Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Nagyböjt 1. vasárnapja
Szalézi szavak - Nagyböjt 1. vasárnapja
2026-02-22 Ma | #Magyar Tartomány
Kérdeztem a reggeli után, hogy mi lesz az ebéd? Mondták, hogy húsleves, finom pörkölt, tészta. Már lehet érezni az illatot, hogyha valaki kimegy a folyosóra, vagy éppen a sekrestyében van. Szerencsére ide, a templomba nem érkezik be. Talán mindannyian éhesek lennénk.
Mi a baj azzal, ha az ember éhes? Hiszen az emberi magatartáshoz, az emberi élethez teljesen természetesen hozzátartozik az, hogy szeretnénk finom dolgokat enni. Olyanokat, amiket szeretünk. És persze, ma már tudjuk azt, hogy nem mindegy, mi teszik az ember. Nem mindegy, hogy milyen táplálkozást folytat. Mert vannak olyan ételek, amelyek az egészségünket támogatják, és vannak olyanok, amelyek nem. Most nem arra gondolok, hogy valakinek éppen a betegsége miatt bizonyos dolgokat megehet, vagy nem ehet meg, hanem, hogy mit jó, ha az ember eszik, milyen sorrendben, mikor, milyen dolgokból jó, ha táplálkozik egy kicsit többet. Mert azt is tudjuk, hogy az emberi testünk egy kicsit azzá válik, amit elfogyasztunk és megeszünk. És nem mindegy, hogy mivel táplálkozunk.
Úgy tűnik, semmi baj nincs azzal, hogyha az ember éhes, semmi baj nincs azzal, hogyha az ember táplálkozik. Mert az élethez hozzá tartozik, hogy együnk. Aki nem eszik, nem tud élni. Aki nem iszik, szomjan hal.
Akkor vajon az egyház, és különösképpen is most itt az evangéliumból kiindulva, miért zárkózik el a böjti időszakban attól, hogy étkezzen?
Van itt valami több, amire fel akarja hívni az egyház a figyelmet. Az ember ugyanis vágyik a finomabbnál a finomabb falatokra. De nem mindegy, hogy a vágyunk irányít-e bennünket, vagy pedig mi irányítjuk a vágyunkat.
Jézus kimegy a pusztába, 40 nap és 40 éjjel nem eszik semmit. El tudjátok képzelni, milyen éhes lehet. Az élet teljesen természetes dolga, hogyha az ember böjtöl, főleg, hogyha hosszú időn át, akkor megéhezik. Az élethez hozzá tartozik az, hogy az ember tud éhes lenni. Bár valljuk be őszintén, a mai világban már egyre kevésbé korog a gyomrunk, mert bármihez hozzá lehet jutni. De azért nem mindegy, hogy az embert a vágyai irányítják, vagy pedig az ember irányítja a vágyakat.
És a nagyböjti szent időszaknak a lényege pontosan abban rejlik, hogy az ember a vágyait tudja helyes irányba terelni. Hogy ne a külső dolgok határozzák meg az életünket, hanem mi határozzuk meg a külső dolgokat is, amennyire lehetséges. És legfőképpen irányítsuk az életünket, a belső vágyaink irányát, hogy az úgy forduljon a külső dolgok megéléséhez, hogy azok az Isten jelenlétét is segítsék. Hogy ne csupán csak földi élelemre vágyjon az ember, hanem vágyjon legfőképpen az Isten jelenlétére. Hogy vágjon az Isten akaratát befogadni, az Isten szándékát megélni az életében.
És az ember az életéből, életében, életének különböző helyzeteiben, szakaszaiban, különböző módon, de kisértést szenved. Az evangélium három módját írja le ennek a kisértésnek. Amikor az embernek uralkodnia kell a vágyai fölött, és nem engedheti meg, hogy a vágyai uralják őt.
Az első ilyen kisértés csomag, az az, amikor az ember éhezik valamire. Éhezik, mondjuk, a kenyérre. Éhezik, mondjuk arra, hogy mit egyem, mit igyon. És közben nem éhezik valami sokkal fontosabbra. Amikor táplálni akarja a testét, de elfelejtkezik a lélek táplálásáról. És ebben a helyzetben a kisértő azt mondja: itt vannak ezek a kövek, változtasd ezeket kenyérré, ha éhes vagy. Tápláld az életedet a te munkád gyümölcsével. A képességeiddel, lehetőségeiddel változtasd a legkeményebb dolgokat is élő kenyérré! Olyanná, ami táplál téged. Élj a világi dolgoknak!
És Jézus erre azt mondja: „Nem csak kenyérrel él az ember.” Mert az embernek nemcsak arra van szüksége, hogy a munkájának gyümölcseként kenyeret szerezzen magának, amit elfogyasszon, majd jóllakottan bedőlhet az ágyba, vagy leülhet a fotelba. Most így február vége felé is, a meleg szobában, könyvvel a kezében, és mondhatja: „Ember, jól végezted a dolgodat, ügyes vagy, jól használod a képességeidet!” - most hátradőlhetsz kényelmesen. Mert hogyha az ember nem táplálja a belső lelki igényét, nem része az Isten igéje az életének, és nem vágyik valami többre, mint a földi táplálék, nem vágyik az Isten jelenlétére, az Isten irányítására, az ő akaratának megélésére, az ő szándékának befogadására, akkor nem lesz teljes az élete.
És a nagyböjt egy olyan időszak, amikor a kisebb-nagyobb önmegtagadásokban, akár az ételt megvonó tartózkodásban is, böjtölésükben, a vágyainkat elkezdjünk kordában tartani. Irányítani a figyelmünket valami többre, másra, ami nem csupán csak a képességeinknek a gyümölcse, hanem az Isten kegyelmének a befogadása. Amire oly nagy szükségünk van, hogyha szeretnénk, hogy lelki értelemben is gyümölcsöző legyen az életünk, és ne csupán csak földi kenyérben legyen részünk.
Aztán van egy másik csomag, mert a kísértő nem adja föl, szeretné, hogy ne uralkodjunk a vágyainkon, hanem uralják a vágyaink az életünket. Azt mondja ezután Jézusnak: „Fölviszlek ide a városba, a Szent városba, és kiállítalak a templom oromzatára - és azt mondja -, ha Isten fia vagy, hát vesd le magadat. Hiszen írva van: angyalainak megparancsolta, hogy a tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat.”
Hányszor, hányféle módon vágyunk a földi kenyér mellett mások elismerésére? Amikor végre valaki fedezze föl már bennem, hogy én ki vagyok. Jézust is megkísérti a sátán, odállítva a templom oromzatára: „Te Isten fia vagy, tedd magad láthatóvá, légy büszke arra, aki vagy! Az angyalok a tenyerükön fognak hordozni, mindenki leborulva imád majd téged. Tedd meg ezt! Vágyj a büszkeségre, vágyj arra, hogy mások elismerjenek!”
És Jézus ettől is elzárkózik.
Mert az embernek nem csupán csak az emberek tiszteletére, elismerésére van szüksége, hanem legfőképpen arra, hogy az Urat ne kísértse. Vagyis megtegye mindazt, amit az Úr kér. Hányféle módon a mi életünkben is megkísérve érezhetjük magunkat. Amikor itt vagy ott, valamilyen módon az iskolában elismerésre vágunk, a munkahelyen dicséretre, az internetes oldalakon, amelyeket használunk, like-okra, jó kommentekre, hogy azt tudjuk mondani: „Ember, vagy valaki!” Holott az ember Isten előtt már van. Arra kell büszkének lennünk, hogy Isten gyermekei vagyunk. És fölöttünk áll az Úr, aki nem irányítani akar bennünket, hanem adni az örök életet, amelyet nem lehet like-okkal mérni, hanem csak kegyelemként Istentől befogadni a szívünkbe.
És végezetül van egy utolsó kísértés. Az utolsó így szól: „Egy magas hegyre viszi föl a sátán Jézust, megmutatja neki az egész világot, annak valamennyi országát és gazdagságát, és azt mondja: »Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem.« Jézus pedig azt mondja: „Takarodj sátán, mert írva van: Uradat, istenedet imádd, és csak neki szolgálj.”
A hatalom igézete. Amikor az ember, vágyik arra, hogy ő legyen az, aki uralja a világot, a vágyait, ő legyen az, aki uralja a többieket, akit aztán majd leborulva imádnak mások. Mindent szeretne az ember birtokolni. Holott egyetlen egy dologra van szüksége: a lelke üdvösségére. Arra, hogy egyébként birtokoljuk az Istent lélekben. Az Urunkat, Istenünket imádni, és neki szolgálni. Nem másnak.
Milyen szép, hogy ha úgy gondolunk a nagyböjti szent időszakra így, a nagyböjt elején, hogy ezekről a dolgoktól meg kell tisztulnunk. Kézben kell tartanunk az életünket. Hogy ne a vágyak irányítsanak bennünket, hogy ne a másoknak való megfelelés, ne a mások dicsérete forgassa az életünket jobbra vagy balra, és hogy helyes dolgok után vágyódjunk, ne a hatalomra, a föld értelemben vett gazdagságra, hanem a lelki dicsőségre, lelki gazdagságra, mert akkor lehet részünk az örök boldogság és az örök élet.
Kérjük a mindenható Istent, hogy segítsen bennünket ezen a nagyböjti úton megtisztítani a lelkünket, és aztán tisztán megőrizni! Hogy a húsvét legszentebb üzenetét úgy tudjuk szívünkbe fogadni, hogy majd az örömhír üzenetét, a földtámadt Jézus örömhírét tudjuk harsogni és vinni embertársainknak, akiknek erre oly nagy szükségük van, hogy ne a világnak éljenek, mint ahogy nekünk is, hogy ne a világnak éljünk, hanem éljünk az Isten akaratának, éljünk az Isten parancsának, és valósítsuk meg azt, amit Ő bíz ránk.
Ámen.
P. Vitális Gábor SDB, tartományfőnök
Elhangzott Péliföldszentkereszten, 2026. február 22-én, nagyböjt 1. vasárnapján
Szaléziak.HU
