Vatikán - Gyerekek nagypénteki keresztútja Ferenc pápával a Szent Péter téren
2021-04-03 Szombat | #Egyház | ARCHIVÁLT
nagyböjt • pápa • Ferenc pápa • gyerekek •
Április másodikán, nagypénteken este kilenc órakor kezdődött az üres, mécsesekkel kivilágított Szent Péter téren a Via Crucis, melynek elmélkedéseit és az imádságokat a „Foligno I” cserkészcsapat és a római Ugandai Szent Vértanúk Plébániája készítette és maguk a gyerekek járták a keresztutat a hitoktató nővérekkel és lelkipásztoraikkal együtt.
Bevezetés
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ámen.
Kedves Jézus!
Te tudod, hogy nekünk, gyermekeknek is megvannak a magunk keresztjei, és hogy ezek semmivel sem könnyebbek vagy nehezebbek a felnőttekéinél, hanem valódi keresztek, amelyeknek a súlya éjszaka is ránk nehezedik. Ezt csak Te tudod és Te veszed komolyan. Csak Te.
Csak Te tudod, mennyire nehéz megtanulnom, hogy ne féljek a sötétben és amikor egyedül vagyok.
Csak Te tudod, mennyire nehéz, amikor nem tudom elterelni a figyelmemet, és reggel teljesen leizzadva ébredek.
Csak Te tudod, mennyire nehéz, hogy olykor nem vagyok képes szépen beszélni a többiekkel, fürgén gondolkodni és jól mérlegelni.
Csak Te tudod, mennyire nehéz, ha látom, hogy veszekednek a szüleim, csapdossák az ajtót és napokig nem beszélnek egymással.
Csak Te tudod, mennyire nehéz, ha a többiek kicsúfolnak és észreveszem, hogy kizárnak az ünnepeikből.
Csak Te tudod, mit jelent a gyermekek számára szegények lenni és lemondani arról, ami megvan a barátaimnak.
Csak Te tudod, mennyire nehéz megszabadulni egy titoktól, ami fájdalmat okoz nekem, s nem tudom, kinek mondhatnám el, mert félek, hogy elárulnak, megvádolnak, nem hisznek nekem.
Kedves jó Jézus, Te hozzám hasonlóan gyermek voltál, Te is játszottál, talán el is estél és megütötted magad; Te is jártál iskolába és esetleg volt néhány feladat, ami nem ment igazán jól; Neked is volt anyukád és apukád, és tudod, hogy néha nincs sok kedvem engedelmeskedni, amikor azt mondják, hogy végezzek el valamilyen feladatot, vigyem ki a szemetet, ágyazzak be és csináljak rendet a szobámban. Te is jártál hittanra és részt vettél az imákon, és tudod, hogy én néha nem nagy örömmel veszek részt ezekben.
Kedves jó Jézusom, legfőképp azt tudod, hogy vannak a világon gyermekek, akiknek nincs mit enniük, nem járhatnak iskolába, akiket kizsákmányolnak és arra kényszerítenek, hogy háborúba menjenek.
Segíts mindennap, hogy hordozzuk a keresztjeinket, ahogyan Te is hordoztad a tiédet. Segíts, hogy egyre jobbá váljunk: olyanok legyünk, amilyennek Te szeretnél látni minket. És köszönetet mondok, mert tudom, hogy mindig közel vagy hozzám és soha nem hagysz el engem, különösen akkor nem, amikor félek; és mert elküldted hozzám őrangyalodat, aki mindennap védelmez és megvilágít engem.
Ámen.
*
I. állomás: Poncius Pilátus halálra ítéli Jézust
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” (…) Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. (Lk 23,20–21.24–25)
Elmélkedés
Amikor elsős voltam, az egyik osztálytársamat, Marcót azzal vádolták meg, hogy ellopta a padtársa tízóraiját. Tudtam, hogy ez nem igaz, mégis csöndben maradtam, hiszen ez nem az én gondom volt, ráadásul mindenki őrá mutogatott: bűnös! Miért kellett volna közbeavatkoznom?
Ahányszor csak eszembe jut, mindig újra elszégyellem magam, fáj, hogy így tettem. Segíthettem volna a barátomnak, elmondhattam volna az igazságot és rendet teremthettem volna. Ehelyett úgy viselkedtem, mint Pilátus, és úgy döntöttem, nem teszek semmit. A kényelmesebb utat választottam, és mostam a kezeimet. Ma már nagyon bánom: bátrabbnak kellett volna lennem, hallgatnom kellett volna a szívemre, és segítenem a bajban lévő barátomnak.
Olykor csak annak a hangját halljuk, aki rosszat akar és tesz, miközben az igazság meredek emelkedőn, akadályok és nehézségek árán érhető el. De Jézus ott van mellettünk, készen arra, hogy támogasson és segítsen minket.
A gyermekek imája
Jézus, adj egyszerű és őszinte szívet nekem! Így lesz bátorságom és erőm még a nehézségek közepette is, hogy a te igazságosságod útján járjak: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy”. (Zsolt 23,4)
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, áraszd szívünkbe Szentlelkedet és add meg nekünk a Te erődet, mert csak így lesz bátorságunk tanúságot tenni igazságodról, ami az igazságosság és a kiengesztelődés útja.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: „Prófétálj! Ki ütött meg téged?” És egyéb szidalmakkal is illették. (Lk 22,63–65).
Elmélkedés
Az osztályban felváltva olvastuk A sirály és a macska (Lucky és Zorba) című könyvet. Amikor Martinára került a sor, ő összecserélte a betűket, és teljesen értelmetlenek lettek a mondatok. Apránként elkezdtem nevetni, és velem együtt a többiek is. Még most is emlékszem, hogy Martina teljesen elpirult, megbicsaklott a hangja, a szeme pedig könnybe lábadt.
Lehet, hogy nem szándékosan nevettük ki őt, de mégis mekkora fájdalmat okoztunk a kacagásunkkal!
Az üldöztetés nem távoli, kétezer éves emlék: olykor bizony a mi tetteink is elítélhetik, megsebezhetik és eltaposhatják a testvéreinket. Előfordulhat, hogy néha egy kis örömet is okozott az, ha szenvedést okoztunk valaki másnak, mivel emögött a szenvedés mögött elrejthettük a magunk kudarcait.
Jézus megtanított arra, hogy szeressünk, és szeretetében válaszra talál minden szenvedésünk. Mindenre késznek kell lennünk, nehogy rosszat tegyünk a többieknek, sőt jót tegyünk velük!
A gyermekek imája
Jézus, semmi sem választhat el minket a Te szeretetedtől. Tégy képessé minket arra, hogy szeressük a nálunk kevésbé szerencsés testvéreinket!
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, aki elküldted nekünk a halálig engedelmes Jézust, ajándékozd nekünk szeretetet erejét, hogy bátran magunkra vegyük a keresztünket! Ajándékozd nekünk reményedet, hogy felismerjünk Téged életünk legsötétebb pillanataiban is!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
III. állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt
Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze. (Iz 53,4-5)
Elmélkedés
Ötödikben én voltam a legjobb matekból, pár perc alatt befejeztem a dolgozatokat, és csakis egyfajta jegyet kaptam, jelest.
Amikor először olvastam, hogy „elégtelen”, azt gondoltam, megsemmisültem, egy váratlan bukás súlyát éreztem magamra nehezedni, egyedül voltam, és senki nem vigasztalt meg.
Ez a perc mégis a növekedésem eszközévé vált: szüleim otthon megvigasztaltak, megérezhettem a szeretetüket; újra felkeltem, és egyre szorgalmasabban tanultam.
Ma már tudom, hogy mindennap meginoghatunk és el is eshetünk, de Jézus mindig ott van, hogy felénk nyújtsa a kezét, magára vegye keresztjeink súlyát és felélessze bennünk a reményt.
A gyermekek imája
Jézus, elestél a súlyos kereszt alatt, amelyet hordoztál. Én is gyakran elesem és megütöm magam. Oltalmazz engem az utamon és add meg nekem az erőt, hogy Veled együtt hordozzam a terheimet!
Könyörögjünk
Urunk, magadra vállaltad szenvedéseinket és osztoztál azokban egészen a keresztfáig, amely összetör és megaláz. Ne hagyj magunkra minket a keresztjeink súlya alatt, amelyek néha túl nehéznek tűnnek!
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
IV. állomás: Jézus találkozik édesanyjával
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!” Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2,3–5)
Elmélkedés
Amikor az anyukámra gondolok, magam előtt látom kedves arcát, érzem ölelésének melegségét és megértem, milyen nagyon szeret engem.
Mindenhová elkísér, a fociedzésekre, az angolórára és a vasárnap délelőtti hittanra. Este segít megcsinálni a házi feladatot még akkor is, ha fáradt; és amikor éjjel rosszat álmodom, odajön mellém, megnyugtat és várja, hogy újra elaludjam.
Ha bármi gondom, kérdésem van, vagy egyszerűen csak rossz gondolatok gyötörnek, mindig meghallgat és közben mosolyog rám. A legborzalmasabb pillanatokban pedig semmit sem kell mondanom, elég, ha ránézek – ő rögtön megért és segít, hogy túljussak minden fájdalmon.
A gyermekek imája
Jézus, add, hogy el tudjuk fogadni Máriának, égi édesanyánknak az ölelését.
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, add, hogy meglássuk Mária szeretetteljes tekintetét, és így mindannyian megszabaduljunk a belső magánytól s megpihenhessünk annak az anyai ölelésében, aki Jézusban minden embert átölelt és szeretett.
Általa, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
*
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. (Lk 23,26)
Elmélkedés
Nyáron együtt játszottam a házunk előtt a közelben élő barátaimmal. Néhány hónapja új szomszédok költöztek mellénk, akiknek van egy velem egyidős fiuk. Ő azonban nem játszott együtt velünk, mivel egyáltalán nem értette a nyelvünket.
Egy nap észrevettem, hogy messziről néz minket. Szeretne velünk játszani, csak épp nincs bátorsága hozzá, hogy megkérdezze. Odamentem hozzá, bemutatkoztunk, és meghívtam, hogy jöjjön velünk focizni. Walid azóta az egyik legjobb barátom, ráadásul ő lett a csapatunk kapusa.
Ha messziről nézünk valakit, akkor először a külsejét vesszük észre, aztán meglátjuk, hogy férfi-e vagy nő, apránként megfigyeljük az arcvonásait. Ám csak akkor ismerjük fel benne a testvérünket, ha megnyitjuk a szívünket Jézus előtt.
A gyermekek imája
Jézus, add, hogy szeretettel fogadjam el minden magányos és kirekesztett testvéremet, akikkel utam során találkozom!
Könyörögjünk
Urunk, add, hogy felismerjünk téged a legutolsó emberben is, akikkel utunkon találkozunk; adj bátorságot ahhoz, hogy enni adjunk az éhezőnek, inni a szomjazónak, befogadjuk az idegent, felöltöztessük a ruhátlant és ápoljuk a beteget, és add meg mindennek a boldogságát is, hogy minden testvérünkben Téged fogadjunk be és Veled találkozzunk.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
VI. állomás: Egy asszony kendőt nyújt Jézusnak
Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni (…) vagy szomjazni, (…) mint idegent (…) vagy mezítelenül, (…) betegen vagy fogságban?” A király így válaszol majd nekik:
„Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”. (vö. Mt 25,37–40)
Elmélkedés
Aznap játszanom kellett a bajnokság legfontosabb meccsén. Megmutathattam, mennyire jó vagyok. Az öltözőben ideges és rémült voltam, ám amikor kimentem a pályára, megláttam a nézők között Marcót, a legjobb barátomat, aki nem szereti a focit, mégis eljött, hogy támogasson engem. Ez volt az első alkalom, hogy eljött megnézni, hogy játszom, és sajnos veszítettünk.
Miközben lezuhanyoztam, szomorú és csüggedt voltam. Ám amikor kijöttem az öltözőből, ott találtam a barátomat: rám várt és egy üveg narancslé volt a kezében. Együtt maradtunk egy kicsit. Ez az óra és a narancslé elviselhetőbbé tette az egészet, a vereség pedig már nem is volt olyan keserű emlék.
Egy találkozás, egy tekintet megváltoztathatja az egész napunkat és betöltheti az egész szívünket. Egy barát szenvedő arcában, de akár egy idegenében is, ott van Jézus arca, aki ugyanazon az úton jár, mint én… Lesz bátorságom, hogy odalépjek hozzá?
A gyermekek imája
Jézus, add, hogy találkozzon a tekintetünk a legnehezebb percekben, és így bátorítást merítsek szeretetedből.
Könyörögjünk
Urunk, add, hogy evangéliumod irgalommal teli fénye enyhítse a minket gyötrő elhagyatottságot és bűn sebeinek a fájását!
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában (…). A mi bűneinket maga hordozta testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva igaz életet éljünk. (1Pt 2,22.24)
Elmélkedés
Negyedikben mindenáron én akartam lenni az évzáró előadás főszereplője. Mindent megtettem azért, hogy elnyerjem a szerepet, sokszor felmondtam a szöveget a tükör előtt. A tanárnő azonban úgy döntött, hogy Giovanninak adja a szerepet. Ő egy olyan gyerek, aki mindig magában volt.
Akkor azt éreztem, hogy megaláztak, haragudtam önmagamra, a tanárnőre és Giovannira. Az előadás jól sikerült, s ettől kezdve Giovanni is jobban megnyílt az osztály közösségében.
A csalódásom arra szolgált, hogy segítsek valaki másnak. A tanárnő döntése annak adott lehetőséget, akinek tényleg szüksége volt rá.
A gyermekek imája
Jézus, tégy engem szereteted eszközévé, add, hogy meghalljam azok fájdalmas kiáltását, akik nehéz körülmények között élnek, és így megvigasztalhassam őket!
Könyörögjünk
Urunk, te ugyanúgy a földre rogytál, mint bárki más. Add meg az erőt, hogy felkeljünk, amikor már kedvünk sincs hozzá.
Növeld bennünk a bizonyosságot, hogy a fáradtság és a levertség idején mindig képesek legyünk tovább menni, az oldalunkon Veled.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
VIII. állomás: Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal
Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” (Lk 23,27–28)
Elmélkedés
A testvéremmel együtt egész délután videojátékokat játszottunk. Amikor eljött az este, az anyukánk megkérdezte, megcsináltuk-e a házi feladatot? Mindketten rávágtuk: „Hát persze, anyu!” Rögtön a szobánkba mentem, és elkezdtem megírni a házit, de a testvérem a tévét nézte a díványon.
Másnap ő nem ment iskolába, mert úgy tett, mint akinek fáj a hasa. Amikor hazaértem, bementem a szobánkba, és elbeszélgettünk arról, ami történt: hibáztunk, amikor hazudtunk az anyukánknak, és amikor ő úgy tett, mintha fájna a hasa. Azt tanácsoltam neki, hogy rögtön csináljuk meg a házit. Segítettem neki, hogy pótolja a kimaradt leckét. Amikor a végére értünk, együtt játszottunk egész délután.
Nehéz dolog kijavítani egy testvér hibáját, mégis szükség van rá. Bátorságra, egyszerűségre és tapintatra van szükség hozzá.
A gyermekek imája
Jézus, Te betöltötted a szívünket kedvességgel és érzékenységgel. Tégy képessé arra, hogy őrzői legyünk legkisebb testvéreinknek!
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, tégy minket irgalmasságod hiteles tanúivá! Add, hogy szavaink és tetteink mindig a testvér iránti szeretet őszinte és ingyenes jelei legyenek!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
[Jézus mondja:] Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. (Jn 12,24–25)
Elmélkedés
Az elmúlt évben nem látogattuk meg a családdal a nagyszüleimet; a szüleim azt mondják, ez veszélyes, megfertőzhetnénk őket a Coviddal. Nagyon hiányoznak!
Ugyanígy hiányoznak a barátnőim a röplabdaedzésről és a cserkészcsapatból. Gyakran érzem egyedül magam. Az iskola is zárva van. Korábban előfordult, hogy nem szívesen mentem oda. Most azonban egyszerűen csak szeretnék bemenni az osztályba, hogy lássam a társaimat és a tanárnőket.
A magány szomorúsága néha elviselhetetlen. Úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott minket. Mintha már nem is tudnánk nevetni. Jézushoz hasonlóan a földre rogyunk.
A gyermekek imája
Jézus, örök fényünk, kérlek, ragyogj fel újra, amikor elveszem a sötét gondolataimban és eltávolodom Tőled!
Könyörögjünk
Urunk, aki úgy mentél fel a Kálváriára, mint az áldozati bárány, világosítsd be ezt a sötét éjszakát, nehogy elvesszünk ebben a nehéz időszakban!
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
X. állomás: Megfosztják Jézust a ruháitól
[A katonák] azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: „Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek”. (Mk 15,24; Jn 19,24b)
Elmélkedés
A szobám polcairól rengeteg baba nézett le rám, mindegyük másmilyen. Minden családi ünnepen kaptam egy újabbat, és én nagyon szerettem a kis barátnőimet.
Vasárnap, a mise végén kihirdette a plébános, hogy játékokat gyűjtenek a koszovói menekült gyermekeknek. Amikor hazamentem, ránéztem a babáimra, és ezt gondoltam: „Tényleg szükségem van rájuk?” Szomorúan kiválasztottam párat, a legrégibbeket, amelyekhez nem kötődtem annyira. Összekészítettem a dobozt, hogy a következő vasárnap elvigyem a templomba. Este azonban az az érzésem támadt, hogy nem tettem eleget. Lefekvés előtt pakolni kezdtem: a doboz tele lett, a polcok pedig üresek.
Ha megválunk a fölöslegestől, az megvidámítja a lelket és megszabadít az önzéstől. Jobb adni, mint kapni.
A gyermekek imája
Jézus, virrassz a szívem fölött, tedd szabaddá az anyagi javak rabságától! Segíts, hogy ne csak a fölöslegesből, de a szükségesből is tudjak ajándékozni.
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, hidald át a távolságokat, tégy nagylelkűvé minket, hogy megosszuk gondviselésed ajándékait a testvéreinkkel.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
XI. állomás: Jézust a keresztre szögezik
A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” (Lk 23,35–37)
Elmélkedés
Karácsony napján elmentünk a cserkészekkel a Szeretet Misszionáriusaihoz [Teréz anya nővéreihez], hogy ebédet osszunk a rászorulóknak. Lemondtunk arról, hogy a családunkkal töltsük az ünnepet.
Amikor a vonaton ültünk, arra gondoltam, hogy mennyi mindent elvesztettem: Maria nagymamám házi tésztáját, a közös bingózást, a karácsonyi kalácsot, a tűznél felbontott ajándékokat…
Hazatérve az emberek arcára gondoltam, akiket kiszolgáltunk, a nevetésükre és a történeteikre… A gondolat, hogy egy békés ünnepi pillanatot csempésztem az életükbe, felejthetetlenné tette ezt a karácsonyt.
Jézus arra tanít minket a kereszten, hogy fölajánljuk magunkat és szolgáljunk szeretettel.
A gyermekek imája
Jézus, ments meg minket a gőgünktől és az előítéleteinktől, add, hogy a szívünk megnyíljon a többi ember előtt!
Könyörögjünk
Urunk, add meg a kegyelmet, hogy ne maradjunk a bűneinkhez szögezve! Segíts, hogy minden gyöngeségünk ellenére is észrevegyük a mindig új lehetőséget kereszted erejének a felragyogtatására, amely életet és reményt ad.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
A hatodik óra körül [déltájban] sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte a lelkét. (Lk 23,44–46)
Elmélkedés
Nemrég az egyik órán a maffia áldozatául esett gyerekekről volt szó. Írtam is egy dolgozatot erről a témáról. Ezt kérdeztem: Hogyan lehet ilyen borzalmas dolgokat tenni? Helyes-e, ha megbocsátjuk ezeket a dolgokat? És én képes lennék erre?
Jézus mindenkinek üdvösséget ajándékozott, amikor meghalt a kereszten. Nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket, akikben megvan az alázat és a bátorság a megtérésre.
A gyermekek imája
Jézus, Te azt mondtad: „nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre” (Lk 15,7). Adj erőt megbocsátani!
Könyörögjünk
Úr Jézus, Te meghaltál a kereszten értünk. Fogadd el életünk, amely örök és végérvényes adományként kapcsolódik a Tiédhez.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
*
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. (Mt 27,57–58)
Elmélkedés
Űrhajósokhoz hasonlító emberek szálltak ki a mentőautóból, védőfelszerelésbe burkolózva, kesztyűben, maszkban és szemvédőben. Elvitték a nagypapámat, aki pár napja már nehezen lélegzett.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam a nagypapámat. Pár nappal később a kórházban halt meg. Úgy gondolom, a magánytól is szenvedett. Nem tudtam fizikailag közel lenni hozzá, elbúcsúzni tőle és vigasztalni őt.
Mindennap imádkoztam érte, így el tudtam kísérni őt ezen az utolsó földi utazásán.
A gyermekek imája
Köszönjük Neked, Jézus, hogy kereszthaláloddal nekünk ajándékoztad a remény erejét.
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, add, hogy érezzük vigasztaló és kiengesztelő közelségedet egészen addig a percig, amikor gondviselésed ajándékaként elszólítasz minket, hogy eggyé váljunk Veled!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
XIV. állomás: Jézus testét a sírba helyezik
József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. (Mt 27,59–60)
Elmélkedés
Kedves Jézus, Sarának hívnak, tizenkét éves vagyok, és köszönetet szeretnék mondani Neked azért, hogy ma megtanítottad, hogyan tegyek jót szereteted nevében. Megtanítottad, hogy Rád bízva magamat leküzdjek minden szenvedést; úgy szeressem a másik embert, mint a testvéremet; hogy az elesés után felkeljek; hogy szolgáljam a többieket; hogy megszabaduljak az előítéletektől; hogy felismerjem, mi a lényeges és legfőképpen hogy mindennap egyesítsem életemet a Tiéddel.
Ma végtelen szereteted gesztusának hála megtanultam, hogy a halál nem jelenti mindennek a végét.
A gyermekek imája
Jézus, segíts, hogy soha ne hagyjunk fel az imáinkkal, amikor elnehezül a szívünk sírod sziklája előtt.
Könyörögjünk
Urunk, jóságos Atyánk, amikor nehéz helyzetekkel találkozunk életünk útján, add meg nekünk a húsvét, a halálból a feltámadásra való átmenetel reményét.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
*
Záróimádság
Urunk, jóságos Atyánk, idén is megemlékeztünk Fiad, Jézus keresztútjáról, és a gyermekek szavaival, imáival tettük ezt. Te magad állítottad őket az Országodba való bemenetel példájaként elénk.
Segíts, hogy olyanná váljunk, mint ők: kicsinyekké, mindenre rászorulókká, az életre nyitottakká. Add, hogy visszanyerjük a tekintet és a szív tisztaságát.
Kérünk, áldj és oltalmazz meg minden gyermeket, hogy növekedhessenk korban, bölcsességben és kegyelemben, hogy megismerjék és kövessék a jónak azt az útját, amelyet elterveztél mindenki számára.
Áldd meg a szüleiket és mindazokat, akik együtt munkálkodnak velük ezeknek a gyermekeknek a nevelésében, hogy mindig egyesülve érezzék magukat veled, amikor életet és szeretet adnak.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen
Fordította: Török Csaba
www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
