Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco szalézi oratóriumának 175. születésnapja
Don Bosco szalézi oratóriumának 175. születésnapja
2016-12-08 Csütörtök | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
2016. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kettős ünnepet ül a szalézi világ: ma van Don Bosco fő műve, a szalézi oratórium 175. születésnapja!
Az esemény, amely ezt az emlékezetes napot jelöli, 1841. december 8-án történt: a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Torinóban, az Assisi Szent Ferenc-templom sekrestyéjében megszületett a nagy mű, amely mára már a világ 132 országának több százezer fiatalja, különösen a szegények és a hátrányos helyzetűek javára működik - Don Bosco oratóriuma. Ezen a napon fogott hozzá az ifjúság Atyja és Mestere, Bosco Szent János küldetése megvalósításához azzal, hogy hittanra kezdte tanítani a 16 éves, árva kőműves inast, Bartolomeo Garellit. Ezt a napot tekintjük a szalézi oratórium „születésnapjának”.
Josef Grünner, német tartományfőnök atya gondolatait idézzük az ünnep kapcsán:
A beszélgetés Don Bosco és Bertalan között a sekrestyében a mise után jó benyomást tett a fiúra és annyira ösztönző volt számára, hogy örömmel elfogadta a fiatal a pap meghívását, és a soron következő vasárnap visszajött, hogy találkozzon vele, sőt, még a barátait is hozta magával.
Ez a találkozás sokat elmond nekünk Don Boscóról és a hozzáállásáról a fiatalokhoz, és egy kiváló példa a szalézi kezdeményezésre:
Don Bosco odamegy a fiatalhoz
Ellentétben a sekrestyéssel, aki a csirkefogót, talán még a tolvajt is látta a tizenévesben, aki betévedt a sekrestyébe, és ezért ki akarja őt zavarni, Don Bosco úgy tekintett rá, mint egy fiatal fiúra, aki bizonytalan, kérdései vannak és szüksége van valakire, akihez fordulhatna. Don Bosco odament hozzá (de nem támadólag!), kedvesen beszélt vele és így módot nyújtott a további kapcsolatra.
Don Bosco keresi a fiatal erősségeit
A hagyományos párbeszéd Don Bosco és Bertalan között nyilvánvalóvá és világossá teszi a pap pedagógiai megközelítését: barátságosan megkérdezi tőle, honnan származik, hogyan él és mit tud, és mindaddig kérdez, amíg egy pozitív választ nem kap. Habár nem tud ministrálni, sem imádkozni, iskolázatlan stb., de tud fütyülni, és ez is valami. Don Bosco előítéletek és feltételek nélkül elfogadja őt olyannak, amilyen, és barátjává teszi. Ez a fiúnak jólesik. A jég megtört, a kapcsolat létrejött.
Don Bosco időt áldoz a fiatalra
Bár Bartolomeo Garelli véletlenül jelent meg, nem állapodtak meg egy pontos dátumban, vagy időpontban, Don Bosco áldoz rá az idejéből. Imádkozik vele - és természetesen érte - egy Üdvözlégy Máriát, mielőtt nyugodtan meghallgatná a történetét, puhatolódzna a hite felől és vele együtt mérlegeli, hogyan tud segíteni neki, és hogyan lehet tovább fejleszteni ezt a kapcsolatot.
A találkozás olyan jó benyomást tett a fiatalra és annyira jól sikerült, hogy beszélt róla a barátainak, és a következő vasárnap már többen vele jöttek. Vasárnaptól vasárnapig egyre többen, végül már több százan voltak.
Don Bosco megkezdi pedagógiai-lelkipásztori életútját
Már gyerekként Don Bosco igyekezett maga köré gyűjteni a fiatalokat, hogy felvidítsa őket és útmutatást nyújtson nekik. De a találkozó 1841. december 8-án volt a kezdete annak, hogy az egyszerű kedvtelés életcéllá váljon, hogy teljes egészében elkötelezze magát a fiatalokkal végzett munka iránt. A találkozás Bartolomeo Garellivel jelentőssé és nyilvánvalóvá teszi pedagógiai-lelkipásztori szeretetét a fiatalok iránt. Don Bosco stílusa a fiatalok feltétel nélküli elfogadása és megbecsülése. Ez volt a siker titka, és ez volt a legfontosabb kulcsa annak, hogy a munkája létrejöhetett és növekedhetett.
Az emlékezés a 175 évvel ezelőtti napra és arra az emlékezetes találkozásra alkalom lehet mindazoknak, akik ma Don Bosco szellemében foglalkoznak a fiatalokkal és keresik velük a kapcsolatot, hogy szem előtt tartsák Don Bosco hozzáállását és tetteit.
boscoblogger.de/Szaléziak.HU
