Főoldal / Szalézi világ / „Azt kommunikáljuk, akik vagyunk”- Gabriel Stawowy atya jóéjszakátja
„Azt kommunikáljuk, akik vagyunk”- Gabriel Stawowy atya jóéjszakátja
2026-11-18 Ma | #Szalézi világ
Az Egyetemes Tanács október 26-án kezdődött ülése keretében 2026. november 10-én este Gabriel Stawowy atya, a Szalézi Kongregáció egyetemes ekonómusa mondta a „jóéjszakátot” a Szent Szív közösségnek a szalézi rendfőnökségen. Megosztotta benyomásait pakisztáni látogatásáról – amelyet Jorge Crisafulli atyával, a missziós főtanácsossal közösen tett –, és útmutatást adott a rendfőnökségen tartózkodó rendtársainak.
Kereszténynek lenni Pakisztánban
Pakisztán lakossága körülbelül 255 millió. A keresztények kis kisebbséget alkotnak, a lakosság mintegy 1,4%-át teszik ki, a katolikusok pedig kevesebb mint 1%-ot. Emiatt a szalézi jelenlét – különösen az oktatás révén – különleges jelentőséggel bír. A küldöttség két várost látogatott meg: Lahort és Quettát. Az előbbi lakossága körülbelül 15 millió, az utóbbié pedig körülbelül 1,5 millió. Mindkét városban a szaléziak iskolákat működtetnek az általános iskolától a középiskolai szintig, emellett szakképzést is nyújtanak. Lahorban van egy bentlakásos iskola, amely körülbelül 150 fiút fogad; Quettában pedig egy kis bentlakásos iskola, amely körülbelül harminc lányt fogad. Ezek csodálatos kezdeményezések, amelyek megfelelnek a lakosság valós igényeinek.
A fő kihívást a pénzügyi fenntarthatóság jelenti. A családok nagyon szegények: az iskolai tandíj körülbelül havi 4 dollártól kezdődik, a bentlakásos ellátás díja pedig havi 10 dollár – ez az összeg nem elegendő ahhoz, hogy fedezze egy hónapra való kenyér költségét.
Akash Bashir családja
A küldöttség találkozott Akash Bashir, egy fiatal szalézi voltnövendék családjával, aki 2015-ben egy templom elleni támadásban vesztette életét. Húszas éveiben önkéntes biztonsági őrként jelentkezett a bejáratnál. Amikor egy öngyilkos merénylő megpróbált bejutni, megállította, és a beszámoló szerint azt mondta, hogy a halála árán sem engedi át. A robbanás megölte, de áldozata sok életet mentett meg. A szülőknek, akik biztosan sokat szenvedtek, az atya azt válaszolta, hogy az ő szenvedésük semmiség ahhoz képest, amit Jézus a kereszten elszenvedett. Egy tanúságtétel, jegyezte meg Don Stawowy, amely nem a bosszúról vagy a kétségbeesésről szól, hanem Krisztus keresztjéről.
Életmód a szalézi rendfőnökségen
Kettős érzésekkel tért vissza a látogatásról: nagy csodálattal a rendtársak iránt, és erősebb meggyőződéssel arról, hogy segíteni kell a jelenléteket abban, hogy fokozatosan fenntarthatóvá váljanak. A legszegényebb országokban a missziók nehézségeivel szembesülve megkérdezte, milyen legyen az életmódunk. Mi, szaléziak, arra vagyunk hivatottak, hogy egyszerűen és szerényen éljünk. Jó kritérium, javasolta, hogy gondoljunk egy középosztálybeli családra, középosztálybeli jövedelemmel. Azt mondta, hogy „mi, a szaléziak rendi központjában, elsősorban arra vagyunk hivatottak, hogy jó példát mutassunk”, és Federico Lombardi atya szavaival zárta, amelyeket múlt szombaton mondott a Rómában tanuló rendtársakkal tartott találkozón: „Azt kommunikáljuk, hogy kik vagyunk”.
ANS-Róma/Szaléziak.HU









