Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Szent Ferenc – az emberi szívhez szólás művészete
Szalézi Szent Ferenc – az emberi szívhez szólás művészete
2024-01-24 Szerda | #Szalézi világ
Szalézi Szent Ferenc ünnepén Gildasio Mendes atya, a szalézi rend tömegtájékoztatási főtanácsosa a vele készült interjúban kijelenti: „A genfi püspök és az egyházdoktor az Egyház és az emberiség egyik nagy kommunikátora volt, mert tudta, hogyan kell az embert az emberi kapcsolatok középpontjába helyezni, meghallgatni, párbeszédet folytatni és bizalmat kelteni az emberekkel való kapcsolatban."
Gildasio atya hangsúlyozza, hogy ma, a digitális világban és a nagy társadalmi és kulturális változásokkal teli társadalomban a kommunikációhoz elengedhetetlenek az emberi kapcsolatok, a személy elfogadása, kultúrájának és egzisztenciális helyének megértése. Azt is mondja, hogy Szalézi Szent Ferenc aktuális hivatkozási alap a sokféleségben való egység érzéséhez, és ahhoz a képességhez, hogy a különböző elképzeléseket össze lehessen hasonlítani anélkül, hogy elveszítenénk az összetartozás érzését, az egyházhoz való hűséget, valamint egy olyan etika fontosságát, amely a személyt és a közösséget állítja a középpontba, és elősegíti a szolidaritást és a békét.
Gildasio atya, az elején azt szeretnénk tudni, miért lehet kijelenteni, hogy Szalézi Szent Ferenc nagyszerű kommunikátor?
Szalézi Szent Ferenc mindenekelőtt Isten szerető szívének közvetítője. Mindenben, amit tett és írt, hangsúlyozza, hogy Isten szeretet, hogy kommunikálni annyit jelent, mint megérinteni az ember szívét és bizalmi kapcsolatokat teremteni.
Mondhatjuk-e azt is, hogy ez a nagy szent továbbra is kortárs módon beszél? Milyen példát tudunk mondani a kommunikációnak erre az aspektusára?
Szent Ferenc újító szellemű író volt. Tudta, hogyan kell nagy belső szabadsággal, egyszerűséggel kommunikálni, az emberi személytől, a szükséges konfrontációtól való félelem nélkül. Mivel képes volt megérteni az emberek emberi és lelki dinamikáját, minden generáció számára referenciális kommunikátor. Az egyik példa erre az ő művei. Főbb művei a Bevezetés a lelki életbe vagy Filótea, első lelkipásztori munkája, amelyet széles körben terjesztettek és számos nyelvre lefordítottak, valamint az Értekezés az istenszeretetről vagy Temotius, amely a keresztény irodalom és szellemiség egyik legnagyobb hatású szövege.
Ha műveiről beszélünk, megérthetjük a kommunikáció erejét. Ön szerint mit emelhetünk ki ebből a sajátosságából, amely számos megjelent művében jelen van?
Tudta, hogyan kell a szívhez szólni, mert a saját szívéből kommunikált. Tudta, hogy a szereteten és bizalmon alapuló emberi kapcsolat segíti az embert, hogy megnyíljon, megismerje önmagát, szeressen és akarja, hogy szeressék. Amikor ismerős és érzelmes stílusban olvassuk Leveleit, a lelki kíséret és az imádságos élet valódi kincseit érzékeljük. Egyszerű, mély és bensőséges stílusú homíliái és prédikációi a mai napig lelki örökséget jelentenek minden generáció számára.
Azt is tudjuk, hogy Szalézi Szent Ferenc nagyszerű író volt, és az akkori Egyház számára nehéz történelmi pillanatban is egészen konkrét módon közreműködött. Mit emelhetünk ki ebben a témában?
Szent Ferenc az egység és a közösség embere volt az Egyházban. Ferenc nem félt az őszinte konfrontálódástól, amely az evangelizáláshoz szükséges az ellenállás és a viták közepette. Korának kulturális sokszínűségében és nagy társadalmi változásaiban eredeti elképzelése volt az evangelizálásról és a kereszténységről, mindig hűséges volt az evangéliumhoz és az Egyházhoz. Ő a példa arra, hogyan lehet a társadalmi és kulturális sokszínűségben megélni az egységet.
Kommunikátorként, de püspökként és lelkiatyaként is mi tűnik ki a tetteiből?
Ferenc bölcsen kezeli az intézményi kommunikációval kapcsolatos folyamatokat és döntéseket, különösen püspökként, leveleket, dokumentumokat, szövegeket ír, megvédi az Egyház tanítását teológiai és egyházi konfliktusokkal szemben, a kálvinista ellenfelekkel való konfrontációban, a nehéz döntésekben, amelyeket püspökként meg kell hoznia.
És ha még többet szeretnénk tanulni Szalézi Szent Ferenctől, milyen szempontokat emelne ki az ő kommunikációjának módjában?
Nagyon sok van, de szeretnék néhányat felsorolni, amelyek ma sokat mondanak nekünk, mert a kommunikáció mindenekelőtt nyitottságot jelent a másik felé, annak ismeretét, hogyan lehet felfedezni az emberi személy központi magját, hogyan lehet emberi kapcsolatokat és bizalmat teremteni.
Az egyik szempont az, hogy tud párbeszédet folytatni korának kultúrájával és társadalmával, amely mélyen protestáns, emberi bölcsességgel, párbeszédre nyitottsággal, evangéliumi lelkülettel és határozott hűséggel az Egyházhoz, és azt is hozzátenném, hogy a kommunikáció ajándék és elkötelezettség, építkezés emberi, lelki és kulturális szinten. A tanulás egyben imádság is.
Szent Ferenc ma is azt tanítja nekünk, hogy kommunikálni annyit jelent, mint személyközi kapcsolatokat teremteni. Ferencnek hatalmas és sokrétű hálózata van olyan emberekből, akikkel kapcsolatban áll és akiket elkísér, párbeszéden keresztül fejezi ki magát, és nagy nyitottságról tesz tanúbizonyságot, hogy megértse az embert az maga valóságában, nyitott legyen a másra anélkül, hogy elveszítené a derűjét, és magabiztosan, szeretettel cselekszik. .
Ezen a ponton fontos hangsúlyozni, hogy a kommunikáció a szeretet szolgálatában áll. Szalézi Szent Ferenc számára a felebarát szeretettel szeretni a felebarátot annyit jelent, mint szeretni Istent az emberben és az embert Istenben; nagy lelkipásztori és egyházi, teológiai és lelki felelősség tudatában kell lenni. A kommunikáció a vallások közötti párbeszédről is szól az emberek művészeti gazdagságával és kulturális örökségével.
Végül a kommunikáció azt jelenti, hogy a személyt és közösségét helyezzük a középpontba, tiszteletben tartva kultúrája ritmusát, emberi előmozdítását, valamint személyes és társadalmi etikáját.
Köszönjük, hogy ilyen konkrét példákkal gazdagított bennünket, Gildasio atya. Végezetül, ezen az újságíróknak és a tömegtájékoztatásban dolgozóknak szentelt napon, a „szalézi” kommunikációs mód milyen aspektusát tudjuk ma a gyakorlatba átültetni?
Don Bosco azt szokta mondani, hogy "a nevelés a szív dolga". Ma már elmondhatjuk, hogy a kommunikáció a szív dolga. Ezt Szalézi Szent Ferenc és Don Bosco tanította meg nekünk. A szívvel való kommunikáció azt jelenti, hogy utat nyitunk, hogy megtaláljuk az embert a maga teljességében, együtt teszünk meg egy utazást, bizalmat teremtünk, hogy bátorítsuk a fiatalokat, hogy megnyíljanak Isten előtt, hogy emberré növekedjenek, akit Isten szeret, aki rendelkezésre áll, hogy másokat szolgáljon, mert szeret és szeretve van.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
