Főoldal / Szalézi Értesítő - 2016-2 / Formáció: Posztnovíciátus

Kovács Sándor Ferenc SDB és Tóth Péter SDB beszámolója

Vajon egy fiatal szalézi szerzetes, aki arra készül, hogy örökre szalézi legyen, a mindennapokban konkrétan mit csinál, hogy telik az élete? Szívesen írunk erről Rómából, a Szent Tarzíciusz Nemzetközi Szalézi Házból, hogy milyen itt azt életünk, mit csinálunk a posztnoviciátusban.

De mit is jelent az, hogy posztnoviciátus?

A posztnoviciátus a noviciátus utáni kétéves formációs időszak. Bár a noviciátusi év végén fogadalmat téve szalézi szerzetesek lettünk, még sokat kell formálódnunk. Ezért két éven keresztül filozófiát tanulunk, ezzel is elmélyítve Isten-keresésünket, Vele való kapcsolatunkat. Annak ellenére, hogy a fő hangsúly a tanulmányokra van helyezve, mégsem ez az egyetlen összetevő, ami jellemzi az életünket. A lelki élet, ami mindennek az alapja, az emberi fejlődés, a közösségi élet, az oratóriumi tevékenységek stb. mind fontos összetevői.

A szalézi posztnovícius élete dinamikus, szinte a nap minden percét leköti valamilyen tevékenység. Mondhatnánk viccelődve, hogy mi egész évben „rorátéra” járunk, mert minden nap reggel 6.20-kor szentmisével kezdjük a napot. A reggeli imádságok és a reggeli után kisbuszokkal megyünk a Pápai Szalézi Egyetemre, ahol délelőttönként óráink vannak.

Visszatérve, az ebéd után rekreáció következik, amely során a közös játék és sport által kikapcsolódunk. Délután 16 órától újra visszatérünk a könyvekhez, tanulás következik egészen 19 óráig. Ezután vesperás, vacsora és egyéb esti tevékenységek. Az estéinket különböző módon töltjük: lectio divina, közösségi játékos est, hivatástörténetek megosztása, személyes beszélgetések, filmvetítés, csocsóbajnokság stb.

A teljes cikk a Szalézi Értesítőben található.