Főoldal / Magyar Tartomány / Tartományi Don Bosco ünnep Újpest-Megyeren
Tartományi Don Bosco ünnep Újpest-Megyeren
2019-02-02 Szombat | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ezekben a napokban ünnepelték a szalézi plébániákon, intézményekben Bosco Szent János ünnepét szerte az országban sokszínű, gazdag programokkal. Idén Újpest-Megyerre esett a választás, hogy helyet adjon a közös, tartományi ünnepnek, ide várták február 1-én, pénteken délután, a szalézi templomba közös ünneplésre a fiatalokat, a Szalézi Család tagjait, a szalézi munkatársakat, Don Bosco tisztelőit, a szaléziak barátait, intézményeik dolgozóit.
Aki csak tehette, elfogadta a meghívást és eljött a közös ünneplésre, hiszen az újpest-megyeri szalézi rendház adott otthont az újraindulástól egészen 2002-ig a tartományfőnökségnek, itt volt a Havasi József atya-vezette tartomány központja, aki sajnos gyengélkedett és nem tudott részt venni az ünnepen, de ha egészsége engedi, még 90 évesen is részt vállal a tartomány életében.
A szentmisét Ábrahám Béla tartományfőnök atya mutatta be paptestvéreivel az újpest-megyeri Nagyboldogasszony-templomban, amelynek tömött padsoraiban ülők tanúsították, hogy Don Bosco ma is vonzó példakép fiatalok és idősek számára egyaránt.
A tartományfőnök prédikációjában kiemelte, hogy minden Don Bosco ünnepen egy kicsit azt is keresik, hogy itt és most mit mond nekik Don Bosco, miért is adta alapító atyjukat a szaléziaknak a Jóisten. Hangsúlyozta, hogy Bosco Szent János talán abban volt a rászorulók, a szociális gondokkal küzdők iránt érzékeny és ezeken segíteni akaró, pedagógiai érzékkel rendelkező szentek között különleges, hogy ő nem csak odahajolt és adott valamit – tanítást, segélyt, munkát, élelmet -, hanem ő eggyé vált a gyerekekkel, olyan egzisztenciális közösségben volt velük, amikor valóban igaz, amit mond, hogy: „Ha csak egy szelet kenyerem lenne, azt is nektek adnám” – betegségből fölgyógyulva pedig azt, hogy: „Az életemet nektek köszönhetem, hiszen ti imádkoztatok vissza, és nektek is adom.” És ez aztán valóban megnyilvánult olyan tettekben, hogy fölmászott az építkezéseken az állványzatra az ott dolgozó gyerekekhez, bement a gyárba, és küzdött értük a munkaadóval.
Béla atya kiemelte, hogy a mai napon, amikor Don Boscót ünnepelik, akkor az a kérdés, hogy hogyan viszonyulnak a körülöttünk élő gyermekekhez? Mit gondolunak, mire van szükségük, mit tudnak nekik adni, hogyan tudnak valóban lelkipásztori támasz lenni számukra? „Tegyük ehhez hozzá Jézusnak a Jó Pásztornak a képét, aki a nyakába ülteti ezt a gyermeket és viszi őt előre – folytatta Ábrahám Béla –, amihez az kell, hogy legyen bátorságunk vele személyes kapcsolatba kerülni, elköteleződni a sorsa mellett, akár teherként hordozni. Tisztán kell látnunk, merre vezet az utunk, hiszen a mi lépteink határozzák meg az ő útját is, és ha mi rossz felé megyünk és rossz felé visszük, az a mi felelősségünk. De ha tiszta szívvel, Istenre figyelve tudjuk a gyermeket előrevinni az ő életének útján, az hatalmas erő és ajándék.”
Beszéde végén a tartományfőnök kitért arra, hogy 2019-ben is van mit ünnepelni a Magyar Szalézi Tartományban: december végén az első magyar szalézi, Zafféry Károly halálának századik évfordulója lesz. Alkalom ez arra, hogy fölidézzék azt az egyszerűséget és bátorságot, amivel a 61 éves, sokat megélt pap bekopogott Don Ruának, Don Bosco utódának ajtaján, majd aztán, megismerve a szaléziakat, elköteleződjön, és első magyar szaléziként elinduljon előre, nem azt nézve, hogy vannak-e előtte, hanem hogy legyenek még utána magyar szaléziak. Az ő személyét és hihetetlen úttörő munkáját szeretnék ebben az évben jobban megismerni, hálát adni érte és megköszönni az Úrnak. Ennek az évnek a kezdetét jelöli meg a „Gyermekek fénye” rockopera ismételt bemutatása Nyergesújfalun, Szombathelyen és Óbudán.
Nagyon sok lehetőség alakul és formálódik a szaléziak előtt ebben az évben, de ezekben a lehetőségekben nem csak falakat és épületeket látnak, hanem gyermekeket, családokat, programokat, evangelizációt, tanúságtételt, hitélményt, közösséget, mert önmagukban a falaknak nincs értelme. Remélik, hogy a clarisseumi, kazincbarcikai és óbudai fejlesztések sok-sok fiatalnak és családnak adnak majd segítséget, a szalézi munkának pedig kereteket a kiteljesedéshez.
Beszéde végén a tartományfőnök kérte a jelenlevőket, hogy legyenek együtt az imádságban és a munkában, hogy ezek a keretek egy gyönyörű festménynek, egy szép Don Bosco arcnak a keretéül szolgáljanak a fiatalok és a maguk üdvösségére.
A szentmise végén kiosztották a tartományi elismeréseket. Elsőnek a Szalézi Ifjúsági Mozgalom képviselői, Quadros Lytton atya és Gamon Ewa nővér adták át a Savio Domonkos-díjat, amit idén Príbeli Dorina balassagyarmati animátor vehetett át. A Sándor István pedagógiai díjat Édl Ignácné Katinéni, kazincbarcikai nyugdíjas szakoktató, szalézi munkatárs, az oratórium oszlopos tagja kapta, aki immár 26 éve tevékenykedik a Don Bosco Szakiskola kötelékében. A legrégebben alapított elismerést, a Don Bosco-díjat az újpest-megyeri templom kántor-karnagyának, Sándor Annának ítélték oda hosszú évek óta tartó hűséges szolgálatáért, áldozatos munkájáért, kitartó jelenlétéért.
A díjkiosztó után az Újpesti Oratórium gyermekei és fiataljai mutatták be műsorukat Biet Pál atya rendezésében, amelyet a szalézi rendfőnök ezévi strennája „A szentség téged is vár” ihletett. A fiatalok a zenével fűszerezett rövid színdarabban bemutatták a szalézi szentség gyökereit, útját és kiteljesedését a Szalézi Családban.
Az ünnepet a kármelita nővérek óvodájának tornatermében zárták, ahol az agapé, a találkozás öröme és egy kis beszélgetés mellett a SZÁMALK-Szalézi Szakgimnázium és a szalézi munkatársak közös projektje során készült festmények, rajzok kiállítása és innovatív, szalézi témájú játékok várták a vendégeket, amelyeket ki is lehetett próbálni.
Szaléziak.HU
