Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - 32. évközi vasárnap 2025 – a Lateráni bazilika felszentelése
Szalézi szavak - 32. évközi vasárnap 2025 – a Lateráni bazilika felszentelése
2025-11-09 Ma | #Magyar Tartomány
Ma vasárnap van – az Úr napja –, de ma mégsem Jézust vagy egy szentet ünneplünk, hanem egy római bazilika felszentelését: a Lateráni bazilikáét. Biztosan sokan közületek már jártak zarándoklaton Rómában, különösen ebben a szentévben. És amikor Rómában vagyunk, templomról templomra, bazilikáról bazilikára járunk — mindegyik gyönyörű, hatalmas és szent, mintha egy kicsit már a mennyországban lennénk. És ma mi is lélekben zarándoklatra indulunk, egészen a Lateráni bazilikáig.
Tudjuk, hogy Rómában, a pápa városában, négy nagy bazilika van: Szent Péter-bazilika a Vatikánban – a legismertebb, ahol Szent Péter sírja található. Szent Pál-bazilika a falakon kívül – ott nyugszik Szent Pál apostol. Santa Maria Maggiore – a legnagyobb templom, amit Szűz Máriának szenteltek. A hagyomány szerint Szűz Mária imádságára nyáron hó hullott ezen a helyen, ezért hívják „A Havas Boldogasszony templomának” is.
És végül: a Lateráni bazilika, amit ma ünnepelünk! De talán felmerül bennetek a kérdés: mi is az a Lateráni bazilika, és miért olyan fontos, hogy az egész világon megünnepeljük?
A válasz: A IV. században, amikor a keresztényeket már nem üldözték, a császár, Nagy Konstantin császár megkeresztelkedése után azt kérte, hogy abban a palotában, ahol ő maga megkeresztelkedett, építsék fel az új templomot. Ez a Lateráni palota volt, amit a császár ajándékba adott a pápának. Így épült fel a IV. században az első nagy keresztény templom, I. Szilveszter pápa szentelte fel és amikor a császár a milánói rendeletben engedélyezte a keresztény vallás szabad gyakorlását, ebben a templomben ünnepelték először nyilvánosan a szentmisét.
Ez volt tehát az első székesegyház a világon, a pápa igazi temploma, ahol ő, mint Róma püspöke, vezette az Egyházat. Innen indult el a hit, a tanítás és a liturgia, innen nőtt ki az egész Egyház élete.
Ezért hívjuk így: „Omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput” – vagyis: „A város és a világ minden templomának anyja és feje.”
Ma a Lateráni bazilika felszentelését ünnepeljük. Hogyan élhetjük meg igazán a mai ünnep lelkületét? Kezdjük az evangéliummal – de ahhoz, hogy megértsük annak üzenetét, egy kicsit ismernünk kell a történeti hátterét is. A mai evangéliumban Jézus Jeruzsálembe megy a pászka ünnepre. A pászka a zsidók egyik legnagyobb ünnepe, amely során az Egyiptomból való szabadulásukra emlékeznek. Sok ember zarándokolt oda, hogy áldozatot mutasson be Istennek. De sokan nem hozták magukkal az áldozati állatot, ezért a templom mellett árusok és pénzváltók dolgoztak — ott vettek juhot, galambot, ökröt, és közben hangosan alkudoztak, üzleteltek.
Amikor Jézus ezt látta, nagyon elszomorodott. Nem azért, mert haragudott az emberekre, hanem mert Isten háza már nem imádságos hely volt, hanem zajos piactér. Ezért Jézus kiűzte az árusokat, és azt mondta: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Jézus nem haragból tette ezt, hanem a szeretet szenvedélyével – azért, mert szerette Istent, és szerette az emberek szívét is.
Az evangélium megértése segít, hogy mélyebben megéljük az ünnep lelkületét. Szeretnék veletek négy egyszerű gondolatot megosztani az evangéliumból, hogy jobban megértsük, mit is üzen ma nekünk ez az ünnep.
Első gondolat:
Ma nemcsak egy messzi, római bazilikát ünnepelünk, hanem a saját templomunkat is. Lehet, hogy soha nem járunk Rómában, vagy életünk során csak egyszer-kétszer, de itt van köztünk is az Isten háza.
Ma nézzünk új szemmel a templomunkra! Ne csak falakat és padokat lássunk, hanem azt a helyet, ahol Isten vár ránk. Ahogy Ezékiel próféta mondta: a templomból árad az élet és az áldás, itt találkozunk Istennel és egymással is.
És az evangéliumban halljuk Jézust, aki megtisztítja a templomot, mert szereti az Atyja házát: „Emészt a házadért való buzgóság.”
Ez a buzgóság hív minket is: járjunk templomba, vegyünk részt a szentmisén! Milyen szomorú, ha egy szép templom üres, ha a padokban nincs élet! A templom felszentelésének ünnepe arra emlékeztet, hogy itt a helyünk Isten házában.
Második gondolat:
Az evangéliumban Jézus nemcsak rendet tesz, hanem megtanítja, mi illik és mi nem illik Isten házába. A templom nem piac, nem zajos hely – hanem szent tér, ahol csend és tisztelet van.
Itt ne értsük félre: a gyerekek hangja a templomban nem olyan, mint a piac zaja. Ahogy Ferenc pápa is mondta: a gyerekek a maguk nyelvén imádkoznak.
Ezért ne féljünk bevinni a gyerekeket a templomba – az ő jelenlétük életet, örömet és reményt hoz Isten házába.
Amikor belépünk, ne felejtsük el: Isten jelenlétébe lépünk. Engedjük, hogy a szívünk megérezze a szentséget, és megérezzük az Úr jelenlétét. Tegyük félre a beszélgetést, a telefont, a sietséget – és legyünk ott szívvel, lélekkel, szeretettel.
Harmadik gondolat:
Jézus azt mondja az evangéliumban: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem.” Jézus a mi igazi templomunk. Benne találkozhatunk Istennel. Amikor Jézus azt mondja, hogy „romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt fölépítem”, akkor a saját testéről beszél – vagyis Ő maga az új templom. Amikor Jézusról mint a mi igazi templomunkról beszélünk, azonnal eszünkbe jut, hogy az Egyház Krisztus misztikus teste. Kicsit később, a szentmise prefációjában arról fogunk hallani: „De Krisztus jegyesét, az Egyházat is jelenti a látható épület, mert Egyházadban is szüntelenül folytatod a megszentelés művet, hogy számtalan gyermek boldog anyjaként elnyerje Tőled dicsőséged fényét.” Ezért az Egyház a mi nagy templomunk, amelyben Krisztus él és működik. Sajnos ezt kevesen értik meg: nem csupán kőből épült templomokat kell építenünk, hanem a lelkek templomát is, ahol Isten valóban otthonra találhat.
Jézus nemcsak a saját testéről beszél, hanem a mi szívünk templomáról is.
Azt szeretné, hogy a lelkünkben is legyen egy hely, ahol Isten otthon érezheti magát. Ahogy Szent Pál figyelmez bennünket, „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? És aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok ez a templom!”
A kérdés tehát ez: mit engedünk be a szívünk templomába? És hajlandóak vagyunk-e úgy cselekedni, mint Jézus – rendet tenni benne?
Nem vihetünk be ebbe a templomba haragot, bűnt, keserűséget, irigységet.
És a bűnbánat, a megbocsátás, az önvizsgálat, az imádság – ezek a mi „ostorcsapásaink”, amikkel megtisztítjuk a szívünk templomát.
Minden templomot karban kell tartani, fel kell újítani, és széppé kell tenni nap mint nap. Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a lelkünk templomát is díszítenünk kellene, mégpedig a Szentlélek gyümölcseivel: szeretet, öröm, béke, türelem, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. Ezek a „virágok” teszik igazán széppé a szívünk templomát, hogy a Szentlélek otthonra találjon bennünk.
Negyedik gondolat:
Ha megtiszteljük a saját szívünk templomát, azzal megtiszteljük a másik emberét is. Ha bennem lakik Isten, akkor benned is. Ezért legyünk egymással figyelmesek, kedvesek, és bánjunk egymással úgy, mint Isten templomaival.
Kedves testvérek! A lateráni bazilika ünnepe emlékeztet minket, hogy Isten háza nemcsak Rómában van, hanem itt is, közöttünk – és bennünk.
Kérjük ma Jézust: tisztítsa meg a templomainkat, és a szívünk templomát is, hogy örömmel és békével legyen tele, és méltó otthona legyen a Szentléleknek!
Ámen.
P. Nguyen Hai Ly Jakab SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2025. november 9-én
Szaléziak.HU
