Főoldal / Szalézi Értesítő - 2014-3 / A dorogi Vándor

Lengyel Ákos és Lengyel Erzsébet  összeállítása Vándor József kubai szalézi misszionáriusról

              Bruno Roccaro Bertolini 94 éves szalézi atya Kubából jött és tíz napig tartózkodott hazánkban. Vándor József atya boldoggá avatásának ügyében érkezett, amelynek ő a posztulátora, hogy adatokat, emlékeket keressen róla, hiszen a szentség hírében elhunyt kubai misszionárius gyermekkorát és ifjú éveit Magyarországon töltötte.

              Vándor atya boldoggá avatási ügyének egyházmegyei szakasza lezárult és az anyagot már le is adták Rómában. A boldoggá avatást alapvetően azért indították el, mert nagy volt az életszentségének híre, a Santa Clarában töltött évek alatt a lelkipásztori élete, a kapcsolatai, és főleg az atyai és lelkivezetői tapasztalata nagyon fontos. Ez különösen életének utolsó évei alatt került felszínre, amikor már súlyos beteg volt, de ugyanakkor hősiesen viselte el a fájdalmakat.

Vándor József rendkívülisége a mindennapokban nyilvánult meg. A papi, lelkivezetői gyakorlatában, amit szaléziként a nevelői-lelkipásztori szereteten keresztül élt meg. 

Közvetlenül a pappá szentelése után végleg elhagyta Magyarországot és életének első húsz Kubában eltöltött évében igazából semmilyen rendkívüli eseményt nem látunk. A szaléziak mindennapi életét élte. Több szalézi házban és közösségben is megfordult, és minden feladata során elsősorban a fiatalok lelki, spirituális formálását tartotta szem előtt. Katekista volt, keresett gyóntató és lelkivezető, a képzésben levő fiatal szaléziakat segítette az Istenhez vezető úton.

A forradalom előtt Kubában szükség volt kollégiumokra és szakiskolákra, ezért meghívták a szaléziakat, akik 1917-ben Camagüeyben telepedtek le, ahol egy nagy szakiskolát nyitottak. Később terjeszkedtek, Havannában és Havanna környékén több oratóriumot nyitottak, ezekben az időkben számos oratórium nagyon gyorsan fejlődésnek indult.

A szaléziak jelenléte fontos szerepet játszott a kubai politikában is, mert alapvetően a szociális és politikai helyzet alakulása miatt hívták be őket. A spanyolok nem sokkal korábban (1898) távoztak Kubából, ahol a rabszolgaság majdnem végig megmaradt, és az országban óriási ellentétek feszültek egymásnak. Érkezésükkor a szaléziak tulajdonképpen nehézségekbe ütköztek, hiszen a négerek és a fehérek közötti viszonyokat próbálták rendezni és egyensúlyba hozni a szegények és a gazdagok közötti óriási ellentétet. Saját intézményeikbe befogadták a fehér embereket és a feketéket is, a szegényeket és a gazdagokat egyaránt. Mindenkit egyenlő oktatási rendszerben tanítottak.

Vándor József életszentségének első jeleit a forradalom kezdetén lehet megtalálni. Akkor kapott igazán felelősségteljes feladatot, amikor Santa Clarába küldték, ahol föl kellett építenie egy teljesen új szakiskolát és kollégiumot. 1954. december 9-én kezdték az építkezést, az első osztályokban 1956. szeptember 9-én indult a tanítás. Az iskola 1961-ig működött, kora legmodernebb iskolája volt Kubában. Felszerelésére a legjobb és legmodernebb gépeket hozatták Németországból. Sajnos csak rövid ideig működhetett, mert a forradalom kitörésekor Fidel Castro államosította az összes egyházi intézményt. A forradalom befejezése után maga Fidel Castro személyesen elment meglátogatni a Santa Clara-i intézményt, és kiemelte, mint a legjobb iskolát és a legjobb egyházi nevelést, amit valaha is adtak Kubában. Sajnos erről a látogatásról nincs semmilyen pontosabb adat.

Az iskola építését nem tudták befejezni, csak egy részét tudták felépíteni, mert közbejött a forradalom. Mechanikai, elektrotechnikai, asztalos és nyomdai műhelyek, valamint kertészet és sportpályák tartoztak hozzá és egy nagyon szép kápolna készült el.

Vándor atya itt igazgató volt, és a legfontosabb, hogy a szalézi nevelési módszert alkalmazták, aszerint tanítottak. Nagyon jó képességei voltak, amelyek egyre jobban kifejezésre jutottak. Sok jótevője volt, akik megkérdezték, mire volna szüksége és Európából importálták a legkorszerűbb berendezéseket az iskola számára.

Santa Clarában volt a forradalom utolsó ütközete, utána kikiáltották, hogy győzött a forradalom. Che Guevara győztes hadvezérként felvonult a főtéren a templom előtt, ahol Vándor atya működött, ott volt a front. Vándor atya próbálta a két egymás ellen harcoló felet békíteni,   hogy minél gyorsabban helyreálljon a béke, és bátorította az embereket. Szó szerint odaállt a két csapat közé egy fehér zászlóval és próbálta békíteni a szembenálló csapatokat. Nagyon hősiesen viselkedett.

Miután Fidel Castro államosította az összes egyházi intézményt, Vándor atya visszatért eredeti életmódjához, lelkipásztorkodott és vezette a Carmel templomot. 1961-ben rengeteg papot kiutasítottak az országból, számos pap és szerzetes pedig önként elhagyta Kubát. A kommunista Kubában az Egyház helyzete nehezebb lett, mint általában a szocialista országokban. Mivel a forradalmi kormány megtiltotta az egyházi tevékenységeket, illetve lelkipásztorok sem voltak sem a városokban, sem a falvakban, ezért Vándor atya megszervezte a fiatalok és a laikusok formációját, illetve a családpasztoráción keresztül próbált felkarolni egész családokat. Kis oratóriumokat szervezett a gyerekeknek, katekizmust tanított, így próbálta az Egyház erkölcsi tanításait átadni.

A teljes cikk a Szalézi Értesítőben olvasható