Főoldal / Szalézi Értesítő - 2023-4 / A láthatatlan kovász - interjú Némethi Sándorné Hummel Erzsébettel

Laikus dimenzió Don Bosco családjában

Lengyel Erzsébet SC

        A szalézi munka látványos része mellett nagy erőfeszítések folynak a háttérben; olyan tevékenység ez, mint a láthatatlan, de nélkülözhetetlen kovász, ami lehetővé teszi a megmaradást, a továbbélést, a mindennapi létet. Ennek a munkának is jelentős a laikus dimenziója, a világiak derekasan kiveszik részüket belőle. A Don Bosco-díjas Némethi Sándorné Hummel Erzsébet bejegyzett könyvvizsgáló, a tartomány gazdasági életének jó ismerője, egyike azoknak, aki hosszú évek óta nagyon fontos háttérmunkát végez a szaléziak számára.

Hol/mikor találkoztál először a szaléziakkal?

Még gyerekként a nyergesújfalui Szent Mihály Plébánián, de a pontos évet nem tudom meghatározni: Edelényi Pista bácsi volt az első szalézi szerzetes, akivel találkoztam, de akiről akkoriban csak hallomásból tudtuk, hogy ő ki. Emlékeim szerint igen-igen erőteljes matematikai korrepetálást kaptam tőle a sekrestyében. Ez az első emlékem. A többi már családi emlék. Hagyományos értékrendű, katolikus, sváb családban nőttem fel Nyergesújfalun, ahol sok mindent tudtak az 1950 előtti szalézi intézetről. Nagyon emlékezetesek számomra a péliföldszentkereszti májusi zarándoklatok, amelyekre a nagyszülőkkel együtt mentünk. Halvány emlékeim vannak arról, hogy a templomban töltöttük az éjszakát virrasztással, amit én gyermekként természetesen átaludtam. Lehet, hogy akkor kaptam a jó álmokat, amelyek elkísértek az életem során...

Később is megmaradt a kapcsolat a szaléziakkal?

Később, 1995 körül, amikor a gyerekeim felcseperedtek és az egyházközség által szervezett nyári táborok elindultak Péliföldszentkereszten, akkor „háttérmunkásként”, mint anya vettem részt konyhai feladatokban, főzésben, mosogatásban, és így találkoztam a környéken élő, már ismert idősek − Ernszt Tóni atya, Jurányi atya − után a fiatal szalézi szerzetesekkel. Az ott folytatott beszélgetések során derült ki, hogy nekem van egy vállalkozásom, amely könyveléssel, számviteli feladatokkal foglalkozik és kiemelten érdekel az egyházi számvitel. Ennek következtében kezdtem egyházi jogi személyek könyvelésével is foglalkozni. Havasi atya még 1998-ban megkeresett engem, hogy vegye át az irodám Péliföldszentkereszt könyvelését.

Csak Péliföldszentkereszt könyvelésével foglalkoztál?

Nem csak a könyvelést kellett átvenni, hanem magának a lelkigyakorlatos központnak a gazdálkodását is át kellett gondolni, hogy a működés el tudjon indulni és eredményes legyen, vagyis hogy fenntartható legyen az ott folyó tevékenység. Havasi atya többször is elmondta, hogy a szalézi rend egy szegény rend, úgyhogy ebből kiindulva kellett kitalálni, hogy egy szerény indulással és lassú fejlődéssel hogyan lehet pénz és külső támogatás nélkül eljutni egy eredményes működésig.

Ezt követően 2000 környékén keresett meg azzal a feladattal, hogy a rend újból a fenntartása alá veszi Nyergesújfalun a régi iskolájukat és segítsem az átadás-átvételt. Ezzel egyidőben vették át Óbudán a Szent Péter és Pál Általános Iskolát is, és ezzel akkorára nőtt a rend iskolafenntartói tevékenysége, hogy szükség volt egy gazdasági szakemberre. Ekkor szavazott nekem bizalmat a rend. Az első időszakban az iskolák belső ellenőrzésével is foglalkoztam és ennek köszönhetően kerültem Havasi atya ajánlására a katolikus iskolafenntartó (egykori Katolikus Pedagógiai és Szervezési Intézet - KAPI) látókörébe, és könyvvizsgálóként nagyon komoly feladatokat kaptam országos szinten.

Ha jól tudom, nem csak bejegyzett könyvvizsgáló vagy, aki tisztában van a pénzügyekkel, hanem pedagógusi, sőt, kulturális menedzseri végzettséged is van, és állandóan képezed magad?

Mivel nem könnyű csak egy oldalról szemlélve átlátni egyes szervezetek működését, ezzel tudtam a saját vállalkozásomat is erősíteni. 80 %-ban egyházi intézmények számviteli feladatait és bérszámfejtését látjuk el a mai napig, most már családi vállalkozás keretében, mert a lányaim vették át és folytatják az iroda működtetését.

Tehát nem vagy a szó szoros értelmében az a hagyományos munkavállaló a szaléziaknál?

Sosem tartottam magam klasszikus munkavállalónak, mindig is a tanácsadói feladatot éreztem a magaménak.

Hogy viszonyultak hozzád a szerzetesek, mint olyan világihoz, nőhöz, aki velük együtt dolgozik?

Én mindig úgy éreztem, hogy elfogadtak. A természetemből adódóan nagyon könnyen teremtek kapcsolatokat, nőként nagyon sokat tudok beszélni, szívesen megosztom a gondolataimat, és ezzel kapcsolatban általában pozitív visszajelzéseket kaptam.

Sok olyan „legenda” kering arról, hogyan tette lehetővé Havasi atya a rend működését Magyarországon a szétszóratás után, amikor gyakorlatilag a semmiből kellett előteremteni a működéshez szükséges anyagiakat. Ennek tanúja voltál? Igaz, hogy végigkalapozta a fél Európát?

Igen, kérdeztem is tőle sokszor, hogy: „Megyünk Bécsbe kukázni?”, mert az atya bárhol bármit meghallott vagy megtudott, hogy az osztrákok leszerelnek egy konyhát vagy felszámolnak egy kollégiumot, sőt, olyan is volt, hogy egy vendéglőt felszámoltak, akkor ő már ott volt, mentünk és hoztuk a bútorokat, eszközöket, a csillártól a korpuszig mindent, amit itthon használni lehetett… Ezeknek a vámoltatását akkoriban igen nehéz volt intézni, de a Gondviselés gyakorlatilag mindent mindig megoldott. Havasi atya idejében a külföldi támogatás a jótevőknek köszönhetően nagyon jelentős volt, ebből a rendnek egy olyan alaptőkéje lett, amiből lehetett fejlődni.

Hogyan tudtál egy szerzetesrend tevékenységébe beleilleszkedni? Hogyan tudtál ebbe beletanulni?

Nem volt könnyű, rengeteg utánajárással és munkával járt. Sajnos nagyon kevés hasonló szakember van az egyház körül. Főleg Havasi atya idejében lehetőségem volt rá, hogy megtapasztaljam, hogyan folyik a rendi gazdálkodás külföldön, és ez nagyon sokat jelentett. Tanulmányozhattam az osztrák mintát, az olasz mintát, ő pedig elmondta, hogy van ez a németeknél, de mindig hozzáfűzte, hogy ők azért ezt sokkal jobban csinálják…

Hány tartományfőnökkel dolgoztál együtt?

Szaléziak közül öttel, de más rendek elöljáróival is munkakapcsolatba kerültem az évek során.

Van valami nehézség abban, hogy megértsétek egymást? A világiak másképp gondolkodnak, mint a papok, a szerzetesek?

A világiak reálisabban látják a pénzügyeket és nem csak a Gondviselésben bíznak, míg az egyházi személyek bizony sokszor csak abban... Havasi atyától ilyen téren is sokat lehetett tanulni, mert egy életre szóló iránymutatásokat adott a rendi gazdálkodással kapcsolatban, illetve egy olyan vezetői és gazdálkodási stílust tanultam el tőle, ami a gyors és határozott döntések melletti elkötelezettséget eredményezte. Nagyon gyorsan és határozottan döntött, és a döntései mellett ki is tartott. A gyakorlatiasság kiemelkedő erénye volt.

Az interjú folytatását a Szalézi Értesítőben olvashatják!