Főoldal / Szalézi világ / „Szalézinak lenni itt kihívás” – interjú Derosi indiai magyar misszionárius atyával
„Szalézinak lenni itt kihívás” – interjú Derosi indiai magyar misszionárius atyával
2023-12-03 Vasárnap | #Szalézi világ
interjú • misszionárius •
Interjú jelent meg az olasz Szalézi Értesítő decemberi számában Derosi Raja Magyarországon szolgáló indiai misszionárius atyával, aki jelenleg Rómában végez tanulmányokat. Az interjúban bemutatják Derosi atyán kívül a Magyarországon folyó szalézi munkát, a magyar gyerekek, fiatalok helyzetét, a Magyar Szalézi Tartományban elért eredményeket is.
Sarah Laporta: Szalézinak lenni itt kihívás
Találkozás Gnana Pragasam Derosi Raja magyarországi szalézival
Bemutatkoznál?
Derosi Raja atya vagyok, magyarországi szalézi misszionárius, származásom szerint indiai. Tamil Naduból származom, országom déli részéből. 22 éve tettem szerzetesi fogadalmat és 9 éve végzek papi szolgálatot. 16 éve érkeztem Magyarországra misszionáriusként. Magyar nyelven tanultam teológiát és tanárképzést. Tartományomban tartományi vikáriusként, igazgatóként, a formációért és a misszióért felelős tartományi küldöttként dolgoztam.
Miért vagy szalézi? Hogyan alakult ki a hivatásod?
Három éves koromban az akkori Szentatya, II. János Pál először járt Indiában. Látogatása nem csak áldás, hanem inspiráció is volt számomra. Izgalmas volt, amikor megleptem falum véneit és szeretett szüleimet azzal, hogy pap leszek. Akkor még nem tudtam, milyen nehéz lelkipásztornak lenni, és nem tudtam, mi a különbség egy szerzetes pap és egy egyházmegyés pap között. Ahogy a családom közelebb került a szalézi nővérekhez, rajtuk keresztül ismerkedtem meg Don Boscóval, a fiatalok lelkipásztorával. Végül 13 éves koromban beléptem a szalézi aspiránsok közé, és mára teljesen elköteleztem magam a szalézi rend és az egyház mellett.
Hogyan reagáltak a szüleid?
A szüleim istenfélők voltak, édesanyám kiskorában apáca akart lenni, de az anyja nem engedte, mert ő volt az egyetlen lány a családban. Feleségül ment apámhoz és öt gyermeket szült. Mindannyiunkat a megfeszített Úr öt sebeibe helyezett. Én születtem utoljára; akkor valószínűleg a Jézus oldalán lévő sebre helyezett, ahol a lándzsa átszúrta. Ebből a sebből víz és vér ömlött ki, mint szentségek, a keresztség és az Eucharisztia előképe.
Jámbor édesanyám imádságának és példájának köszönhetem, hogy pap lettem. Sajnos pappá szentelésem előtt meghalt.
Szüleim készségesen adtak át az egyháznak. Amikor kifejeztem, hogy szeretnék misszióba menni, anyám azt mondta: „Derosi, menj oda, ahová Isten akarja. Ki vagyok én, hogy megállítsak?"
Milyen az a hely, ahol a munkádat végzed?
Hét évig dolgoztam egy olyan iskolában és otthonban, amelyet a szaléziak alapítottak Magyarországon. Hitre nevelek gyermekeket és serdülőket. Sokan közelebb kerültek Krisztushoz és csatlakoztak a Katolikus Egyházhoz az én szerény eszközeimnek köszönhetően. Minden évben felkészítek egy csoport fiatalt a szentségekre, mint például a keresztségre, gyónásra, áldozásra és bérmálásra. Néhány tanítványom szülei rendezték a házasságukat a templomban.
Élveztem az önkéntesek felkészítését a missziókra. Sok fiatal vállalkozott rövid és hosszú távú önkéntességre számos európai, afrikai és ázsiai országban. A kiküldetés jelentős szerepet játszott életükben. Egy önkéntes fiú a 2023 júniusában esedékes papszentelésre készül egyházmegyei papként, egy önkéntes lány pedig júliusban teszi meg első fogadalmát FMA-ként a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában.
Milyen a gyerekek és fiatalok helyzete Magyarországon?
A magyar fiatalok motiváltak, hogy tartozzanak valahová. Csoportokat keresnek. Ha találnak egy jó és erkölcsös csoportot, szerencsések. És csak a hit alapú keresztény csoportok biztosíthatják az egészséges és erkölcsös kapcsolatokat. Szaléziként pedig úgy érzem, fel kell hívnom a magyar fiatalok figyelmét a Szalézi Család különböző csoportjaira, mozgalmakra.
Milyen a kapcsolat a helyi egyházzal?
A helyi egyházzal elég jó a kapcsolat. Mivel sok egyházmegyei pap a szaléziak barátja, meghívjuk őket iskoláink szentmiséire, és segítjük plébániáikat, ha helyettesítést kérnek. Mivel az egyházmegyei papok egyedül élnek plébániákon, gyakran jönnek a szalézi közösségekbe testvéri ebédre és könnyedebb pillanatokra.
Melyek a tartományod legszebb eredményei?
Szellemi szempontból tartományunk abban a kiváltságban részesül, hogy van egy Boldog Sándor István vértanú, világi szalézi testvérünk. Pontosan egy év telt el azóta, hogy ereklyéjét beazonosították és a rendfőnök ünnepélyesen elhelyezte a templomban. Az egész helyet és az épületet, ahol Sándor István dolgozott, a kommunizmus idején elkobozták, de mára visszaadták a szaléziaknak.
Ökológiai szempontból a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont a Szentatyánk, Ferenc pápa által írt Laudato si elvein alapul, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a globális felmelegedésre. Oktatjuk az embereket az ökológiára és a környezetvédelemre. Ez a katolikus egyház első magyarországi kötelezettségvállalása a természet védelmében, amelyet az Európai Unió és a kormány támogat.
Lelki szempontból, jótevőink nagylelkűségének köszönhetően a rendház és a zarándokközpont, ahol igazgatóként dolgoztam, létrehozta a Via Lucist, amely a magyar egyház első ilyen monumentális alkotása. Mivel a szaléziak jókedvükről ismertek, ezért arra törekszünk, hogy örömmel hirdessük Krisztus evangéliumát.
Hogyan viszonyulnak az emberek a szaléziakhoz?
Az emberek családként tekintenek ránk. A Szalézi Család nagyon jól látható Magyarországon, mivel minőségi hozzájárulást nyújt az ifjúsági szolgálathoz, mint például az oratórium, a plébánia, a játszótér és az iskola.
A fiatalokat vonzzák a szalézi fesztiválok, táborok és lelkigyakorlatok, amelyeket szaléziak vezetnek. A szaléziak a fiatalokat bemutató animációikról ismertek.
Mik a legnagyobb nehézségek?
A papi és a laikus szerzetesi hivatások hiánya Magyarországon. Nagy kihívás itt életben tartani a szalézi karizmát.
Az eredeti interjú olasz nyelven ITT olvasható.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
