Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Elismerták Isten szolgája Elia Comini vértanúságát
Vatikán – Elismerták Isten szolgája Elia Comini vértanúságát
2024-12-23 Hétfő | #Szalézi világ
Ferenc pápa december 18-án audiencián fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentté avatási ügyek Dikasztériumának prefektusát, és jóváhagyta több, boldoggá vagy szentté avatási ügy dekrétumának közzétételét. Közöttük van Elia Comini olasz szalézi pap is.
Dekrétum Isten szolgája Elia Comini olasz szalézi pap vértanúságáról, aki Calvenzano di Vergatóban született 1910. május 7-én, és a hit elleni gyűlöletből ölték meg Pioppe di Salvaróban 1944. október elsején.
Ez a felismerés megnyitja az utat Don Bosco szalézi papjának boldoggá avatásához, aki a Monte Sole-i vérengzés mártírja, amely pontosan 80 évvel ezelőtt történt. Ez volt a legborzalmasabb mészárlás, amelyet a náci SS-erők hajtottak végre Európában a második világháború alatt (1939–1945) Marzabotto, Grizzana Morandi és Monzuno területén, amelyet „Marzabotto-mészárlásnak” neveznek.
Stefano Martoglio, a rendfőnök vikáriusa az egész szalézi rend és a Szalézi Család örömét fejezte ki, és így kommentálta: „Ez a hír a karácsony és a szentév előestéjén nagy reményforrás. A háborúk és testvérgyilkos küzdelmek tragédiájával elárasztott világban, feledve a múlt drámáit, Elia Comini atya béketeremtőként és megbékítőként ragyog. Sőt, ez a hír a Kongregáció alapításának évfordulóján (1859. december 18-án) érkezik: Elia Comini atya vértanúságának elismerése. Ez rendkívüli megerősítése Don Bosco karizmájának, amely a lelkipásztori szeretetben találja meg a magját, apostoli és nevelési buzgalmat sugározva.”
Elia Comini 1910. május 7-én született Calvenzanóban, Bologna tartományban, Claudio és Emma Limoni gyermekeként. Szalézi iskolába járt Finale Emiliában, ahol Elia felvételét kéri a szaléziak közé. A Castel de’Brittiben töltött noviciátus után, 1926-ban leteszi első szerzetesi fogadalmát. Ugyanabban az évben meghal Elia édesapja. Attól a perctől kezdve Salvaro érseke, Fidenzio Mellini (aki ismerte Don Boscót) tölti be életében az apa szerepét. Tanulmányait Torino-Valsalicében fejezte be, majd a milánói állami egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. 1935. március 16-án pappá szentelték.
Elia atya pap volt és tanár, a fiatalok apostola, aki nevelőként dolgozik a chiari és trevigliói szalézi iskolákban. Rendkívül jól elsajátítja Don Bosco lelkipásztori szeretetét és a szalézi szeretetreméltóságot, amelyet jóságos, kedves és mosolygós jellemével közvetít a fiatalok felé.
1944 nyarán visszatér Salvaróba, hogy idős édesanyját ápolja, és segítsen Mellini püspöknek. A terület a szövetségesek, partizánok és németek közötti háború központjává vált, ami a nép terrorizálásával és majdnem teljes pusztulással járt. A salvaróiak és az odatelepítettek mindig számíthattak Elia atyára. Gyóntatott, lelkiismeretesen prédikált, továbbá ügyesen kamatoztatta zenei képességeit, hogy vidámabbá tegye a liturgiákat. Martino Capelli atyával együtt látogatta és segítette a menekülteket, gyógyította a sebesülteket, temette a halottakat; békét közvetített a nép, a németek és a partizánok között, gyakran saját életének kockáztatásával.
1944. szeptember 29-én Capelli atyával együtt letartóztatták, miközben úton voltak Creda felé, ahol 69 embert meggyilkoltak. Az SS kémeknek tartotta őket, ezért megkínozták és arra kényszerítették őket, hogy más fogvatartottakkal együtt többször le-fel mászva egy hegyre szállítsák a lőszert, és este bezárták őket egy istállóba. Szeptember 30-án, szombaton Elia atya és Martino atya minden energiájukat arra fordították, hogy megvigasztalják a sok velük együtt bezárt embert. Vergato Emilio Veggetti prefektus biztosa, aki nem ismerte Martino atyát, de nagyon jól ismerte Elia atyát, hiába próbálta elérni a foglyok szabadulását. Elia atya hősies lelkipásztori szeretetével visszautasítja a számára felajánlott szabadságot, hogy a többi fogoly közelében maradhasson. Így szólt: „vagy mindenkit szabadon engedtek, vagy senkit.” A két pap továbbra is imádkozott és vigaszt nyújtott. Este meghallgatták egymás gyónását.
Másnap, 1944. október 1-jén, vasárnap alkonyatkor a géppuska menthetetlenül lekaszálta a történelembe „Pioppe di Salvarói mészárlásként” beírt 46 áldozatot: ők voltak a munkára alkalmatlannak tartott férfiak; köztük a két fiatal, két nappal korábban nehéz munkára kényszerített pap. A szemtanúk, akik légvonalban rövid távolságra voltak a mészárlás helyszínétől, hallották Comini atya hangját, aki litániát imádkozott, majd lövöldözést. Comini atya, mielőtt meghalt volna, feloldozást adott mindenkinek, és így kiáltott: „Kegyelem, irgalom!”, míg Capelli atya felállt, és keresztet vetett, mígnem kitárt karral a keresztre borult. Senki sem tért magához. Húsz nap múlva kinyíltak a rácsok, és a Reno vize elsodorta a földi maradványokat, teljesen elmosva a nyomukat. Az emberek áldások és fohászok, imák, bűnbánat és megbocsátás közepette haltak meg. Itt is, mint másutt, keresztényként haltak meg, hittel, szívük Isten felé fordult az örök élet reményében.
Elia Cominit azonnal kapcsolatba hozták a mártíromság hírnevével, ami egyúttal korábbi szent életének újszerű felismeréséhez és megértéséhez is vezetett.
„A bolognai egyház, a szalézi rend, különösen a Lombardo-Emiliana Szalézi Tartomány és az egész Szalézi Család számára ez az elismerés hatalmas öröm és hála forrása Istennek és Szűz Máriának, a keresztények segítségének. Külön köszönet illeti az ügy kapcsolattartóját, Monsignor Maurizio Tagliaferrit és dr. Lodovica Maria Zanet-t, a posztulátor munkatársát magasan képzett munkájáért” – mondta Pierluigi Cameroni atya, egyetemes posztulátor.
„Isten szolgája, Elia Comini lelkipásztori stílusának mélységes forrása abban a döntésében rejlik, hogy életét adja testvéreiért, ahogy Jézus tette, amikor átadta magát a halálnak minden bűnösért. Egész életében és a végsőkig arra törekedett, hogy jó pásztor legyen, fenntartás nélkül és nagylelkű önfeláldozással, önmaga egyirányú odaadásával. Ez az ő lelkipásztori szeretetének igazi lényege, amely őt, mint példás pásztort mutatja be, aki vigyáz a nyájára, megvédi a gyengéket és az ártatlanokat.”
ANS-Róma/Szaléziak.HU
