Főoldal / Magyar Tartomány / Animátor avatás Kazincbarcikán

Izgatottan érkeztünk az ünnepi szentmisére, ahol az ígérettételünk mellet elsőáldozásra is sor került. A mise kezdete előtt még néhányszor elolvastuk közösen az ima szövegét, hogy el ne rontsuk.

Több fohász is megfordult a fejünkben, és sok minden, amiért hálásak vagyunk, amikor az egyetemes könyörgések után felénk fordult a figyelem. Hogy honnan indultunk és hová jutottunk el az elmúlt három évben, a hitünk mennyit erősödött ez idő alatt, hiszen a fiatalok evangelizálása fontos feladat. Mennyi mindenért lehetünk hálásak a szaléziaknak, mi mindenre tanítottak meg minket, és hogy mindig számíthattunk rájuk, bármi jó vagy rossz történt. Számos helyre eljuthattunk, az országos képzések alkalmaival sokat fejlődhettünk és élesben az oratóriumi foglalkozások ideje alatt mennyit tanultunk. Rengeteg hálával és köszönettel tartozunk Istennek, hogy ilyen sok erőt és kitartást adott nekünk, a szaléziaknak, akik mindig hisznek bennünk és terelnek minket a helyes úton és az oratorista gyerekeknek, akik türelemre tanítanak. A szeretet, amit kapunk tőlük minden program alkalmával mindig új erőt ad számunkra.

Igaz külsőleg nem sok minden változott: megkaptuk a narancssága, „hivatalos” nagyanimátori kendőt, viszont belül, bennünk sok minden más lett. Több felelősséggel tartozunk a közösségünknek, hiszen ígéretet tettünk. Fontos építőelemei lettünk valami nagynak, ami most kezd itt Barcikán kibontakozni. Hálásak lehetünk, hogy így megbíznak bennünk!

„Biztosan jó lesz minden tettünk, ha Isten jelenlétében tesszük” - mondta Don Bosco, és ebben mi is hiszünk.

Megkérdeztük azokat a gyerekeket, akik rendszeresen járnak oratóriumba és az idén már segítőként jönnek mellénk a nyári oratóriumba, hogy bennük mi fogalmazódott meg a mi ígérettételünk alatt, ők mit gondolnak az animátorságról és szeretnének-e később ők is animátorok lenni.

Pál Lili: „Nekem nagyon tetszik, ahogy ti bántok velünk. Én is szeretnék így bánni majd a gyerekekkel. Azt látom, hogy nagy felelősséggel jár, mert vigyázni kell a fiatalokra, de jó móka is, mert együtt lehetünk, sokat beszélgethetünk, játszhatunk, és új embereket ismerhetünk meg.” 

Komódi Dominika: „Nekem az tetszik, hogy sok új embert lehet megismerni, és sok időt töltünk el együtt. Azon gondolkodtam, hogy mekkora felelősséget vállaltatok ennyi gyerek mellett, hogy mennyire fontosak nektek a gyerekek, milyen kedvesen bántok mindenkivel és még a nehéz helyzetben is támogatjátok egymást.”

Palkó Fanni: „Az animátori ígéretetek alatt az járt a fejemben, hogy mennyi időt és fáradságot áldoztatok eddig a gyerekekre, és még mennyit fogtok rájuk áldozni. Az elhivatottságotok a gyerekek és a szalézi lelkiség felé szerintem példaértékű mindenki számára. A jókedv, az új barátságok és a sok beszélgetési lehetőség kialakulásához nagy részben ti vagytok a felelősek. Engem az motivál, hogy a gyerekeket egy olyan életformára terelhessem, ami majd az előnyükre válik az életben.”

Ezenwa Jennifer: „Ezt nehéz megfogalmazni. Benne van a türelem, a tanítás, a sikerélmény, hogy valami újjal tudod gazdagítani a közösséget. Az animátorkodás engem pont ezért a sokoldalúságért fogott meg. Mintha egy rózsát szimbolizálna az összes animátor. A kertben hagyjuk a többi rózsával, hogy szét tárja gyökereit. Amikor kinyitja az összes szirmát, akár két hétig is ugyanolyan gyönyörű marad. Viszont, ha levágjuk és hazavisszük, akkor kevesebbet lát a világból. Nem csak néhány szirmát tudja kinyitni, és ahogy minden csoda három napig tart, ez sem bírja sokkal tovább. Nekem mindig ez a mondat lebegett a szemem előtt: »Annyi a világ, amennyit látsz belőle« - ezért szoktam mindig több táborba jelentkezni nyáron, és évközben minél több programban részt venni. Az animátorok élményeket szereznek és adnak, ezért szeretnék animátor lenni és nem csak egy rózsa a vázában.”

Kerekes Anna/Szaléziak.HU