Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Évközi 5. vasárnap - "Téged keres mindenki!"
Szalézi szavak - Évközi 5. vasárnap - "Téged keres mindenki!"
2021-02-03 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Sok elbeszélést olvasunk az evangéliumokban Jézus beteggyógyításairól, ördögűzéseiről. Ezek jobbára részletes leírások egy-egy eseményről. A részletes, szemléletes elbeszélések minden mozzanata mondanivalót hordoz. A mai evangélium azonban összefoglalóan, általánosan fogalmaz, amikor elmondja, hogy „az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek, és sok ördögöt kiűzött.” És amikor reggel korán fölkel, hogy csendben, egyedül imádkozhasson, tanítványai utána mennek, és azt mondják neki: „Téged keres mindenki!”
Ebben a mondatban egyértelműen kifejezésre jut, hogy Jézus meghódította a közelébe kerülő emberek szívét.
Vajon mi volt az oka és magyarázata ennek a páratlan hatásnak? Mi vonzotta Jézushoz az emberek sokaságát? Többeket bizonyára a kíváncsiság tömegmozgató ereje vitt Jézus közelébe, amint ez másutt is természetes, ahol látványos vagy csodaszerű események történnek. De minden bizonnyal még többeket az visz, az ragad Jézushoz, hogy testet-lelket meggyógyító és felszabadító erő sugárzik belőle mindenütt, ahol csak megfordul. „Úgy tanított, mint akinek hatalma van” – olvastuk a múlt vasárnapi evangéliumban, alig néhány mondattal a mai evangélium előtt. Nos, ez a hatalom, azaz belső, de kisugárzó erő tapasztalható meg Jézus gyógyításaiban és ördögűzéseiben is.
Azt mondtam az imént, hogy a mai evangélium összefoglalóan, általánosan beszél Jézus csodatetteiről. Ebben az összefoglalásban burkoltan ugyan, de benne van Jézus bűnbocsátó hatalmának az elismerése is, éppen az ördögűzésekkel kapcsolatban. Hiszen a bűnbocsánatban is Jézusnak az a megkérdőjelezhetetlen és ellenállhatatlan ereje nyilvánul meg, mint a gonosz lelkek kiűzésében. Az, hogy neki hatalma van mindenféle rossz: bűn, baj, betegség fölött.
A ma fölolvasott evangéliumi szakasz egy nagyon egyszerű, egyáltalán nem drámai beteggyógyítással kezdődik, amelyben viszont minden szó, minden mozzanat fontos. Jézus meggyógyítja Péter anyósát, aki lázas betegen feküdt. Hogy is történt ez a gyógyítás? Jézus „odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette”. Alighanem ezekben a nagyon szemléletes mozzanatokban van annak a titka, hogy Jézus meghódította a körülötte lévő emberek szívét. Ha betegséget, fájdalmat tapasztalunk testünkben, ugye orvoshoz kell fordulnunk. Általában nem könnyen, nem szívesen, de mégis fölkeressük a gyógyítás szakemberét. Lehetséges, hogy olyan orvoshoz kerülünk, aki szótlanul, komolyan s talán szigorúan is megvizsgál, ugyanígy veszi kezébe eszközeit, műszereit, mondjuk a fogfúrót vagy a foghúzó fogót, vagy az injekciós tűt. Ilyenkor szorongva várjuk, hogy mi történik velünk, s lehet, hogy rettegünk a ránk váró fájdalmas beavatkozástól. De ha olyan orvos foglalkozik velünk, aki mosolyog, bátorít, beszélget velünk, bizony föloldódik szorongásunk és félelmünk. Mert ő nem csak a betegségünkkel – fájós fogunkkal vagy bármely más beteg testrészünkkel – foglalkozik, hanem mi magunk, szorongó félő, kiszolgáltatott emberek vagyunk fontosak neki. Egész fájó emberségünket akarja gyógyítani.
Jézusra ez fokozottan érvényes. „Odament hozzá, megfogta a kezét és fölsegítette.” Aki ezt a testet-lelket gyógyító, gondoskodó szeretetet megtapasztalta, az Jézus bűvkörébe kerül, azok közé, akikről ezt mondja az evangélium: „Mindenki téged keres!” A Jézushoz törekvő, igyekvő emberek, százféle bűn, baj, betegség hordozói, nála remélnek gyógyulást, nyugalmat, fölfrissülést életük keresztútján. És bizonyos, hogy nem fognak csalódni: Jézus segít rajtuk. Ők azok, akik nem csupán meghallják Jézus hívó szavát, hanem engedelmeskednek is neki, amikor azt mondja: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket”. (Mt 11,28)
A mai evangéliumban Jézus gyógyít szinte számolatlanul, imádkozik egymagában, a kora hajnalban, és indul tovább tanítani, „hiszen ezért jött”. Szeretnénk a gyógyító, az imádkozó és a tanító Jézus bűvkörébe, vonzáskörébe kerülni. Sőt bizonyos, hogy akik itt vagyunk, éppen azért gyűltünk egybe, hogy életünk zajos, zavaros, netán zivataros körülményei közül egy időre kimenekülve, Jézus közelében megpihenjünk. Hogy átjárjon bennünket a Jézusból áradó, sugárzó, testet-lelket meggyógyító és felszabadító erő. Ez az igény elnyomhatatlan bennünk, és nem is szabad szégyenkeznünk miatta. Igen, szükségünk van Jézusra. És hozzá menni nem szégyen, nem is kényszer, hanem ajándék. Abban az értelemben is, hogy amikor itt vagyunk Jézus körül, levetjük álarcunkat, görcsös merevségünket, és felszabadult lélekkel – és egy szívvel-lélekkel – örvendezünk Jézus közelségének boldogító tudatában.
A gyógyító, imádkozó és igehirdető Jézus egyszersmind életmintánk is, egyénileg s az egyetemes Egyház számára egyaránt. Miként Jézus mindenkihez küldetést érzett, úgy kell lennie a Jézus küldetését folytató Egyház életében is. Igehirdető, imádkozó és gyógyító-segítő tevékenységében az Egyház azonosul Jézus szenvedésével is, és ezáltal hozzáférhetővé teszi az evangéliumot és az üdvösséget mindenki számára. Ezekben a napokban, amikor a betegek világnapját készülünk megünnepelni január 11-én, a jövő vasárnap a Boldogságos Szűz lourdesi jelenéseire és csodás gyógyításaira emlékezve, egyre inkább ébredjen föl szívünkben a szolidaritás – a sorsközösség-vállalás – beteg testvéreinkkel, különösen azokkal, akik közel állnak hozzánk, s akiknek fokozottan segítségükre tudunk lenni. Jézus a betegekkel való kapcsolatában a legtisztább önzetlenséget tanúsította. Mi pedig reménykedhetünk abban, hogy ha segítségére vagyunk a betegeknek, mi magunk is megtapasztaljuk a segítő szeretetet betegségünkben, időskori gyengeségünkben egyaránt.
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
