Főoldal / Szalézi Értesítő - 2014-4 / Oratórium - Szombathely szalézi védjegye

Csány Péter atya bemutatja a szombathelyi nyári napközi oratóriumot

 A Magyar Szalézi Tartományunk legrégebben működő szalézi nyári napközi táborát idén huszonkettedik alkalommal rendezték meg a szombathelyi oratóriumban.

              Azt hiszem, nyugodt szívvel, emelt fővel állíthatom: a Szalézi Nyári Oratórium mára a nyolcvanezer lakosú megyei- és püspöki székhely, Szombathely védjegyes városi programjává vált. Kijelentésemet csak alátámasztja a nem, hogy nem lankadó, de inkább évről-évre tapasztalható növekvő érdeklődés, a rendszeressé váló lelkes szülői visszajelzések, a város gyakorlatilag minden pontjáról érkező törzsvendégek ill. az újonnan érkező gyerekek fokozatos feloldódása, a serény médiaérdeklődés és - semmiképpen sem utolsó sorban - a város és a gyarapodó szponzori kör támogatása. És ez a tény igen bizsergető azt figyelembe véve, hogy intézetünk eme egyedi és várva várt nyári eseménye mégiscsak egy katolikus keresztény rendezvény!

Tartományunk legrégibb szalézi nyári napközis táborát idén huszonkettedik alkalommal rendeztük meg intézményünkben, három egymást követő héten keresztül, de most először immár egy lényegesen beszűkült területen. Ezért is kénytelenek voltunk száz főben maximálni a résztvevők számát, ami legnagyobb megdöbbenésünkre az internetes regisztráció megnyitásától számított röpke öt napon belül betelt! Póthelyekről természetesen megelőzően gondoskodtunk, okulva a tapasztalatból, hogy az „utolsó pillanatosok” sokszor a legrászorultabbak, azaz a leginkább idevalóak... A tábor résztvevőinek összlétszáma a kétszáz főt súrolta. Tanítói vezérfonalnak evangéliumi és Don Boscó-i értelemben egyaránt magáért beszélő mottót választottunk: „Jónak lenni jó, jót tenni jó!”, amelyet a három hétre a hit, remény és szeretet isteni erényei alapján napokra lebontott célokra és feladatokra osztottunk. A napi erények érthetőségét (mint pl. bátorság, őszinteség, megbocsátás, pontosság stb.) Don Bosco egy-egy mondásával is segítettük.

A tábor előkészítője, lelke és motorja az újmisés Jakab atya volt a kis- és nagy animátorok közreműködésével, de természetesen helyi házközösségünk tagjai is napi résztvevők voltak. Hálatelt szívvel teszem hozzá, hogy a házigazda viszont maga a Jóisten! A résztvevők figyelmét sokszor hívom fel: szent ez a terület és a „Hely Szelleme”! Ezen egyébként nem is szabad csodálkoznia annak, aki ismeri házunk keletkezéstörténetét, miszerint a huszas évek elején August Hlond tartományfőnök egy áldással csatolt Segítő Szűz Mária érme elhajításával „foglalózta le” a szalézi tevékenység szolgálatára az akkor frissen megszerzett területet. Személyes tapasztalatom alapján minden évben egyedülálló helyi csodának tartom, hogy a számtalan időjárási viszontagság, veszélyhelyzet és nehézség ellenére küszöbünket átlépve hogyan simulnak ki már az első napon a feszültnek ható gyermekarcok, oldódnak az előzetes görcsök, jönnek létre tartós kapcsolatok és hatja át kovászként a vidámság, személyesség és családiasság a teljes tábori közösséget. A színes programok nyújtotta élményen túl a tábor valamennyi hetének három lélektani csúcspontja van: a táborzáró hálaadó szentmise, a péntek délutáni táborzáró gálaműsor és az azt követő, hangulatos, késő nyárestébe hajló közös családi grillezés. A tábort pont ezek miatt tartjuk kiemelt missziónak is, mivel itt nem csupán elkötelezett keresztény családok gyermekeivel találkozunk, hanem az élénk gyermek- és szülőpropaganda nyomán tevékenységünk híre időközben fokozatosan megnyeri városszerte a vallásukat nem gyakorló, netán nem is vallásos szülők érdeklődését és bizalmát. Az esti oldott és családias légkörű grillezős közösségképzés során közvetlen találkozások, ismerkedések, lelkesítő beszélgetések alakulnak ki, és nem egyszer szívmelengető visszajelzéseket kapunk, mint pl. legutóbb, amikor az egyik apuka ezt mondta: „Én valahogy eltávolodtam az intézményes vallástól, de ez az egyház itt nálatok nagyon vonzó!”

A nyári tábori lelkesedést az augusztusi családi nyaralások szakítják meg, de mi szeretnénk a tanévre is átmenteni. Ennek érdekében egyrészt a tábor utáni napokban és augusztusban is igyekszünk az „itthonmaradóknak” nyitva tartani az oratóriumot, másrészt az ún. „Nyárzáró Oratórium” napjait titkon évindítónak is szervezzük, és bizony évről-évre sikerül családokat és gyerekeket is bevonni az évközi karitatív-egyházi tevékenységeinkbe. Nyertünk már nyári missziónkból rendkívül szívós ministránsokat, lelkes animátorokat, kezdő énekkarosokat, ragaszkodó hittanosokat és hálás önkénteseket is.