Főoldal / Szalézi világ / Mongólia – Misszionáriusnak lenni Mongóliában

Mongóliában a föld nincs senki tulajdonában, közös, de szeretik. A mongolok állandóan költöznek, az éghajlat és a hagyományok szerint. A lakosság közel egyharmada mélyszegénységben él. A mongoloknak nincs fix lakóhelyük, táboroznak és folyamatosan mozognak, ami nem jelent problémát Mongólia száraz, kontinentális éghajlatán. Nyáron a hőmérséklet egészen 40 ° C-ra felszökhet, télen pedig a bőrük megkeményedik a hidegtől. Mozognak egyik helyről a másikra, hogy találjanak élelmet, vizet és legelőt az állataiknak.

Mongóliában nemigen lehet látni a missziós munka gyümölcsét, mert a nomádok nem gondolnak a jövőre. Nem építenek maguknak otthont, vagy gondozzák a kertet, nem érdekli őket az oktatás. Máról holnapra élnek. Ma itt vannak, holnap pedig találnak munkát máshol. A mongol népet szolgálni addig tart, míg üdvözöljük őket, majd búcsúz intünk nekik.

"Nehéz az egyházat mobil alapokra felépíteni" - mondja Krzysztof testvér. 2013-ban a katolikus egyház Mongóliában az első jelentősebb évfordulóját ünnepelte: a kereszténység húsz évét Mongóliában. Ebben az évben fogjuk ünnepelni az első helyi pap szentelését, aki Koreában tanult és Mongóliában fogják pappá szentelni."

A szaléziaknak két házuk van az országban, két nemzetközi közösség, egy a fővárosban, Ulánbátorban, és egy Darkhanban. Ulánbátor működtetik a Don Bosco műszaki iskolát és egy menedéket az utcagyerekek számára. Az iskolának, amelynek mintegy 300 diákja van, jó a híre, és utolsó vizsgák napján a cégek képviselői már ott várják a diplomásokat az ajtó előtt. A diploma megszerzése annyit jelent, hogy aláírt szerződésed van az egyik sikeres vállalattal. "Ez a kilátás ösztönzi a diákokat. Mongólia kultúrájában ezt a sikert valóságos csodának tekintem" – zárja beszámolóját Krzysztof testvér.

ANS – Ulánbátor/Szaléziak.HU