Főoldal / Szalézi világ / Spanyolország – Egy vértanú a sok közül

A legkegyetlenebb módon legyilkolt, ártatlan áldozatok közül többen is a Szalézi Családhoz tartoztak: 39 pap, 22 szerzetes, 24 segítő, 2 Segítő Szűz Mária Leánya, 4 szalézi munkatárs, 3 szalézi jelölt és 1 világi munkatárs; összesen 95-en.

Teresa Pozoblancóban született, a spanyolországi Cordoba tartományban 1890. október 15-én, mély keresztény gyökerekkel rendelkező családban. Tanulmányait a Szeplőtelen Fogantatás Nővéreinek helyi kollégiumában folytatta. Hamarosan elvesztette az édesanyját, és mint a legidősebb testvér, 15 évesen ott kellett hagynia az iskolát, hogy átvegye a háztartás vezetését. 1925-ben feleségül ment Juan Caballero Cabrera építészhez, akitől egy lánya született, Maria Teresa. Példás feleség és anya volt.

Fiatalon tagja lett a Katolikus Akciónak, a női tagság helyi elnöke volt és tagja a Páli Szent Vince Konferenciának is. Amikor a szaléziak letelepedtek a városban, lelkesen csatlakozott hozzájuk, mint szalézi munkatárs. Sokat segített a szerzeteseknek, szociális munkát végzett, támogatta a szegény gyerekeket és a nélkülöző családokat. Bár több szervezetnek is tagja volt, soha nem végzett semmilyen politikai munkát, csak a hit megőrzésére tett erőfeszítéseket.

Amikor 1936-ban kitört a forradalom és az egyházüldözés, felajánlotta magát áldozatul az Úrnak a jó ügy győzelme érdekében. Augusztus 22-én őt is letartóztatták Pozoblancóban, mint elkötelezett, hívő katolikus asszonyt. Elszakították a családjától, és börtönbe vetették. Teresa mindvégig nyugodt maradt és bátorította azokat, akik együtt voltak vele.

1936. szeptember 16-án a marxista eszmék elleni propaganda hamis vádjával halálra ítélték tizenhét más katolikussal együtt. A börtönben arra biztatta a többieket, hogy ezt az imát mondják: „Jézus az oltáron, Jézus a kereszten, Jézus a lelkemben, ezerszer is Jézus!” Soha nem tagadta meg hitét és arra biztatta az összes halálraítéltet, hogy bocsássanak meg hóhéraiknak, hiszen mártírok lesznek, az örök élet vár rájuk.

A kislánya tízéves volt ekkor. Férjét, akit a faluba érkező republikánus csapatok börtönöztek be, majd áthelyeztek Valenciába, néhány nappal Teresa halála előtt végezték ki anélkül, hogy tudtak volna róla.

Teresa kérésére ővele végzett utolsónak a gyilkos golyó. Nem volt hajlandó bekötött szemmel meghalni, mert nem félt a haláltól. Szeptember 20-án, miután elbúcsúzott testvéreitől és megölelte a lányát, kivégezték. „Megbocsátok, testvér! Éljen Krisztus Király!” – ezek voltak az utolsó szavai.

Szaléziak.HU