Főoldal / Szalézi világ / Szlovénia - Vallásközi párbeszéd az oratóriumban
Szlovénia - Vallásközi párbeszéd az oratóriumban
2022-07-24 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Bizonyára mindenki ismeri az oratóriumot. Hogy is ne ismerné, hiszen szinte nincs olyan szalézi plébánia, ahol ne lenne nyáron oratórium. De Don Bosco oratóriuma a nyári oratóriumtól eltérően egész évben működött. A világ nagy részén, ahol a szaléziak működnek, az oratórium egész évben működő, a fiatalokat szabadidejükben összefogó intézményt jelent. Nyugat-Európa nagy részén ezt nem oratóriumnak, hanem szalézi ifjúsági központnak hívják. Ebben a szövegben az oratórium szó jelentése szalézi ifjúsági központ ill. egész évben működő oratórium.
Don Bosco az első Oratóriumot Torinóban, a Valdocco nevű városnegyedben alapította. Valdocco akkor külváros volt, és a környékről a városba vándorlók érkeztek erre a részre. Valdoccót még ma is többnyire bevándorlók lakják, és még mindig működik az az oratórium, amely azzal büszkélkedhet, hogy Don Bosco első oratóriuma volt. Az oratórium mindenki számára nyitva állt és nyitva áll, aki be akar lépni, és aki betartja a kölcsönös együttélés alapvető szabályait. Mivel Valdoccóban sok a bevándorló, ők is ellátogatnak az oratóriumba. Az utóbbi időben ezek a bevándorlók nagyrészt muszlim vallásúak. Hasonló történik más olasz és európai nagyvárosokban is, ahol sok olyan fiatal keresi fel a szalézi oratóriumokat, akik nem keresztények, vagy egyáltalán nem vallásosak. Felmerül a kérdés, hogyan lehet velük dolgozni.
Keresztényekként néhány lehetséges megközelítésünk van a különböző vallású emberekkel való bánásmódban.
Meggyőzés
Az első a vallási prozelitizmus. Ez azt jelenti, hogy mindenkit, aki más vallású ill. aki nem vallásos, megpróbálunk bármilyen módon meggyőzni arról, hogy legyen keresztény. A keresztény hit valóban a leggazdagabb hit, és Isten csak ebben nyilatkoztatta ki magát Jézusként. Tehát megvan mindenre a válasz, és másokat is el kell vezetnünk ezekhez az igazságokhoz. Ez a megközelítés nem az Egyház hivatalos megközelítése, és soha nem volt Jézus megközelítése, mivel nem tartja tiszteletben az emberi szív szabad beleegyezését. Az egyház történetében ez a tömeges keresztényesítésekben is megmutatkozott, amikor az emberek az uralkodó miatt tértek át egy bizonyos vallásra.
Hallgatás
Ma azt hirdetjük, hogy tiszteld mások vallását. A II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház felismerte, hogy Isten cselekedete minden vallásban jelen van, hogy minden vallásban megvannak az igazság magvai. Ezért úgy tartják, hogy aki bármely vallásban lelkiismerete szerint él, és nincs lehetősége Jézust megismerni, az a mennybe kerül. Ugyanez vonatkozik azokra, akik nem vallásosak és lelkiismeretük szerint élnek, és nincs lehetőségük megismerni Jézust, azok is a mennybe jutnak. Nyugat-Európa nagy részén a vallástisztelet ill. mások hitetlensége azt jelentette, hogy a keresztények nem beszéltek hitükről más vallásúak előtt ill. nem beszélnek róla, hogy ne sértsék meg őket. Ez egy másik lehetséges megközelítés azoknak, akik másként hisznek: ha hallgatunk a hitükről.
Térjünk vissza azokhoz a fiatalokhoz, akik más vallásúak vagy nem hívők, és rendszeresen járnak oratóriumba. Tehát hogyan dolgozzunk velük, ha úgy gondoljuk, hogy az oratórium egy otthon, amely szívesen lát, egy iskola, amely oktat, egy játszótér a barátkozáshoz és egy plébánia, amely evangelizál? Ez egy komoly kérdés, amit mi, szaléziak teszünk fel magunknak. Egyértelmű, hogy nem tudunk és nem is szabad erőszakkal megtéríteni senkit ill. nem szabad ráerőltetni a vallásunkat. Az oktatás és ezzel együtt a hitoktatás a szülők joga, és a szülőknek joguk van gyermekeiket a saját vallásukban nevelni. Hasonlóképpen, a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy szüleik vallásában nevelkedjenek. A nevelő és tanító nem dolgozhat a szülők akarata ellen. Mindezek az elvek le vannak írva az oktatásról szóló egyházi dokumentumokban is.
Mi a teendő tehát, ha rendszeresen látogatják a különböző vallásúak az oratóriumot: van, aki muszlim, van ortodox, van protestáns, van katolikus, és van, aki nem hívő? Ez pl. teljesen reális helyzet egy belgiumi ifjúsági központban vagy iskolában. Az egyik megoldás, amely nagyon is jelen van ezekben a szalézi környezetekben, hogy többé nem beszélnek hitről és Jézusról az oratóriumban. A vallásról és Jézusról való beszéd kényszerként hathat valakire, és ellentétes lenne a szülők akaratával. Az oratóriumot ma már nem evangelizáló plébániának hívják, hanem a jelentés helyének, mert a jelentés az a transzcendens érték, amely minden felekezetnél és nem hívőnél is közös.
Beszélgetés
De akkor hol beszélhetünk egyáltalán a keresztény hitről és mi a lehetséges módja annak, hogy mások megismerjék Jézust és mellette döntsenek? Nem járulhat-e hozzá az effajta hallgatás Jézussal kapcsolatban, hogy a kereszténység hanyatlik, és nincsenek többé helyi papok?
Februárban találkozót tartottunk a szaléziakkal, akik az európai országok ifjúsági szolgálatáért felelősek. Belgiumban jelenleg egy mexikói misszionárius pap felel a szalézi ifjúsági szolgálatért. Egy teljesen katolikus országból érkezett misszionáriusként egy olyan országba, amely már nem keresztény. Oostende városában működik. A más vallásúakhoz való hozzáállása eltér a fent leírtaktól. A vallásról beszél a fiatalokkal, mégpedig úgy, hogy elmondják egymásnak, hogyan néz ki a vallásuk, miben hisznek és hogyan ünnepelnek. Nem az a céljuk, hogy meggyőzzék egymást arról, hogy a vallásuk jobb, hanem az, hogy mélyebben megismerjék egymást és megosszák vallási életüket.
Ez a harmadik lehetséges megközelítés azokkal kapcsolatban, akik másként hisznek. Vallásközi párbeszédnek hívják. Ezt követi Ferenc pápa is, aki nagy erőfeszítéseket tesz a muszlimokkal, buddhistákkal, ortodoxokkal és evangélikusokkal való közös megbeszélésekért és nyilatkozatokért. Ugyanakkor persze félhetünk attól, hogy így elveszítjük a kereszténységünket. Ferenc pápa nemcsak a II. Vatikáni Zsinat és a korábbi pápák iránymutatásait követi, hanem Assisi Szent Ferencet, akit példaképének választott és aki 1219-ben találkozott al-Kamil szultánnal a keresztények és muszlimok közötti keresztes hadjárat során. A katonai megközelítéssel ellentétben Assisi Szent Ferenc fizikailag tehetetlenül jött, de abban a hitben, hogy mindenkivel lehet beszélni, hiszen mindannyian testvérek vagyunk. Ferenc nem térítette meg a szultánt, de a szultán megengedte, hogy Ferenc testvérei muszlim területen dolgozzanak, és évszázadokon át ott maradjanak egyedüli papként, ami figyelemre méltó siker.
És mi – hogyan viszonyulunk a nem hívőkhöz, a más vallásúakhoz? Elrejtőzünk és nem beszélünk a vallásról, hogy ne veszekedjünk? Folyamatosan elhitetjük másokkal, hogy jobbak vagyunk, és csak a mi vallásunknak van igaza? Vagy egyszerűen és őszintén beszélünk és megosztjuk vallási tapasztalatainkat? A műszaki középiskolából az a tapasztalatom, hogy az osztálytársammal, aki muszlim volt, sokat beszélgettünk a vallásról. Sokkal jobban, mint azokkal a keresztényekkel, akik szégyellték vallásukat.
Jure Babnik, a szlovén szalézi ifjúsági szolgálat küldötte
donbosko.si/Szaléziak.HU
