Főoldal / Szalézi Értesítő - 2016-3 / A tartományfőnök beköszöntője

Kedves Barátaink!

Elsőnek lenni. Sokan sokat tesznek ezért. Van, aki szabályosan, van aki még a szabályok vagy az erkölcs felrúgását is vállalja. Az olimpiai küzdelmeket nézve azt reméljük, hogy aki első lett, az sportszerűen érte el a sikert. Igazából minden sikere mögött szeretnénk látni a fair playt.

Az elsőkről a tudomány, a művészetek világában is megemlékezünk. Nagyszerű dolog, hogy valakinek valami új meglátás eszébe jutott, és meg is merte tenni az első lépéseket, hogy megvalósítsa felfedezését. Ehhez mindig bátorság is kell. Vállalni az újítás kockázatát, vállalni a kritikákat, vállalni az esetleges kudarcot.

Keresztény hitünkben is sok elsőről megemlékezünk. A szerzetesrendek, evangéliumi életközösségek megalapítóit is elsőknek tekintjük. Remete Szent Antalt, Szent Ágostont, Nagy Szent Vazult, Szent Benedeket és társaikat. Elsőként ők is sok ellenszenvet, meg nem értést viseltek el. De a Szentlélek tüze bátorrá tette őket a lelkiismeretükben, vallásosságukban helyesnek megismert evangéliumi út megélésére.

A mi szalézi elsőnk Don Bosco. Alapító Atyánk is sok szenvedést, támadást kellet, hogy elviseljen. De közben töretlen maradt küldetésében.

Minden szalézi tartomány megemlékezik arról a rendtársról is, aki az ő népe körében elsőként lett szalézi szerzetessé. A helyi közösség számára bátorítás az első rendtárs és az őt követő első nemzedék helytállása.

Zafféry Károly a mi úttörőnk. Kalandos életet élt. Sok mindennel próbálkozott. Sokat tanult, világot járt. Otthonra a szaléziaknál talált, addigi fordulatos élete a szaléziaknál teljesedett ki.

1900. április 12-én Don Bosco torinói házába vezette őt a Szűzanya. Ekkor már Don Rua kormányozta a Szalézi Társaság hajóját. Don Rua belelátott a minden nemesért lelkesedni tudó lelkébe, s megnyugtatta háborgó szívét. Felvette Zafféry atyát - egyelőre ideiglenesen - a Társaságba. Zafféry barátjának így ír erről. "Folytatom működésemet, míg a Jó Istennek tetszik, hazám javára utolsó stációmon, amelyről oly megnyugtató, oly édes lesz az átköltözés a másvilágra, és mint hiszem és bizalommal remélem, a boldog örökkévalóságba."

Don Bosco első utóda maga mellett tartotta a nagyműveltségű, sok nyelvet beszélő papot titkárnak. 60 éves korában kezdte meg a novíciusi évét. Rendfőnöki utasításra hazánkban és Németországban toborzó körutat tett.

A teljes cikk a Szalézi Értesítőben található.