Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Évközi 13. vasárnap - „Ne félj, csak higgy”
Szalézi szavak - Évközi 13. vasárnap - „Ne félj, csak higgy”
2021-06-25 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy francia drámát, amely a középkor végén, az újkor elején játszódott. A színhely egy néven nem nevezett, inkább képzelt, mintsem történelmileg valós királyi udvar. A dráma címe: „Ön is halandó, Felség!” Az ostobán magabiztos, öntelt királyt egy betegségben megérinti a halál lehetősége, közelsége. Erre a hideg érintésre a válasz a zsarnok ajkára való, aki nincs tudatában hatalmának végességének. Ugyanis ezt a kijelentést teszi: „Úgy döntöttem, nem halok meg.” - Keserves és ugyanakkor nevetséges küzdelem kezdődik a király és az őt egyre inkább hatalmába kerítő halálfélelem között. Az udvaroncok ezt a küzdelmet – amelynek végkifejlete nem kétséges – alig titkolt kárörömmel figyelik, követik. Nem uralkodójuknak, hanem a halálnak szurkolnak. A király magányos vergődését és halálát az udvaroncok egyre erősödő gúnykacaja kíséri, és teszi végleg dicstelenné, amikor kimondják, mint ítéletet: „Ön is halandó, Felség!”
Mi is halandók vagyunk. Bölcsnek látszó beletörődéssel ismételgetjük a szentenciákat: „Az élet törvénye a halál.” - „Az ember halálra szánt lény.” - „A halál értelmezi az életet” ti. azt, hogy a földi élet véges. - Mindez olcsó közhelynek hangzik, és nem segít elfogadnunk a halál mindenkire érvényes valóságát. Sőt, ha megérint bennünket akár a hozzánk közel állók halála, akár a saját halálunk lehetősége, közelsége, . Megdermedünk: „Nem jól van ez így.” - De mit tehetünk? Az ember képes arra, hogy életet fakasszon, képes arra, hogy életet elpusztítson, de nem képes arra, hogy életet visszavegyen. Egyedül Jézus mondhatta el magáról ezeket a szavakat: „... odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van adni, és hatalmam van újra visszavenni” (Jn 10,17-18). A mai vasárnap evangéliuma azt állítja elénk, hogy mit tesz Jézus, amikor szembe találja magát a halál tényével, és mit vár el azoktól, akik hozzá fordulnak abban a határhelyzetben, amikor az emberi lehetőségek és próbálkozások csődöt mondanak.
Az ószövetségi olvasmány csak annyit tud mondani, hogy a halál nem Isten műve, nem Isten szándéka. Persze, ez kevés nekünk, ez még nem a kinyilatkoztatás teljessége. Bár sokat jelent az a jelzése, hogy Isten alapvető szándéka az élet, „minden élőt azért alkotott, hogy legyen, s minden teremtmény az életet szolgálja.” Jó tudnunk az Ószövetségből még azt is, hogy a halál „a sátán irigysége által jött a világba”, tehát a személyes Gonosz műve. Másutt azt olvassuk, hogy „a bűn zsoldja a halál” - ez már Szent Pál értelmezése (Róm 6,23). S ugyanezt szemlélteti az első bűnről szóló leírás is a Szentírás első lapjain.
Fontosabb a mai evangélium alapján, hogy Jézus mit kezd a halállal. Jairus leányának feltámasztása nemcsak egy esemény, egy tény, hanem üzenetet hordozó történés, vagyis jel: Jézus úr a halál fölött is. S számára teljesen mindegy, hogy valaki alszik, vagy meghalt. A hírhozók azt sugallják, sőt azt is mondják nyíltan az apának: Kár a további erőlködésért. „Miért fárasztanád tovább a Mestert?” - Jézus a lemondásnak, a beletörődésnek erre a sugalmazására ezt mondja az apának: „Ne félj, csak higgy!” S minden bizonnyal ez az elbeszélés egyik kulcsmondata. Ez hordozza ugyanis a választ a kérdésre, hogy Jézus mit vár el azoktól, akik ilyen helyzetben hozzá fordulnak. A hitet várja el, a hit azonban itt azonos azzal a lelki magatartással, amit bizalomnak, ráhagyatkozásnak nevezünk. - S innentől kezdve egészen Jézus veszi át a dolgok irányítását, mindenki más szótlan mellékszereplővé válik: a szülők, a három tanítvány. A siratók nevetésre fakadnak a képtelenségnek látszó kijelentésre: „nem halt meg, csak alszik.” Az érdekeltekben azonban visszhangzik Jézus szava: „Ne félj, csak higgy!” És Jézus cselekszik: életre kelti a kislányt, sőt az általános csodálkozás közepette arra figyelmezteti a jelenlévőket, hogy adjanak enni a kislánynak.
Ez Jézus cselekvésmódja, amikor szembetalálkozik a halállal. A halottfeltámasztás tehát jel: előrevetíti Jézus feltámasdását. S mert Jézus legyőzte a halált, a mi életünknek sem végpontja a halál.
Életünk ún. határhelyzeteiben (halál, betegség, talajvesztés, kiúttalanság) Jézus nekünk is ezt mondja: „Ne félj, csak higgy!”
„Jairus lányának története felhívja figyelmünket arra, hogy Jézusban érdemes hinni és bízni. Jézus nem akarja, hogy törődjünk bele helyzetünkbe, ha azt reménytelennek, kilátástalannak tartjuk. És nem is az a feladatunk, hogy a megoldhatatlant mi oldjuk meg. Azt akarja, hogy bízzunk őbenne, aki tud rajtunk segíteni – és akar is. De ennek a segítségnek alapvető feltétele az iránta való teljes és maradéktalan bizalom, a teljes ráhagyatkozás” (Tarjányi B.), amely nem marad válasz nélkül.
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
