Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - A szeretet lángoló tűzhelye
Szalézi szavak - A szeretet lángoló tűzhelye
2021-06-04 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Pünkösdvasárnappal, a Szentlélek kiáradásának ünnepével befejeződött az egyházi évnek az a szakasza, amelyben esztendőről esztendőre visszatérően megjelennek az Úr Krisztus életének eseményei, legszentebb történései. Ezeket az eseményeket ünnepeljük születésétől kezdve szenvedésének és kereszthalálának titkán át feltámadásának, mennybemenetelének és a Szentlélek kiárasztásának misztériumáig. Ez idő alatt átéljük az emlékező megjelenítés erejével megváltásunk szent drámáját.
Ha Pünkösd után meg is kezdődött az ún. „évközi idő” a liturgiában, ez nem jelenti azt, hogy vége az ünnepeknek. Csakhogy a Pünkösd utáni ünnepek nem Jézus életének egyes eseményeit állítják elénk, hanem azokat a szentséges valóságokat, misztériumokat, amelyek segítenek elmélyíteni hitünket, egyszersmind az élet mindennapjaiban állandóan jelenvalóvá teszik számunkra Isten köztünk létét, szeretetének sugárzását. Ugyanakkor tevékeny keresztény életre serkentenek bennünket. Mindezt így foglalja össze egy magyar liturgikus szerző: „A Szentlélek ünnepe utáni idő első állócsillaga, a Szentháromság ünnepe, az Isten titokzatos belső életébe világított bele.
… Az Úrnap ünnepén az Egyház vándorútunk eledelét, Jézus valóságos testét és vérét állította szemünk elé. A harmadik csillag Úrnap után Jézus Szent Szívének kimondhatatlan szeretetére árasztja fényözönét”. (Radó P., Az egyházi év, 150. o.)
Ez az ünnep, amelyet főünnepként ülünk meg, szelíd fénnyel sugározza ránk Istennek azt a szeretetét, amely Jézus istenemberi szívében lángol. Csak egyetlen egyben más ez a szív a miénknél, abban, hogy a bűnre képtelen volt. Minden másban azonban a testvéri, szerető szív ütemét, dobogását érezzük. Megértő marad ez az istenemberi szív akkor is, ha beleesünk az egyetlenbe, ami tőle teljességgel idegen volt, a bűnbe. Az emberi szív, az emberi élet csatatér, a gonosz lélek és a szenvedélyeink elleni harc csatatere: nem csoda, ha ebben a küzdelemben megsebesülünk, vagy akár el is bukunk némelykor. Azoknak a sorsa ez, akik vállalják a küzdelmet. Porbasújtott önmagunk fölé Jézusnak, az irgalmas szamaritánusnak istenemberi szíve hajol, és megkönyörülve szenvedéseinken, isteni hatalmával és résztvevő szeretetével gyógyítja vétkeink sebeit. A mai ünnep bepillantást enged Jézus istenemberi szeretetének gazdagságába. Ebből a gazdagságból mi is részt szeretnénk kapni, ezért Szent Pállal kérjük az Atyát, adja meg nekünk is, hogy:
- Lelke által megerősödjünk benső emberré,
- a hittel Krisztus lakjék szívünkben, és
- gyökeret verjünk és alapot vessünk a szeretetben.
Így lesz számunkra a litánia szavaival Jézus szíve a szeretet lángoló tűzhelye.
De ez a szív nem csak adni akar, hanem tőlünk is vár valamit. S amint a 17. században Alacogne Szent Margitnak látomásban kinyilatkoztatta, olyan viszontszeretetet vár tőlünk, amelynek jellemző összetevője önmagunk felajánlása és az engesztelés.
A felajánlás azt jelenti, hogy úgy adom át neki magamat önként, mintha nem is volnánk arra kötelezve. Továbbá azt jelenti, hogy „elfogadom, amit Ő ad, és odaadom, amit Ő kíván.
Az engesztelés pedig nem más, mint megkérlelés, közbenjárás, kárpótlás, elégtétel, s mindez Krisztussal egyesülten. Azaz Krisztussal folytatni az egész megváltás művét!” (P. Mócsy Imre, 222.)
- Bizonyára nekünk is van mit elfogadni és van mit odaadni, felajánlani Jézus szívének.
- S ugyanígy fájdalmasan látjuk, hogy van miért engesztelnünk Jézus szívét: akár a magunk bűneire, akár a hozzánk közelállókéra, vagy akár nemzetünkre, sőt: az egész Egyházra és a világra gondolunk.
„Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye.”
Ebben a világban, amely vacog a szeretetlenség hidegétől, a Jézus Szívébe beleérzők, a nagylelkű keresztények azok a nemes lelkek, akik megértik és megfogadják Szent Pál apostol felszólítását:
„Ugyanazt az érzületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5).
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
