Tweet

- Egy éjszaka el kellett rohanni otthonról, mert lőttek, és néhány fegyveres betört a házba, hogy raboljanak - mondja Joseph, egy tizenegy éves kisfiú, aki már néhány hónapja a szalézi misszió jubai menekülttáborában él Dél-Szudánban. Ez csak egy a sok történet közül, amelyekkel a menekülttábort vezető szaléziak nap mint nap találkoznak. A táborokat olyan kampányok által támogatják, mint például a „No mires Atras” (ne nézz másfelé), amelyet a madridi Szalézi Missziós Iroda vezet.   Több mint 35 millió ember szerte a világon látta az életét összeomolni úgy, mint Joseph, akiknek 85%-a nő és gyermek. Fegyveres konfliktusok, üldöztetés vagy természeti katasztrófák, mint a szárazság, árvíz vagy földrengés, kényszerítik őket, hogy elhagyják otthonaikat. Sok esetben eljutnak a menekülttáborokba, amikor vészhelyzet fordul elő, és néha ott is maradnak évekig. „Vannak emberek, akiknek nincs más otthonuk, mint a tábor. Menekülttáborban születtek és nevelkedtek” - mondja Ana Muñoz, a Szalézi Missziós Iroda szóvivője. Az szalézi misszionáriusok szerint, akik a kenyai Kakuma menekülttáborban dolgoznak: „Az élet lassan múlik ezeken a helyeken. Nem sok a teendő, és a menekültek nem mehetnek el dolgozni vagy tanulni.”   Jelenleg a szalézi misszionáriusok mintegy 400.000 menekültről és lakóhelyét elhagyni kényszerült személyről gondoskodnak világszerte. A No mires Atras kampánynak, amelyet a madridi kirendeltség indított, az a célja, hogy felhívja a figyelmet arra a szomorú valóságra, amelyben a menekültek élnek, és hogy előteremtsék az anyagi forrásokat ahhoz, hogy továbbra is szolgálni tudják azokat, akik elhagyták otthonukat.   Egy nagyon zavaros világban élünk. Fegyveres összecsapások vannak Dél-Szudánban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Szíriában... emberek milliói, akik látják, hogy az életük veszélyben van, menedéket keresnek, biztonságos helyet. „Dél-Szudánban, a szalézi misszió több mint 500 kitelepített nő és gyermek gondját viseli. A Közép-Afrikai Köztársaságban még mindig több ezer ember tartózkodik a plébániákon és az iskolákban” - mondja Muñoz asszony.   Törökországban és Libanonban a szalézi misszionáriusok szíriai családokat fogadtak be. Pakisztánban több mint 2200 afgán gyermek jár iskolába, köszönhetően a szalézi misszionáriusok kötelezettségvállalásának. Indiában több mint 22.000 embert látnak el, akik menekülttáborokban élnek New Delhi közelében „hogy iskolába járhassanak, és egészségügyi ellátást kapjanak, segítenek nekik, hogy munkát találjanak és gondoskodjanak a gyerekeikről” - mondja George Menamparampil atya Indiából.   „Számunkra nem csak azért fontos a fiatal menekültek oktatása, hogy tudást adjunk nekik, és hogy felkészítsük őket, hogy boldoguljanak a munkaerő-piacon, hanem azért is, hogy jó viselkedési szokásokat tanuljanak, egyfajta normális viselkedést, és ez éberen tartja bennük a reményt” – vonja le a következtetést Muñoz asszony.     ANS-Madrid/Szaléziak.HU