Kedves Olvasók, kedves Szalézi Család! Olykor csodálkozni is alig van időnk, annyi minden történik körülöttünk. Fontos, hogy meg is becsüljük azt a rengeteg jót, ami nap mint nap körbevesz bennünket, és ezáltal is a remény emberei lehessünk. Nos, a mostani Szalézi Értesítőben az elején a volt rendfőnökünk, Don Pascual reményt adó lelkigyakorlatáról és a Szalézi Családdal való találkozásáról van szó. A remény, mint a jövő évi jubileum fő témája, megjelenik a már publikált 2025-ös strennánkban: „Horgonyozzunk le a reményben, zarándokoljunk a fiatalokkal együtt.”

Jelenleg ügyvivő rendfőnökünk, Don Stefano nagyon mély gondolatokat osztott meg velünk a reményről. Idézi Don Bosco rózsalugas álmát: „Tövisekből és rózsákból fonódik össze minden élet, mint Don Bosco híres álmában a rózsalugasról”, de valójában a „remény az az erő, amely a tövisek ellenére is előre hajt minket.” A remény végső soron a Mennyország reménye, de már itt a földön egy igazságosabb és testvériesebb társadalomé is, amiért pedig konkrétan tudunk is tenni valamit. Annak a kimondhatatlanul szép országnak a fuvallatai közé tartozik itt a földön, amikor egy örökfogadalmat ünnepelhetünk, amikor a Szalézi Családdal egy Úton találkozhatunk, amikor vidám ministránsok játszanak és imádkoznak Boldogunk körül Újpesten és a Clarisseumban, de ide tartoznak fiatalok és korábbtól fogva fiatalok lelkes élménybeszámolói, és a Szalézi Pedagógia Konferencia is, ahol hitet,bizakodást erősítő gondolatokat és élményeket kaphatunk.

 Kedves Olvasók! Fontos, hogy a nagy, 2025-ös jubileumi évre készülődve lássuk meg Ferenc pápánkkal együtt: a krisztusi remény valóban nem csal meg, és ezért érdemes Ővele együtt járni utunkat, és részt venni az Őáltala alapított Egyház közösségében.

Hamarosan itt a karácsony, Krisztus születésének ünnepe, amikor sok szép, szívmelengető éneket szoktunk énekelni.  Hadd idézzem Ferenc pápánk szavait: „Szeretteim, miközben az imának szentelt évvel készülünk a szentévre, emeljük szívünket Krisztushoz, hogy reménydalnokok legyünk ebben a kétségbeeséstől szenvedő civilizációban. Tetteinkkel, szavainkkal, mindennapi döntéseinkkel, a szépség és a kedvesség magjainak türelmes vetésével, bárhol legyünk is, a reményt akarjuk dalolni.”

Daloljuk a remény dalait, mert Krisztus megszületett egykor, de születik ma is a szívünkben, amikor meghívjuk Őt és engedjük tevékenykedni életünkben. Annál is inkább, mert Don Stefano legutóbbi üzenetében már Ferenc pápa Jézus szívéről szóló (Dilexit nos) c. levelét veszi alapul. „Minden egyesül a szívben, amely a szeretet székhelye lehet, annak minden spirituális összetevőjével együtt” – írja a Szentatya, és így folytatja: „Jézus élő és jelenlévő Szíve előtt a Lélek által megvilágosított elménk megérti Jézus szavait.”  

Kedves Olvasók!

Mindenkinek kívánom, hogy töltse be a szívét a köztünk megszülető Krisztus reménysége, és legyenek áldott és békés karácsonyi ünnepei, és kegyelmekben gazdag új éve!

P. Andrásfalvy János SDB,

tartományfőnök