Főoldal / Szalézi világ / Vatikán - Isten szolgája Francesco Convertini ügye
Vatikán - Isten szolgája Francesco Convertini ügye
2017-01-12 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség •
A Szentek Ügyeinek Kongregációja rendes ülésén január 10-én a bíborosok és püspökök pozitív véleményt és igenlő szavazatot adtak Isten Szolgája Francesco Convertini szalézi misszionárius ügyében és elismerték, hogy hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket.
Francesco Bari megyében, a Locorotondo és Cisternino között levő Papariello falucskában látta meg a napvilágot 1898. augusztus 29-én . Családja nagyon szegény volt, ezért már kicsi gyermek korától kezdve dolgoznia kellett. Alig töltötte be tizennyolcadik életévét, amikor az első világháborúban behívták katonának, megsebesült és hadifogságba esett. Amikor hazaért, felismerte hivatását és igent mondott az Úr hívására.
Miután Boldog Rinaldi Fülöp kezéből átvette a missziós keresztet, Genovából Indiába indult. Tiszteletreméltó Stefano Ferrando novíciusa és Louis Mathias érsek és Isten Szolgája Constantine Vendrame tanítványa volt, és rendkívüli apostoli buzgalom jellemezte. Küldetésének helye Bengál volt, ahol nagyszámú barátra lelt, lelki gyermekei egyformán voltak tudatlanok és tanultak, gazdagok és szegények. Ő volt az egyetlen misszionárius, aki beléphetett egy hindu vagy muzulmán házába. Folyamatosan járt faluról falura, lóháton, kerékpárral vagy gyalog, csak a hátizsákját vitte magával. Ily módon találkozni tudott sok emberrel, és beszélni nekik Krisztusról.
Muszlimoknak, hinduknak és keresztényeknek egyformán adott magából. Mindenki szerette és tisztelte, mint a belső élet mesterét akinek a bölcsessége a szívéből fakad. Odaadóan Szűz Máriának szentelte magát. 1976. február 11-én halt meg, azt suttogva: "Anyám, én még soha nem haragítottalak meg. Segíts most!"
Egész élete során képes volt elfogadni másokat, és szíve jóságával és emberségével közel tudott kerülni az emberekhez. Ez az az örökség, amely tőle maradt ránk, különösen az új generációkra.
Convertini atya nem volt az elméletek embere. Nagyon gyakorlatias volt, és képes volt számos irányba szétterjeszteni az evangéliumi értékeket. A kegyelmet nem homályos, szentimentális érzelmekként értelmezte, hanem a konkrét gyakorlatban, az irgalmasság testi és lelki műveivel.
ANS – Vatikán/Szaléziak.HU
