Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Szent Ferenc missziós stratégiája
Szalézi Szent Ferenc missziós stratégiája
2022-12-18 Vasárnap | #Szalézi világ
Don Bosco, Szalézi Szent Ferenc jóságától és buzgóságától, optimizmusától és humanizmusától ihletve, a szaléziak nevet adta nekünk. (ASz 4, 17). De sokat tanulhatunk missziós stratégiájából is, amelyet a franciaországi Chablais régióban szerzett missziós tapasztalatai (1594-1597), valamint száműzött genfi püspökként végzett szolgálata (1602-1622) során alakított ki.
Először is, hogy a nép közelében legyen, Szent Ferenc elfogadta, hogy csupán unokatestvére kíséretében az Allinges-kastélyban éljen. Azzal, hogy úgy döntött, minden nap lesétál Thononba, találkozott emberekkel a hétköznapi életük során: munkásokkal a boltjaikban, gazdákkal a földeken és falusiakkal az otthonaikban. Így egyszerű személyes kapcsolatot alakított ki velük. A barátjukká válva még vonzóbbá vált az életről szóló tanúságtétele. Ez a kapcsolaton és barátságon nyugvó apostolkodás lett missziós munkájának alapja.
Másodszor, Szent Ferenc szegényen élt, nélkülözve az erőforrásokat. Kevés emberi támogatást kapott. Bár az allinges-i kastélyban lakott Hermance bárója vendégeként, nem volt hajlandó a katolikus hadsereg fegyverei által védve hirdetni az evangéliumot.
Harmadszor, egyedül Istenbe vetette reményét. Ereje az imában és a napi szentmisében volt a kastély kis kápolnájában, mielőtt leereszkedett volna Thononba. Még ha gyalázták és gúnyolták is, még ha a protestánsok elkerülték vagy támadták is, ő nagy tisztelettel és mélységes szeretettel bánt velük.
Negyedszer, meg volt győződve arról, hogy minden emberi szívnek természetes hajlama van a szeretetre. Ferenc számára a missziós kihívás az volt, hogy a hit ajándéka által segítsen mindenkinek hinni a szeretet Istenének létezésében, aki emberségünkben, Jézusban testesült meg, irántunk való szeretetéért keresztre feszítették, és aki feltámadt, hogy teljes mértékben beléphessünk az Istennel való szeretetközösségbe.
Ötödször, jól felkészült arra, hogy ugyanolyan gonddal prédikáljon a Chablaisban élő, meglehetősen kicsi létszámú hívei számára, mint a hívek tömegének. Amikor az emberek nem voltak hajlandók meghallgatni őt, Ferenc röpiratokat írt és terjesztett. A protestánsokhoz hasonlóan ő is felhasználta a Szentírást prédikációiban és néhányukkal folytatott megbeszéléseiben.
Végül, Szent Ferenc idejében az akadémiák voltak az egyre műveltebb európai lakosság szellemi törekvéseinek meghatározó helyszínei. Így 1606-ban Antoine Favre-ral, a Savoyai Szenátus elnökével együtt megalapította a Florimontane Akadémiát. Az akadémia végső célja egy „jámbor humanizmus” előmozdítása volt az evangéliumi értékek belillesztésével az irodalomba és tudományba, ezáltal kapcsolatot teremtve a hit és a kultúra között, valamint elősegítve a hit és az értelem integrációját. Ebben a fényben az „áhítat” (szentség) beépül hétköznapi emberi életünk minden dimenziójába. A Florimontane Akadémia 1610-ben szüntette be tevékenységét, amikor a Savoyai Szenátust áthelyezték Chambérybe. Alapító tagjai a költő, Honoré d Urfé és Favre két fia, közül az egyik (Claude Favre de Vaugelas) később a híres párizsi Francia Akadémia egyik eredeti akadémikusa lett.
Szalézi Szent Ferenc ugyanis mindenekelőtt az életről tett személyes tanúságtételével – misszionáriusi buzgalma, bátorsága, hite, szeretete és prédikációja révén – sokak megtéréséhez vezetett.
Átgondoláshoz és megosztáshoz:
Mit tanulhatok Szalézi Szent Ferenc missziós stratégiájából, amely az én kontextusomban alkalmazható?
Milyen fontosságot tulajdonítok az életről szóló személyes tanúságtételemnek?
P. Alfred Maravilla SDB, missziós főtanácsos
ANS-Róma/Szaléziak.HU
