Főoldal / Magyar Tartomány / Újév – Szűz Mária istenanyasága
Újév – Szűz Mária istenanyasága
2021-01-01 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Szűz Mária • prédikáció •
Az egyház karácsony nyolcadik napján, a polgári év kezdetén Szűz Mária istenanyaságát ünnepli. Számunkra, keresztények számára nem a polgári év kezdete a legfontosabb, hanem sokkal inkább az, hogy egyre jobban a magunkévá tegyük az egyházi évben megélt misztériumokat, titkokat.
Ugyanis a polgári év merőben különbözik az egyházi évtől. A polgári évben az időszámítás folyamatosan egy irányban mutat. Nem térünk vissza bizonyos eseményekhez, legfeljebb megemlékezünk róluk vagy nosztalgiázunk vagy a történelem eseményeire emlékezünk, egy-egy évszámot kiemelve a sok közül. Minden évben új évet kezdünk és minden évben minden egyes nappal egy-egy újabb év kerül közelebb hozzánk.
Az egyházi év merőben különbözik ettől. Nem csupán csak abban, hogy máskor kezdjük – advent első vasárnapján, ami nem a polgári év első napja –, hanem abban is, hogy másokat ünneplünk, más dolgokat emelünk ki és hangsúlyozunk. Nem a polgári év napjainak a száma számít az egyházi évben, hanem sokkal inkább vagy egyértelműen máshogy Jézus Krisztus misztériumainak megünneplése. És van egy nagy különbség a polgári és az egyházi év között, mert míg a polgári évben nem élünk át újra meg újra eseményeket, mert a születésnapunkat megünnepeljük ugyan, de mindig máshogy, nem ugyanúgy, ahogy a legelsőt ünnepelték a szüleink, évről-évre idősebbek vagyunk. Az egyházi évben, amikor kihangsúlyozunk egy-egy misztériumot, amely Jézus Krisztusból születik meg, akkor azokat a misztériumokat és titkokat újra éljük itt az oltárnál. Újra idézünk az evangéliumból és a Szentírás könyveiből és újra át kellene hogy éljük mindazokat az eseményeket, amelyek Krisztussal megtörténtek. Természetes, hogy amikor például a karácsonyra gondolunk, akkor nem éljük át és nem éljük meg újra, hogy mi Betlehembe lehetnénk, de mégis ezt idézzük fel, mert számunkra a karácsonyi éjféli mise egy kis Betlehem itt a templomban, ahol újra átéljük Jézus Krisztus születését, felidézzük azokat az eseményeket és részeseivé válunk, mert ezek a mondatok az evangéliumból bennfognak minket az eseményben és azt kérik tőlünk, hogy váltsuk valóra mindazt, amit megéltek a pásztorok, a bölcsek, fogadjuk meg mindazt, amit Krisztus mond, tanít, tesz és a tanítványokra bíz. Itt számunkra nem csupán csak egy-egy történelmi esemény felidézése egy egyházi ünnep, hanem annak újra átélése is és újraformálása itt és most, a mi világunkban, a mi kis közösségünkben, városunkban, egyházközségünkben.
A mai napon Mária istenanyaságát is ünnepeljük, Máriát ugyanis Jézus nélkül nem lehetne ünnepelni. Mert ha nem hozta volna a világra Jézust, ha ő nem mondott volna igent az Isten Igéjére, amikor megszólította őt az angyal által, akkor Mária a történelemben csak egy asszony lett volna, akire már nem emlékeznénk. De mivel Mária tudott igent mondani az Isten kezdeményezésére hittel, bizalommal, ezért az ő testében megfogant az a gyermek, és életté változott benne az Isten Igéje. Mária ugyanakkor nem adta az Istenséget Szent Fiának, mert az istenség mindig is létezett! Az univerzumon, a világon kívül létezik az istenség! Mert a világot Isten hozta létre, de Máriára bízza, hogy ez az istenség helyet kapjon az ő Szent Fiában, mert Isten Fiát hozza majd világra, és nem csak emberként, hanem Isten Fiaként.
Hogyan lehetséges ez? – tették fel a kérdést nagyon sokan a világtörténelemben, és sokan helytelen válaszokat adtak rá. Volt, aki azt mondta: „Ez a Mária csak egy gyermeket szült a világra, aki nélkülözi az istenséget! Csak egy ember a sok közül. Nagy próféta, de nem Isten.” Aztán voltak olyanok, akik azt mondták, hogy Mária csak az isten Fiát szülte a világra, aki csak Isten és felejtsük el Krisztus emberségét. De akkor Krisztus hogy szenvedhetne értünk? Hogyan vállalhatná értünk azokat a titkokat, amelyekben nekünk is részünk kell hogy legyen? Jézusban nem lehet elválasztani az istenséget az emberségtől. Persze, lehet róla beszélni, hogy mit is jelent Jézus istensége és mit az embersége, de mégis, amikor Mária megszüli gyermekét, ő az Isten Fiát hozza a világra.
Óriási nagy titok ez, amelyet a polgári év kezdetén helyez elénk az egyház!
Hogyan lehetséges ez?
Úgy lehetséges, hogy a nagy titkokat, a nagy álmokat, Isten nagy tervét csak csupán egy nagy szív, Mária óriási szíve tudja befogadni. Mert az Isten már előre előkészítette őt, aki bűn nélkül élte életét.
Nagy titok ez! De ennek a titoknak mi is mindannyian részesei lehetünk akkor, amikor vannak nagy álmaink, amelyek az Istentől jönnek és mi igent mondunk, és nem egyedül akarjuk megvalósítani. Titok lehet az, amikor vannak problémáink, nehézségeink, amiket nem bírunk egyedül vinni, amelyekről úgy gondoljuk, hogy nem tudunk velük egyedül megküzdeni, vagy esetleg olyan óriási örömök, amelyeket szeretnénk másokkal is megosztani, mert nem csak ránk tartoznak, mert akarjuk, hogy másnak is része legyen ebben. És ekkor, ha valaki hittel fordul Máriához és az ő szívére bízza ezeket a titkokat, akkor Mária ezeket a titkokat megőrzi és szentséges Fia elé viszi. Mert Máriának hatalmas szíve van! Kész befogadni az emberek álmait, amelyek az Istentől jönnek és tud velünk örülni, olykor tud velünk bánatos is lenni és vigasztalni bennünket a kétséges és nehézségek között.
A mai olvasmányok keveset beszélnek Máriáról. Miért? Mert amikor a pásztorok, vagy bárki belép Betlehembe, és szemléli az újszülött gyermeket, akkor Mária nem önmagára mutat, hogy: „Ez az ÉN fiam!”, hanem rögtön mutat Jézusra, aki az Isten Fia. Nagyon nagy titok ez, mert bármikor szólítjuk Máriát és rábízzuk álmainkat, kétségeinket, örömeinket, Mária nem önmagát fogja adni nekünk, hanem egyetlen egy szót fog mondani: „Isten!” Amikor mi segítségül hívjuk Máriát, ő semmiféle más választ nem fog adni, csak azt, hogy: „Fordulj Fiamhoz! – Szólítsd Jézust! – Bízz benne, mert Isten irgalmas, kegyelmes! – Isten sokkal jobban tudja, mint te magad, hogy miért…”
Ez a nagy titok!
És mindazok, akik valami miatt nem tudják elfogadni Mária közbenjáró kegyelmét, azok ebben a titokban nem tudnak részesülni. Nem veszik észre azt, hogy az egyház Mária által Istenről szól. És mivel Mária első és legtökéletesebb a tanítványok között, aki tökéletesen befogadja az Isten hozzá intézett szavait, benne azok életté válnak. Ő megtesz mindent, amit Fia mond. Példaként jár előttünk és ezért mi példképként tekinthetünk rá és nem őbenne ismerjük fel megváltásunk kegyelmét, nem azt gondoljuk, hogy Mária lesz az, aki majd elvezet bennünket Jézushoz, hanem azt tudjuk, hogy amikor szólítjuk Máriát, Isten édesanyját, akkor Mária semmit nem fog tenni, csak ennyit fog válaszként adni: „Isten! Tekints Istenre! Tekints az én Fiamra!” – ahogy ez a csodálatos titok itt karácsonykor kibontakozik a szemünk előtt. Odamentek ezek azegyszerű emberek, és Mária csak rámutat: „Isten!” Majd jönnek a napkeleti bölcsek és Mária nem a kincsre tekint, hanem rámutat Fiára és így Fiát észrevéve fölismerik a napkeleti bölcsek, hogy miért érkeztek: mert rátaláltak Istenre.
Óriási titok, hogy Máriát nem lehet megérteni Jézus nélkül, de Jézust sem lehet teljes egészében megérteni Mária nélkül. Imádkozzunk azért, hogy ezt a titkot mind többen fölfedezzék az életükben! Mind jobban elkezdjük megvalósítani a tanítványi tökéletességet, amely Máriában megvolt, hogy eljuthassunk a mennyek országába.
A Szentatyának a béke világnapjára írt leveléből idéznék. A gondoskodás kultúrájáról, mint a béke alapjáról beszél. Ebből szeretnék szalézi szívvel egyetlen dolgot kiemelni: Isten gondoskodását, amelyre nekünk szükségünk van, és a gondoskodás kultúráján belül a nevelés kultúrájának fontosságáról:
„A gondoskodás kultúrájának előmozdítása nevelési folyamatot kíván meg. A társadalmi alapelvek „iránytűje” az egymással összefüggő területeken e célból is megbízható eszköznek bizonyulhat. Hadd szolgáljak néhány példával:
– A gondoskodásra való nevelés a családban, a társadalom természetes és alapvető sejtjében kezdődik, ahol megtanuljuk, hogyan kell egymással kapcsolatban és a kölcsönös tisztelet szellemében élni. Olyan helyzetbe kell hozni tehát a családokat, hogy képesek legyenek e létfontosságú és nélkülözhetetlen feladat végrehajtására.”
A gondoskodás, amely helyet kap a Szent Családban és a gondoskodás, amelyet a családban át kell tudni adnunk. Ne legyen a világban olyan ember, aki ilyenkor, amikor ilyen járványveszély van – és sajnos valószínűleg lesz még több ilyen a világban – magányos legyen. Tudjunk gondoskodni egymásról! És ez megszületik a családban, amikor meghallgatjuk egymást. Amikor törődünk egymással, megkérdezzük a másikat: „Hogy vagy? Miben segíthetek neked?” Amikor tudjuk nem önmagunkat adni, hanem mi is, ahogy Mária, Istenre mutatni. Hogy amikor a gyermekeinknek vagy a szülőknek kétségei vannak, akkor tudjuk azt a választ adni, megfogva a másik kezét: „Isten! Tekints rá! Nézd fel rá! Ő lesz az, aki a megoldást adja! Ő lesz az, aki mindennek a kulcsa!”
A család tehát fontos mindannyiunk számára, amelyben sok mindent megtanulhatunk és sok minden a részünkké válhat. Kérjük a Mindenható Istent, hogy ebben a polgári évben boldog családok szülessenek, és hogy tudjunk egymás között úgy formálódni és úgy formálni egymást, hogy szüntelenül a Jóistenre tudjunk mutatni és be tudjuk fogadni a Jóisten kegyelmét, megélve és megosztva egymással!
P. Vitális Gábor SDB, Nyergesújfalu, 2021. január 1.
Szaléziak.HU
