Főoldal / Szalézi világ / Szlovénia – Az érem másik oldala
Szlovénia – Az érem másik oldala
2021-04-07 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Több hónap külföldi élet és tanulás után Svarc Vilmos fiatal szalézi, aki a szalézi testvérek számára fenntartott kétéves különleges formációban vesz részt Barcelonában, rövid "pihenőt" tartott és hazatért a Szlovén Szalézi Tartományba. Rendtársai arról faggatták, milyen az élet Barcelonában.
A tanulmányok első hónapjaiban jól megismerhetted a legnagyobb katalán várost, amelyben élaz.
Mindenki turisztikai célpontként érinti Barcelonát, és így leginkább csak a legfőbb látnivalókat ismerik. De ezeken a látnivalókon túl, a külvárosokban több tízezer ember él, főleg bevándorlók, rendkívüli szegénységben, mindazokkal a jegyekkel, amelyek minden nagyvárosra jellemzőek. Ezalól Barcelona sem kivétel. Amikor meglátogattunk egy sokemeletes épületek környékén élő szalézi közösséget, csak a szaléziak kíséretében mehettünk oda, akik ismerik a környéket, különben nem biztonságos ezeken a helyeken járni.
A dél-amerikai országokból érkező bevándorlók közismerten szorgalmasak és megpróbálnak rendes és legális életet élni Spanyolországban. Ha eltekintünk a közös nyelvtől, a kezdetek mindig nehezek: a családok és rokonok szűkösen élnek, kis lakásokban, ahol 15 vagy akár 20 ember él együtt. Közülük sokan pénzt küldenek családjuknak, annak ellenére, hogy az alkalmi munkáért csak minimálisan fizetnek. A szervezett bandák, a drogok és a rossz társaság különösen a fiatal fiúkat szippantja be a könnyű kereset, az erőszak és a bűnözés halálos örvényébe.
Egy másik nagy csoport az Afrikából érkező bevándorlók. Spanyolorszáot és Európa országait tejjel mézzel folyó Kánaánnak látják, kihasználják a jogi védelmet és az állampolgárok megsegítésének és gondozásának előnyeit, de nem szoktak dolgozni.
Hogyan befolyásolja a koronavírus az egyébként élénk spanyolok életét?
Ha a bevándorlóknál és migránsoknál maradunk, a korona nagyon megviselte őket. Sokan alkalmi munkákból éltek, a diákok pincérként vagy más idegenforgalommal kapcsolatos munkákból kerestek pénzt. Itt az állam nem nyújtott kompenzációt, mint Szlovéniában, ezért a válság nagyon nagy. Nagy nyomás nehezedik a Karitászra, mivel a családok ételt és ruhát kérnek. Ez különösen igaz a latin-amerikai családokra, mivel számukra a fő támasz a plébánia. A Karitász itt csak anyaggal és tanácsokkal segít, hogy hová forduljanak a helyzet kezelése érdekében, de soha nem segít pénzzel.
A járvány első hullámának megtapasztalása után a spanyolok nagyon "fegyelmezettek" lettek az interperszonális kapcsolatok terén. Tudtuk, hogy imádnak ölelkezni és csókolózni. Most ez szinte egyáltalán nincs. Itt a maszkok mindenkor kötelezőek: beltéren és a szabadban egyaránt. Ha maszk nélkül vagy, vagy a maszk az orrod alatt van, akkor nemcsak furcsán néznek rád, hanem figyelmeztetnek is. A szabálysértésekért kiszabott büntetések szintén nagyon magasak.
Ugyanez van a szalézi közösségben és intézményben is. Az első hullámban 6 szalézi halt meg a mi közösségünkben, a többiek akár 8 hetet is elszigetelve töltöttek a szobáikban. Ez erős nyomot hagyott az emberek jelenlegi cselekedeteiben és viselkedésében. A maszkokat mindig és mindenütt viseljük, kivéve étkezéskor. Jobban félnek attól, hogy újra bezárják őket, mint magától a vírustól, ezért mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák.
Érdekes, hogy az iskolák itt soha nem zártak be. A gyerekek maszkot viselnek. Az iskolákban viszonylag kevés a fertőzés, a legtöbb karantén a gyermekek szüleinek fertőzéséből adódik. Nem hallottam arról, hogy bármely gyermek megfertőzne egy egész osztályt vagy iskolát, és ez tovább terjedne.
Mi a véleményed a szalézi munkáról Spanyolországban?
Annak érdekében, hogy a lehető legközelebb kerülhessenek a fiatalokhoz, egy időszakban elkezdtek mindenkit meghívni intézményeikbe, ifjúsági központjaikba és tevékenységeikbe, és alkalmazkodni kellett a nézeteikhez. A hit és az ima háttérbe szorult, a tervezési folyamatokban és tevékenységekben egyre kevesebb hely jutott a hitnek és imának. Ez olyan messzire vezetett, hogy ma, az értekezletek vagy tevékenységek kezdetén, inkább kerülik az imádságot, hogy senkit ne „sértsenek meg”.
Évtizedekkel ezelőtt a szaléziak aktívan bekapcsolódtak a szociális munkába, és ma leginkább erről ismerik őket. A laikusokkal való együttműködés magas szintű, de sajnos a szalézi szellemiség és a karizma nagyon alacsony. A szalézi küldetés így nagyon általános lett.
Természetesen nem szabad mindent általánosítani. A szaléziak fiatalabb, különben kis létszámú generációi keményen dolgoznak, mély lelki életet élnek és abból dmerítenek. Igaz azonban, hogy élvezik a "forradalmi" idők idősebb szalézi szerzetesei munkájának (keserű) gyümölcsét. A fiatalok is az igazi lelkiségre vágynak, de sajnos kevés a szalézi ajánlat. Valamikor a szaléziak létszámban voltak erősek, de manapság a fiatalabbak a fiatalokkal végzett munkájuk minőségében reménykednek.
donbosko.si/Szaléziak.HU
