Főoldal / Szalézi Értesítő - 2018-1 / Angliából szeretettel - Pintér Piroska missziós önkéntes beszámolója

Piroska szalézi animátor, aki tíz hónapot tölt önkéntesként az angliai Bollingtonban egy szalézi lelkigyakorlatos központban, és szívesen osztja meg tapasztalatait, benyomásait a Szalézi Értesítő olvasóival.

Amikor 2015-ben leérettségiztem, már voltak jelei annak, hogy Magyarországon is beindul a szalézi önkéntes program és én nagyon lelkes voltam ezzel kapcsolatosan. Mindig vonzott, hogy külföldön is szerezzek tapasztalatokat. Amikor 2016 őszén Derossi atya meghirdette, hogy már van lehetőség jelentkezni, az elsők között voltam. Akkor még nem tudtam, hogy mikor, hova és mennyi időre megyek.

Februárban tartották az Európában szolgáló szalézi misszionáriusok találkozóját. Kaptam egy telefonhívást, hogy Angliában, a Savio House Retreat Centre-ben (lelkigyakorlatos központ) szívesen fogadnának, mint önkéntest, így még aznap találkoztam Tony Fernandes atyával, aki az akkori igazgatója volt a Savio House-nak. Mesélt nekem a helyről, a működéséről és az önkéntesekről, és már meg is egyeztünk, hogy júliusban megyek az ún. „look&see” programra, ami azoknak az önkénteseknek szól, akik a következő évben szeretnének ott dolgozni.

Közben megkezdődött a felkészülés a többi önkéntessel. Havonta találkoztunk, beszélgettünk, többször is jöttek szaléziak a világ különböző pontjairól mesélni arról, hogy náluk hogyan működik az önkéntesség, milyen egy jó önkéntes, mikre kell odafigyelni és még rengeteg dologról, ami a későbbiekben a segítségünkre lehet.

Júliusban elutaztam tíz napra Bollingtonba, ami Manchestertől nagyjából 30 km-re van. Nagyon jó élmény volt, az akkori csapattal dolgoztam a lelkigyakorlaton, de volt szabadidőnk is, amikor ellátogattunk környező városokba. Azóta is tartjuk a kapcsolatot és alkalmanként meg is látogatnak minket. Az utolsó napon volt egy interjú, ahol beszélgettünk a tapasztalataimról, céljaimról, illetve egy-egy nevelési helyzetet kellett értelmezni, majd a végén megszületett a döntés: elfogadtak önkéntesnek.

Nyáron igyekeztem fejleszteni a nyelvtudásomat, nagyon sokat hallgattam és olvastam angolul és izgatottan vártam a nagy napot, szeptember 7-ét. A gépem kora hajnalban indult, így aznap én voltam az első, aki megérkezett a hat önkéntes közül.  Vacsorával kezdtük a napot, és utána egy kis összejövetelt tartottunk, ahol megismerhettem a közösség többi tíz tagját.  Azóta bővültünk, ma már összesen tizenhárman vagyunk: hat szalézi és hét önkéntes.

 Folytatás a Szalézi Értesítőben.