1928-2016

Frank Pál atya 1928. december 11-én született Újkígyóson, mélyen hívő katolikus hatgyermekes családban. Nyolc elemi és négy polgári iskolai év után a helyi plébános támogatta a papság felé vezető úton. Így került két évre diákként és kollégistaként a gyulai szalézi intézetbe. Itt döntött a második évben úgy, hogy szalézi lesz.

1948-ban kezdte meg noviciátusát Tanakajdon. 1949. augusztus 16-án első fogadalommal kötelezte el magát, hogy Don Bosco követője akar lenni. Amikor 1950-ben a rendeket feloszlatták, a váci egyházmegyébe jelentkezett, ezért Egerben folytatta teológiai tanulmányait, ahol 1957. június 16-án pappá szentelték. 1958. augusztus 25-én örökre elkötelezte magát a Szalézi Társasághoz.

1950 után megtapasztalta a szerzetesi élettel járó nehézségeket. Felszentelését követően, mint újmisés pap, négy helyen volt kápláni állásban összesen 11 évig: Szegváron, Isaszegen, Dunaharasztin és Farmoson. A későbbiekben három plébániát vezetett: Újszilváson 7 évig, Tápiógyörgyén 14 évig, majd ami-kor 1990-ben a magyar tartomány újjáéledt, azonnal jelentkezett, hogy visszatérjen rendi szolgálatra, és így került BudapestPestszentlőrinc-Szemeretelepre, a Szent István király plébániára, ahol 16 éven keresztül volt rendházigazgató és plébános. Tartományi tanácsos is volt 1990-től 1996-ig és 1999-től 2003-ig.

2005-ben átkerült a budapesti Szent Alajos Szalézi Rendházba, ahol több éven keresztül volt a rendház vikáriusa, valamint a Budapest-Óbudai Szűz Mária, a Keresztények Segítsége Kápolnaigazgatóság kisegítő lelkésze, és a közel Szent Margit kórház kórházlelkésze. 2014-re sajnos ereje elfogyott, ezért véglegesen nyugállományba került. 2016. december 22-én bevitték a Szent Margit kórházba, ahol 2016. december 27-én, a hajnali órákban az Úr magához szólította.
Pál atya példamutató pap és szalézi szerzetes volt. Hatalmas lelkesedés sugárzott belőle. Mindig kész volt kisegíteni a környező plébániákat.

Péliföldszentkereszten a rend sírkertjében nyugszik.