Főoldal / Szalézi világ / Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 8.
Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 8.
2025-10-08 Tegnap | #Szalézi világ
Az amazonasi esőerdőben Maria nővér által megtapasztalt legkeményebb valóságok közé tartozott az, amit a bennszülöttek "az erdő törvényének" neveztek: a bosszú mint életszabály és a gyermekgyilkosság mint elfogadott gyakorlat. Egy shuar számára a felnőtté válás azt jelentette, hogy megtanulják megbosszulni a család ellenségeit.
Az élet maga is erre a kérlelhetetlen logikára korlátozódott, hogy előbb vagy utóbb ölni kell, vagy megölnek. A torz, nem kívánt vagy házasságon kívül született gyermekek számára nem volt jövő: könyörtelenül kiirtották őket. Ez egy olyan világ volt, amely úgy tűnt, hogy meghajol a sötétség előtt, ahol a legkisebbek voltak az elsők, akik elestek.
Egy anya a kicsinyek számára
Maria nővér ezt nem tudta elfogadni. Valahányszor veszélyben lévő gyermeket látott, anyai szíve fellázadt. "Drágaköveinek" nevezte őket, kicsi kincseknek, amelyeket a Gondviselés őrá bízott. Egy nap egy újszülöttet hoztak neki, akit a hagyomány szerint meg kellett volna ölni. Az asszony a karjába vette, megölelte, és azt mondta: "Én magam kiáltom a négy égtáj felé: hozzátok ide őket, mindet! Anyjuk leszek!" Ettől a pillanattól kezdve az erdő válaszolni kezdett a kiáltására: minden elutasított vagy elhagyott gyermek menedéket talált Mária nővér missziójában.
Az egyik ilyen gyermek José María volt. Kishúga vitte a misszióba, miközben édesanyja mérgezésben haldoklott. Maria nővér mellett nőtt fel, és felnőttként meghatottan emlékezett vissza: „Számomra ő volt az egyetlen anyám. Szeretetet, nevelést, otthont adott nekem. Gyakran mondtam neki: amikor meghalsz, anyácska, veled együtt temetem el magam ugyanabban a koporsóban.” Ez volt a vér szerinti kötelékeken túlmutató egyetemes anyaság legtisztább jele.
A kicsik mellett Maria nővér a nőket is védte, akik gyakran voltak erőszak és babona áldozatai. Befogadta őket a kis kunyhójába, és ápolta fizikai és lelki sebeiket. Amikor egy fiatal nő érkezett, akit részeg férje baltával megsebesített, Maria nővér nem csak ápolta, hanem visszaadta méltóságát, bátorította, segített neki újra felfedezni belső erejét. Minden gesztusa, minden szava a megtestesült Evangélium jele volt.
A fáradtság ellenére Maria nővér soha nem csüggedt. Sőt, minél kegyetlenebb arcát mutatta neki az erdő, annál inkább kitartó szeretettel válaszolt. „Teljesen odaadva magát Istennek – írta egy testvére – nem mondott le az anyaság érzéséről, sőt, még mélyebben és egyetemesebben élte meg azt.” Mindenki anyja volt: a gyermekgyilkosságtól megmentett csecsemőké, a járványok árváié, az elhagyott lányoké, a törzsi bosszú által eltaposott férfiaké. Anyasága azt hirdette, hogy senki sem haszontalan, minden élet értékes ajándék Isten szemében.
Így Mária nővér tetteivel előrevetítette azt, amit sok évvel később a gyermekek jogairól szóló nemzetközi nyilatkozatokba fognak leírni. Nem elméletekről beszélt, hanem kézzelfoghatóan, a hit bátorságával testesítette meg a legelesettebbek védelmét. A gyűlölet és félelem által jellemzett világ közepette életével hirdette, hogy Krisztus szeretete erősebb a halál minden törvényénél.
Folytatjuk…
P. Alessandro Barelli SDB/Szaléziak.HU
