Főoldal / Magyar Tartomány / Zarándokút Lengyelországba

Október végén huszonnégy lelkes magyar hívővel négynapos lengyelországi zarándokútra indultam. Nagy élmény volt olyan csoporttal menni, amiben csak négy fiatal volt, a többiek pedig középkorúak. A legfiatalabb résztvevő a 9 éves kazincbarcikai Karcsi volt, a legidősebb pedig a 83 éves Veronika testvér Budapestről. A négy nap alatt vidáman énekeltünk Isten dicsőségére, nap mint nap elimádkoztuk a rózsafüzért, amelyet szép és mély személyes elmélkedésekkel láttunk el.

Az egész utazás nagyon gyorson telt, mivel mindenki mikrofonhoz juthatott, aki valami szép hitbeli tanúságtéllel készült, hogy másoknak lelki erőt és reményt adjon.

Az utunk Krakkóba vezetett, ahol 3 éjszakát töltöttünk a szalézi papneveldében. A lengyel szaléziak nagyon finom és bőséges lengyel ételekkel vártak minket, mindenről érdeklődtek, hogy hogyan tudnának nekünk segíteni, hogy minél jobban töltsük az időt. A 4 nap alatt gyönyörű volt az idő, ami Isten ajándéka ebben az időszakban.

Meglepetés volt, amikor Lengyelországba átérve megtekintettük Orawka (a Trianon előtti időszakban magyarul: Kisárva volt) településen a régi, magyar, Keresztelő Szt. Jánosról elnevezett fatemplomot. Meglepetésünkre ott találkoztunk más magyar, pontosan Múcsonyi csoporttal, akik a sajószentpéteri Lajos atya vezetésével már előttünk érkeztek, a másik napon pedig együtt miséztünk Krakkóban.  Kedden először a wieliczkai sóbányába mentünk, ahol egy érdekes és vicces lengyel idegenvezetőt kaptunk, akinek a mondanivalóját én fordítattam le magyar nyelvre. Kedden délután átmentünk Krakkó Łagiewnikibe misét tartani az Isteni Irgalmasság-templomba, ahol a mise után a sajókazai egyházközség kérésére vettünk egy nagy irgalmas Jézus festményt. Este elmentünk az új II. János Pál pápa központba, ahová mindenkinek el kell mennie! Szerdán egész napra kimentünk Czestochowa városába, ahol lengyel és magyar szívek erősebbek dobognak, mivel a magyar alapítású pálosok ott szolgálnak. Aztán csütörtökön Magyarország felé tartva megálltunk Zakopanéban, ahol három órát töltöttünk az ottani Krupówki sétáló utcán, megnéztük az ottani lengyel piacot. A legvégén, mielőtt Szlovákián át visszatértünk volna Magyarországra, a zakopanei Krzeptówki (ejtsd: Kseptuvki) Fatimai Szűzanya-templomban miséztem. Azt a templomot a lengyel „górálok” vagyis hegyi emberek építették hálából, hogy II. János Pál pápa túlélte az ellene elkövetett merényletet. A templomot 1989-ban fejezték be, és maga II. János Pál pápa szentelte fel 1997-ben. A templomban található II. János Pál pápa vér ereklye.

Minden helyen, ahol miséztünk, a kis Karcsi szívesen ministrált nekünk, szépen olvasta a szent szövegeket és imádkozott. A zarándoklat nagyon összekovácsolta a csoportot, mint egy igazi családot, ahol nem a vér szerinti kapcsolatok a legfontosabbak, de elsősorban a szalézi vidám, reménnyel tele légkör, amelyet magától Istentől kaptunk ajándékul.

Most pedig szeretném a zarándokutunk néhány résztvevőjének sorait idézni, hogy a következő alkalommal még többen legyünk!

Nagyné Csörgő Zsuzsanna:

„A zarándoklat már az elején jól kezdődött, amikor kiderült, hogy kétszer akkora buszt kaptunk, mint amekkorát igényeltünk. Így aztán remekül elfértünk, nem zavartuk egymást!

Nagyon jó ötlet volt, hogy az imádkozás mellett mindenki szót kapott, hogy bemutatkozzék, beszéljen önmagáról, ha erre indíttatást érez. Így gyorsabban telt az utazási idő.

A szállásunk Krakkóban volt, a zarándoklatnak megfelelő, ez volt a kiindulási pont minden nap. Körüljártuk a Wawelt, sőt a toronyba is felmentünk, hát az én lábam ugyan nagyon remegett (a gyomrommal együtt:)))

Szentmisét közösen tartottunk Krakkóban az Isteni Irgalmasság Bazilikájának a magyar kápolnájában, mert találkoztunk egy magyar csoporttal, akik szintén most zarándokoltak.

Nagyon szép volt a nemrég átadott Szent II. János Pál pápa központ is, csak kicsit későn érkeztünk, így rohanva kellett nézelődnünk.

Voltunk a wieliczka-i sóbányában, ez egy kicsit hosszú volt, nagy mélységekben jártunk, viszont gyönyörű termeket, templomokat, szobrokat láttunk lent a föld alatt. Másnapra jó kis izomláz ébresztett reggel.

Egy napot tudtunk Czestochowában tölteni, és nagy örömünkre láthattuk, amikor a Szűzanya csodálatos kegyképét eltakarták, majd kis idő múlva ismét láthatóvá tették, közben dobpergés és fanfárok hangja kísérte az eseményt. Szívmelengető pillanatok voltak. Keresztutat is végeztünk a várfalon körbe járva, igazán különleges volt.

Utána szabad programként mentünk a Szent Borbála-templomba, ahol gyógyító vizet vételeztünk, ami főleg szemápolásra-gyógyításra használható. Itt volt szabadidő is az ajándékok vásárlására.

Hazafelé utunkat Zakopane felé vettük, ahol megnéztük és misét is tartottunk a Fatimai Szűz Mária tiszteletére épült templomban (illetve egy melléktemplomában), amelyet Szent II. János Pál pápa életének megmentéséért építettek hálából.

Bizony nagyon mozgalmas négy nap volt, jó kedvvel, kicsit fáradtan érkeztünk haza éjszaka, telve sok-sok kegyelemmel, amit a szent helyeken kaptunk.

Köszönjük a szervezést, a rugalmasságot, a türelmet és MINDENT!

Monostori Gergely:

 „Számos lelkinapon vettem részt az iskolában, számos helyen jártam Európában, de sehol sem tapasztaltam ilyen jó vallással kapcsolatos élményeket. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még meglátogatom Lengyelországot. Templomaik és a bennük lakozó hangulat átjárta a testemet. Szűz Máriával való kapcsolatom mérföldköve volt ez az út. Végül, de nem utolsó sorban, hitben és lélekben is megerősödve tértem haza.”

Macho Adrienn:

„Jó volt látni a csodás lengyel tájakat, főleg nagyon jó volt hívő emberekkel lenni, hallgatni az ő történeteiket, többet is szívesen hallgattam volna. Főleg az odaút tetszett nagyon, amikor még figyeltünk egymásra hosszan is, és jó volt az együtt éneklés. Nagyon jók voltak a történeteid, Zsuzsáé is, mindenkit öröm volt hallgatni. Nekem fárasztó volt az éjszakázás, mert korán szoktam otthon lefeküdni, de nagyon szép volt Krakkó este, és ez kárpótolt. Sajnálom, hogy az esti imán már nem vettem részt. Zsuzsát majd meg szeretném keresni, Annával vasárnap találkoztunk a templomban, nagyon örültem, szeretném ezeket a kapcsolatokat megőrizni, ápolni. Nagyon köszönöm, a sok fáradságodat, Robi atya mert, nagyon sok fáradtságot, és türelmet, szeretetet fektettél ebbe az útba. Bálint is jól érezte magát, jól tudott aludni a fiúkkal, főként Karcsikát szerette meg, mellette aludt. Isten áldjon, kedves Robi atya, hogy mindig ilyen jó és tiszta tudj maradni!”

Monostori-Szabó Judit:  

„Elvárások nélkül, nyitott szívvel indultam erre az útra. Lenyűgözően szép helyeken jártunk. Nagy hatással voltak rám a látottak, a személyes beszélgetések és az átélt események. Még most is a hatása alatt állok...

Köszönet érte!!”

 Dér Katalin:

„Aligha van a keresztény világban még egy ország, ahol ennyire a bőrünkön, zsigereinkben éreznénk a hit mindent átjáró jelenlétét. Krakkóban járva az ember megért valamit abból, miként képes a lángoló vallásos szenvedély ereje, minden hajdani viszontagságon és minden mostani globalizáción keresztül, megtartani népet, földet, hazát. Nem csak a sok-sok templomra, a mindenütt látható temérdek keresztre gondolok. A vallás hevülete és békéje ott van mindenütt a lengyel földön, utakon és keresztutakon, tereken és hidakon, épületekben és bányákban. Ott van még a gombamód szaporodó szupermarketekben és bevásárló-központokban is, mert ez a valami, ez a levegőben van, akár az oxigén. És megértünk valamit abból is, miért épp ez a hely szülte, termelte ki önnön húsából-véréből az embert, aki, sok-sok évszázad után, az első nem-olasz pápa lett. Olyan mégpedig, hogy boldognak mondhatjuk magunkat, és hálát adhatunk Istennek mind, akik az ő pápasága alatt lettünk hívőkké. Olyan pápa, akire mint megnevezhetetlen csodára az a sokféle nép ott, a Szent Péter téren csak a maga „santo subito”-jával tudott reagálni. Olyan, akinek hite, szelleme is kellett ahhoz, hogy leomoljanak Jerikó falai, hogy tanúi lehessünk a Szentlélek példátlan kiáradásának 1989-ben, mely annyi új hívőt adott Istennek, egyháznak. – Lengyelország, 2015. október 26-29.”

Koroknai Anna:

„Csodálatos volt a lengyelországi zarándokút, hálát adok a Jóistennek, hogy részt vehettem rajta. Most jártam először Lengyelországban, így különösen nagy ajándék volt számomra, hogy Robert atyával járhattunk ezeken a csodálatos helyeken, aki a zarándokhelyek mellett drága hazáját is megmutatta nekünk. Különösen megérintett a lengyelek vallásossága, akik a mai világban is képesek megőrizni a hitüket, és értékrendjüket, és kiállni az igazság mellett. Bárcsak Budapestnek is annyi temploma lenne, mint Krakkónak! :) Jó volt egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és átadni magunkat a Jóisten kezébe, ezalatt a néhány nap alatt csak Őrá figyelni. Hálát adok, hogy a Szűzanyát csodaszép kegyhelyén látogathattuk meg Czestochowában, az Irgalamsság évének kapujában imádkozhattunk az Irgalmas Jézus képe előtt azon a helyen, ahol Fausztina nővérnek meghirdette az Irgalmasság művét; a szentmiséért Zakopanéban a csodálatos templomban, a wieliczkai sóbánya szépségeiért és a sok-sok együtt töltött imádságos pillanatért. És köszönöm Robert atyának, hogy bár nem volt hosszú az időnk, Lengyelország és Krakkó ennyi szépségét ismertette meg velünk! Deo gratias!”

Szaléziak.HU