Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Isten szolgája Salvo D Acquisto szalézi voltnövendék életáldozata
Vatikán – Isten szolgája Salvo D Acquisto szalézi voltnövendék életáldozata
2025-02-27 Csütörtök | #Szalézi világ
A Szentatya február 24-én hétfőn a Gemelli-klinikán fogadta Pietro Parolin bíboros államtitkárt és Edgar Peña Parra érseket, az általános ügyekért felelős helyettesét és engedélyezte a Szentek ügyei dikasztérium számára öt dekrétum közzétételét, köztük Isten Szolgája Salvo D Acquisto világi hívő életáldozatát, aki Nápolyban született 1920. október 15-én és 1943. szeptember 23-án halt meg a Róma környéki tengerparti Palidoróban
Isten Szolgája Salvo D Acquisto életáldozata
Isten Szolgája Salvo D Acquistóról halála 80. évfordulóján Ferenc pápa tanította az ő mostani csendőrtiszt társainak adott kihallgatáson: „Salvo D Acquisto a második világháború szörnyű idejében élt, amikor Európában fajüldözés dúlt és úgy tűnt, hogy a gyűlölet logikája eluralkodik. Saját kérésére a fiatal csendőrtisztet a Róma melletti Torrimpietra kisvárosába küldték, ahol annak a huszonkét fiatalembernek akart segítségére lenni, akiket az SS katonák bosszúból összefogdostak, hogy túszként kivégezzék őket. Az ellenük felhozott vád hamisságát, a bosszúállást célzó vak dühöt, az együttérzést elfojtó gyűlöletet azonban kiforgatta annak a fiatal csendőrtisztnek a nagylelkűsége, aki azonnal önmagára vette a többiek ellen felhozott vádakat és meggyőzte a felelősöket, hogy egyes-egyedül csak őt végezzék ki.”
Salvo D Acquisto, 1920. október 17-én született Nápolyban, öt gyermek közül a legidősebb volt, és erényes családi környezetben nőtt fel. Kiskorától kezdve hatott rá a szalézi szellem, a Nápoly-Vomerói Segítő Szűz Mária Leányai által vezetett óvodába járt. Később beiratkozott a Szalézi Intézetbe a környéken, ahol elvégzett négy osztályt, majd 1933-34-ben a középiskola első évét.
A nagylelkű és megfontolt fiatalembert a kemény munkára és őszinteségre összpontosító erős családi nevelés formálta. Ez a nevelés mély felelősségtudatot oltott belé, mind otthon, mind az iskolában. 14 éves korára „visszafogottnak, körültekintőnek és gondolkodónak” írták le. A családján és a szalézi környezetben való nevelését később megerősítette a Carabinieri (olasz katonai rendőrség) szolgálat, amely jellemét a végső áldozatra formálta.
18 évesen csatlakozott a Carabinierihez. 1940 és 1942 között Líbiába vezényelték, ahol nyíltan vállalta erkölcsi meggyőződését, nyilvánosan keresztet vetett és rózsafüzért imádkozott. Mint dandártábornok-helyettes, később a Torrimpietra (Fiumacino, Róma) állomáshelyre osztották be.
Az 1943. szeptember 8-i olasz fegyverszünetet követően, a Róma környéki harcok közepette uralkodó nagy zűrzavar idején egy SS-egység egy elhagyott, volt Guardia di Finanza (olasz pénzügyi katonai rendőrség) laktanyában keresett menedéket a Palidoro torony közelében, a torrimpietrai Carabinieri állomás fennhatósága alá tartozó területen.
- szeptember 22-én este a laktanyában az elhagyott lőszerládák meggondolatlan átvizsgálása során német katonák egy csoportját robbanás érte, ami áldozatokat követelt. Másnap reggel a német parancsnok bosszút keresve felkereste a Carabinieri állomást, és válaszokat követelt.
Parancsnoka távollétében Salvo D Acquisto megpróbálta elmagyarázni, hogy a robbanás baleset volt, de a német tiszt nem akart hinni neki, szabotázsként kezelte az eseményt. Ennek eredményeként 22 ártatlan torrimpietrai lakost összetereltek, a Palidoro-torony tövébe szállították, és saját tömegsírjuk megásására kényszerítették őket, felkészülve a kivégzésre.
Amikor a kivégzés került volna sor, Salvo D Acquisto tárgyalt a német tiszttel. Nem sokkal ezután mind a 22 foglyot szabadon engedték – őt kivéve. Az önfeláldozás rendkívüli cselekedetében hamisan bevallotta, hogy kizárólagos felelős az esetért, életét felajánlva a többiek szabadságáért cserébe.
A 23 éves karabinieri tisztet azonnal kivégezték, míg a túszokat megkímélték.
Az áldozatát elismerő rendelet elismeri, hogy cselekedete nem pusztán "egyszerű polgári szolidaritás vagy a világi emberbaráti szeretet egyszerű cselekedete” volt, hanem "egy tudatos és következetes keresztény életforma" szerves része.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
