Főoldal / Szalézi világ / A 19. századi város, a templom, a fiatalok: Don Bosco álmainak gazdagsága
A 19. századi város, a templom, a fiatalok: Don Bosco álmainak gazdagsága
2024-02-24 Szombat | #Szalézi világ
Don Boscóra gondolni, és elszakítani őt álmaitól, azt jelenti, hogy elveszítjük összetett és gazdag személyiségének egy alapvető aspektusát. Emellett az Oratóriumi emlékiratokban ő maga is elmesélte sok álmát, amelyekben álomszerű élmények, külső pszicho-érzések, spirituális inspirációk, amelyek bár nem mindig prófétaiak, de teljessé és valóssá teszik.
Don Bosco álmaiban megjelenik a tizenkilencedik századi Torino, egy város, amelynek lakossága még mindig kevesebb, mint 100 000, de gazdag ipari és politikai folyamatokban. Ott van az Egyház, a felmagasztalt és üldözött pápaság viszontagságaival; van egy városi táj látványa, amely még mindig keveredik a vidéki és paraszti hangulattal. Ott vannak a fiatalok, akik végre főszereplők annak ellenére, hogy a társadalom olyan sokáig figyelmen kívül hagyta őket. Aztán ott van a találkozás az Úr Jézussal, a keresztények Anyjával és Segítségével, a szentségek gyakorlása és a nagy körmenetek; az ördöggel vívott küzdelmek és a ravaszságai, hogy legyőzze őt. Ott van műveinek fejlődése, aminek Don Bosco örült, mert azoknak a fiataloknak a szolgálatában állt, akiket szeretett volna a Paradicsomban látni, és boldognak itt a földön. Vannak nyíltan tisztánlátó álmok, amiről azt merem állítani, hogy egyenrangúak a bibliai álmokkal, annyira átitatja őket a természetfeletti jelenlét.
Don Bosco megélte műve fejlődését és átélte a szenvedést, korlátait és hiányosságait is. VI. Szent Pál pápa, aki jól ismerte a szaléziakat és a szaléziak nagy barátjaként népszerűsítette műveiket, azt szokta mondani, hogy a szaléziak fejlődése a világban az evangélikus magról szóló példabeszédre emlékezteti őt, ahogyan Don Boscót is a mindenkori egyháztörténet nagy szent alapítói között tartotta számon. Hiszen még ma is megesik, hogy valaki bekopogtat egy szalézi iskola ajtaján, és azt kéri, hogy beszélhessen Don Boscóval, mert azt hiszi, hogy még él.
A több mint 130 országban szétszórva, a fiatalok nevelését célzó legváltozatosabb tevékenységekkel az UNESCO adatai szerint a szaléziak képviselik a világ legnagyobb, ebben a szektorban működő magánszervezetét. És minden bizonnyal, ha a számokat nézzük, ez valóban így van: több mint 14 000 rendtag, plusz 32 csoport, amely a Szalézi Családhoz tartozik, ugyanennyi megszentelt és nem megszentelt életet élő szerzetesből, laikus férfiből és nőből áll - hát nem ők Don Bosco álmainak megvalósulása?
Kétségtelenül vannak nehézségek az újabb hivatások tekintetében is – különösen Európa régi kontinensén. A hivatások e hiánya súlyos terhet jelent akkor, amikor a szaléziak 48%-a még formálódik. Ezért kell visszatérnünk Don Boscóhoz, az álmodóhoz, a munkából, imádságból, a kötelességek teljesítéséből álló aszkézisének lényegéhez, amely az értelem, a vallás és a szerető kedvesség kapcsolatrendszeréből áll.
Pontosan ezt jelenti az a kilencéves kori álom, amelynek Don Bosco 10. utódja, a rendfőnök, Don Ángel Fernández Artime bíboros a 2024. év strennáját akarta szentelni. "Don Bosco" - írta a bíboros a Szalézi Családnak - "egész élete során megmutatta nekünk, hogy csak az autentikus kapcsolatok alakítanak át és szabadítanak meg. Ferenc pápa ugyanezt mondja: "Ezért nem elég ha vannak struktúrák, ha azokban nem alakulnak ki hiteles kapcsolatok; valójában e kapcsolatok minősége az, ami evangelizál."
„Ezért – folytatja a rendfőnök – kifejezem azt a vágyat, hogy Szalézi Családunk minden háza a világon valóban nevelői tér legyen, vagy azzá váljon, a tiszteletteljes kapcsolatok tere, egy olyan tér, amely segíti az egészséges növekedést. Ebben változtathatunk és kell is, mert az hiteles kapcsolatok a karizmánk, a Bartholomeo Garellivel való találkozás, Don Bosco saját hivatásának eredetét jelentik.”
Giuseppe Costa atya,
a Szalézi Kongregáció társszóvivője
Avvenire/Szaléziak.HU
