Don Bosco számos prófétai álma közül egy Kisboldogasszony (Mária születése) ünnepén, egy másik pedig az ünnepet megelőző kilenced idején történt. Ezek az akkori történelmi pillanathoz kötődő álmok, üzenetük azonban továbbra is nagyon aktuális ösztönzést jelent mindannyiunk számára, akik növekedni akarunk a Mária hathatós közbenjárásában vetett bizalmunkban.
Don Bosco Szűzanyájának, aki számos álmában megjelent, mindig hatalmas palástja volt – egy köpeny, amely menedéket kínál, amely védelmet nyújt.
Az első álom Mária szeretetére emlékeztet bennünket, amely anyai, tehát rendkívül konkrét segítségben nyilvánul meg gyermekei számára. Az adott történelmi környezetben minden szerzetesi és egyházi művet üldöztek. Don Bosco így meséli: "Imádkoztam, imádkoztam, és íme, egy éjszaka álmomban láttam magam előtt a Szent Szüzet a magasban, mint Máriát, a Keresztények Segítségét a kupolán. Nagy köpenye volt, amely egyre tágult, végül akkora lett, mint egy hatalmas terem, és ott lent láttam az összes franciaországi házunkat: a Szűzanya mosolygó szemmel nézte ezeket a házakat, körülöttük pedig szörnyű vihar tombolt, vagy inkább földrengés villámlással, jégesővel, mindenféle és formájú szörnyeteggel, puskalövések, ágyúgolyók (...) irányultak azok ellen, akik Mária köpenye alatt álltak, de senkinek sem esett bántódása azok közül, akik ilyen hatalmas védelmező köpenye alatt álltak: minden lövedék eltompult a köpenyében, és erejét vesztve a földre hullt. Boldogságos Szűz a fénytengerben, ragyogó arcával, paradicsomi mosolyával közben sokszor mondta: Ego diligentes me diligo [Szeretem azokat, akik szeretnek]. Apránként megszűnt minden vihar, és senki nem lett annak a viharnak, földrengésnek vagy ítéletidőnek az áldozata, aki segítségül hívta Őt.”
A második álom arra hív minket, hogy ne hűljön ki Mária iránti szeretetünk. Don Bosco elmeséli, hogy látott egy nagy hölgyet, kezében egy jegyzetfüzettel: "Odaadta nekem, mondván: - Vedd, és olvass! - Fogtam, és a borítón ezt olvastam: Mária születésének novénája. Kinyitottam, és az első lapon nagyon kevés fiatal nevét láttam arany betűkkel írva. Megfordítottam a lapot és egy kicsit nagyobb számú nevet láttam közönséges tintával írva. Még egyet lapoztam és az egész füzet a végéig üres volt. (...) - Abban a könyvben azoknak a fiataloknak a neve van beleírva, akik a kilencedet végzik. Azon kevesen vannak beírva arannyal, akik jól és lelkesen imádkoznak. A másik része azoké, akik végzik ugyan az imát, de kevesebbel buzgósággal. És az összes többi, ők miért nincsenek beleírva? Ki tudja, mitől van ez? Azt hiszem, a hosszú séták annyira elterelték a fiatalok figyelmét, hogy most már nem jók az elmélkedésben. (. ..) A Szűzanya kedvéért tehát tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a szentségek gyakori vételével és az apró áldozatok gyakorlásával, amit Francesia vagy jómagam teszek. Holnapra tegyük meg ezt a kis áldozatot: - Tegyünk mindent szorgalommal.”
https://www.admadonbosco.org/
