Főoldal / Szalézi világ / „Vészhelyzet esetén rendkívüli dolgokhoz kell folyamodni”
„Vészhelyzet esetén rendkívüli dolgokhoz kell folyamodni”
2017-08-25 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
„Ne remegjen ezért, gyáván sose féljen lelketek! Egykor öröm lesz tán gondolni ezekre” - ezek azok a szavak, amelyekkel Aeneis bátorította társait, amikor a sorsuk nehézre fordult és veszélyek sújtották őket. (Vergilius, Aeneis, I., 203)
Don Bosco emlékirataiban olyan éhínségre emlékezik, amely életének korai éveiben sújtotta a vidéket, ahol élt. Nem lehetett venni semmiféle élelmet, semmilyen áron, és akármennyire is próbálkozott, Margit mama sem talált semmiféle ételt gyermekeinek.
Gyermekei szemébe nézett. Mindig éhesek voltak. És féltek. De ő soha, egy pillanatra sem vesztette el a bátorságát.
Felállt, és azt mondta: „Vészhelyzet esetén rendkívüli eszközökhöz kell folyamodni.” Nagy kést vett elő, és elment az istállóhoz. Bernardo Cavallo segítségével megölte a borjút. És azon az estén a Bosco család jóllakhatott hússal.
Antonio már elég nagy volt, aggódott: „Hogyan fogunk túlélni a borjú nélkül?"
„Valamit fel kell áldozni az igazán fontos dolgokért - válaszolta Margit mama -, és te sokkal fontosabb vagy, mint a borjú. Majd feltűrjük az ingünk ujját és keményebben dolgozunk. Találni fogunk segítséget. Együtt sikerülni fog.”
János jó étvággyal ette a sültjét és figyelmesen hallgatta anyja szavait. Nem fogja elfelejteni őket soha.
Amint Vergilius, a költő sugallja, ez egy példa arra, hogy emlékezzünk, különösen olyan válság esetén, amikor hirtelen és erőszakos változásokkal szembesülünk, amelyek mélyrehatóan befolyásolják életünket.
Az első reakcióink a félelem és a csodálkozás. Azonban még ebben a bizonytalan helyzetben is nagy lehetőségek adódhatnak, és miután legyőzzük a félelmet, lehetséges, hogy új szokások és új minták jelennek meg, sokszor hatékonyabbak, mint az előzőek.
Pontosan ezek azok a körülmények, amikor felül kell kerekedni a félelmen és tovább kell lépni, ahogy Margit mama is tette abban az időben: amikor ez az idő megérkezik és a jelzések világosak, le kell ölni az általunk épített „aranyborjút”, még akkor is, ha ez zavar bennünket, mivel biztonságot nyújt. És ahogy Don Bosco sokszor megtette, ezekben az esetekben Istenbe kell vetnünk a hitünket, és el kell fogadnunk a következő lépést: el kell engednünk és továbblépni, el kell köteleződnünk és választanunk a prioritások alapján.
Ahogy Zygmunt Bauman mondta: „A világ olyan hely, ahol csak átmenetileg tartózkodunk, soha nem örök és biztos, és ahol az útjelző táblák elfordíthatóak.”
ANS/Szaléziak.HU
