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Észak-Kivu régió fővárosának, Gomának a történelmét számos szörnyű esemény jellemzi, elég, ha a..

Klagenfurt - „The Spirit of Religion” tábor

Klagenfurt - „The Spirit of Religion” tábor

#Szalézi világ 2024-05-05, Vasárnap

Pénteken korán reggel, tele izgalommal indultunk április 19-én a Keleti pályaudvarról Klagenfurtba.

Az elkötelezettség egyesítő szimbóluma: A Szalézi Missziós Önkéntes Kereszt

Az elkötelezettség egyesítő szimbóluma: A Szalézi Missziós Önkéntes Kereszt

#Szalézi világ 2024-04-02, Kedd

A szalézi missziós önkéntesek (SZMÖ) egységének és elkötelezettségének előmozdítása felé tett jelentős lépésként a Szalézi Társaság büszkén..

Kongói DK – „Ha nem lenne Don Bosco, már halottak lennénk...”

Kongói DK – „Ha nem lenne Don Bosco, már halottak lennénk...”

#Szalézi világ 2024-03-21, Csütörtök

Közép-Afrika Szűz Mária Mennybevétele Tartományában (AFC) tett rendkívüli látogatása keretében Alphonse Owoudou atya, Afrika-Madagaszkár regionális..

Óbuda – A szalézi mű Afrikában – Nádudvari Géza testvér beszámolója

Óbuda – A szalézi mű Afrikában – Nádudvari Géza testvér beszámolója

#Magyar Tartomány 2024-03-07, Csütörtök

Piros Fotel helyett Piros Gyékényt szerveznek rendkívüli alkalommal március 12-én, kedden este 7 órától az Óbudai Don Bosco Közösségi Ház (Kiscelli u...

Címkék

 •  • 1% • 28EK • 29.EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • álom • Amerika • Amoris Laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ars Sacra Fesztivál • avatás • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bíboros • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • cirkusz • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • csapatépítés • cserkészek • ...
Összes címke
< India – „Grow Bosco” – diákok faültetési kezdeményezéseElhunyt Pintér Gáborné, egykori igazgatóhelyettes >