Főoldal / Szalézi világ / A Jézus Szíve-tisztelet a szaléziaknál
A Jézus Szíve-tisztelet a szaléziaknál
2021-06-04 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
elmélkedés • Szent Szív •
Június havában Jézus Szíve dicséretétől visszhangzik az egész világ. Az Anyaszentegyház méltán ráirányítja minden hívének tekintetét, mert Jézus Szívében összesűrítve megtaláljuk mindazt, amit az Úr Jézus tett értünk és ahogyan viseltetik irántunk.
Jézus Szent Szíve tiszteletét már a középkorban gyakorolták. 1673 és 1675 között Jézus megjelent Alacoque Szent Margit Máriának, a vizitációs rend francia apácájának (a rendet Szalézi Szent Ferenc alapította). Jézus 1675. június 15-én látomásában azt kérte Alacoque Szent Margit Máriától, hogy a Corpus Domini oktávja utáni pénteket szenteljék egy adott ünnepnek, hogy tiszteljék a szívét. Az első két szertartásra a Szent Szív tiszteletére, Alacoque Szent Margit Mária jelenlétében, 1685-ben, majd 1686 júniusában került sor. Kétszáz évvel a jelenések után 1856-ban IX. Piusz pápa az egész világegyház számára elrendelte a Szent Szív ünneplését.
A római Szent Szív-templom
Don Bosco különösen elkötelezett volt a Szent Szív iránt, olyannyira, hogy hajlott kora és ingatag egészségi állapota ellenére eleget tett XIII. Leó pápa azon kérésének, hogy Rómában templomot építsen Jézus Szent Szívének tiszteletére, sőt, a templom mellett egy oratóriumot is épített egy hatalmas intézettel, amelynek falai között működik jelenleg a szalézi rend római rendfőnöksége is. A falakba sok kemény munka és sok bizonytalanság is beépült, és ott rokkant meg Don Bosco egészsége. Földi életének utolsó éveinek két különösen jelentős pillanata köthető a Szent Szív-bazilikához: az 1884 májusában Rómából írt levél, amely nem csak pedagógiájának foglalata, hanem bizalmasan elárul benne mindent, ami a szívének leginkább kedves és arra kéri a szaléziakat, hogy pontosan ugyanazzal a szívvel forduljanak a fiatalok felé, mint ahogy ezt ő tette; emellett jelentős az egyetlen szentmise, amit az újonnan felszentelt bazilikában könnyek között mutatott be 1887. május 16-án, amikor lepergett előtte az egész élete és elöntötte a szívét az emlékezés. Ezt az alkalmat "Don Bosco nagy sírása"-ként emlegetik életrajzírói.
Az „Il Giovane Provveduto” (Erkölcsös ifjú) egyik kötetében, amelyek Don Bosco földi életének vége felé jelent meg, elmagyarázza Jézus Szent Szíve tiszteletének eredetét és motívumait. Itt olvashatjuk a következőket:
„A keresztény többek között azért gyakorolja a Jézus Szíve iránti tiszteletet, mert Jézus vonzalmainak székhelyeként a szívére mutatott, mert ez a szív Jézus mérhetetlenül nagy szeretetét szimbolizálja, amely elsősorban a lándzsa ütötte seben keresztül tárul fel, és felkér minket, hogy elmélkedjünk Krisztus szenvedésein, elismerve szeretetét irántunk. ”
A barcelónai Szent Szív-templom
A spanyolországi polgárháború (1936-39) alatt az egyház ellenségei megsemmisítették többek között a Tibidabo nevű kis dombtetőn épült Szent Szív templomot is, amely olyan helyen épült, hogy egész Barcelona láthatta. Néhány felelőtlen ember a szobrot is megcsonkította, annak ellenére, hogy 8 méter magas és hat tonna volt. Ugyanezt a szobrot megjavították, megáldották és visszahelyezték a domb tetejére. A templom és a szobor avatására és megáldására Don Bosco Spanyolországba érkezésének 75. évfordulóján került sor, 1886. március 12-én. Ennek a látogatásnak az volt a célja, hogy meglátogassa a fiait Spanyolországban, valamint találkozott Dorotea de Chopiteával, aki szalézi munkatárs volt. Emellett az is volt a célja, hogy adományokat gyűjtsön a Szent Szív-bazilika építéséhez, amelyet XIII. Leó pápa kérésére Rómában építtetett. A spanyolországi utazás közben egy titokzatos hang ezt mondta neki: „Tibi dabo, tibi dabo...”, ami latinul azt jelenti: "neked adom". Don Bosco megpróbálta megérteni ezt a titokzatos hangot, de nem sikerült neki megfejteni az értelmét. De később magyarázatot kapott rá.
Barcelonában volt egy gyönyörű hegy, a Tibidabo nevű („Ezt mind neked adom…” Mt 4,9). Félő volt, hogy ez a gyönyörű hegycsúcs olyan emberek birtokába kerül, akik üzleti céllal át akarták alakítani és kaszinót, mi több, egy protestáns templomot készültek építeni itt. Ennek hallatán néhány katolikus lovag megállapodott, hogy megvásárolják ezt a helyet, nehogy felelőtlen emberek kezébe kerüljön. A vásárlás után azt fontolgatták, mi lehet a legjobb módja a hely hasznosításának. Ezalatt 1886-ban egy ideiglenes kápolnát építettek ott Jézus Szent Szívének szentelve. Don Bosco barcelonai jelenléte szülte azt az ötletet, hogy a domb tetején levő területet neki ajándékozzák. Az egyik tulajdonos kifogásolta ezt, mert nem tudta, ki az a Don Bosco, de egy bizonyos Manuel Pascual olyan ékesszólóan és részletesen beszélt róla, és ezután már senkinek sem volt ellenvetése. Amíg Don Bosco a templomban imádkozott, ezek az urak odamentek hozzá, és felolvastak egy nyilatkozatot, amellyel átengedték neki a hegyen levő telküket, majd rábízták, hogy mit fog tenni. Az írott dokumentumokat a Páli Szent Vince Társaság elnöke a következő szavakkal adta át Don Boscónak: „A városban tett látogatás emlékének megőrzése érdekében az itt összegyűlt urak találkoztak, és egyhangúlag úgy döntöttek, hogy átengedik önnek a Tibidabo-hegyen levő ingatlanukat, hogy annak csúcsán, amelyet az istentelenség ívóhelyévé való átalakulás veszélye fenyegetett, szentélyt szentelhessenek Jézus Szent Szívének, annak a hitnek a rendíthetetlen, háborítatlan támogatásáért, amelyet ilyen buzgalommal és ragyogó példával hirdetett nekünk, és amely nemes örökségünk, amelyet őseink hagyományoztak ránk."
Don Boscót ez mélyen meghatotta, és így válaszolt: „Elárasztott a hitüknek és jámborságuknak ez a friss, váratlan bizonyítéka. Köszönöm, és be kell látniuk, hogy önök az isteni Gondviselés eszközei. Amikor Torinóból elindultam Spanyolországba, azt gondoltam magamban, hogy most, hogy a római Szent Szív-temploma majdnem elkészült, más módot kell keresnem a Szent Szív tiszteletére és az iránta való odaadás előmozdítására. Egy belső hang arra szólított fel, hogy legyek nyugodt, biztosítva arról, hogy itt képes leszek eleget tenni ennek a fogadalomnak. Ez a hang folyamatosan azt ismételte nekem: „Tibi dabo, tibi dabo!” Igen, uraim, önök az Isteni Gondviselés eszközei. Segítségükkel ezen a hegyen hamarosan egy Jézus Szent Szívének szentelt templom emelkedik majd. Mindenki lehetőséget kap majd itt arra, hogy részesüljön a szentségekben, és örökké emlékezni fognak az önök szeretetére és hitére, amelyről annyi szép bizonyítékot adtak nekem." A szaléziak irányításával és az odaadó emberek közreműködésének köszönhetően egy kis kápolna épült, amelyen keresztül a Szent Szív már elkezdte birtokba venni a helyet. A telket tehát Don Boscónak adományozták, és utódai megkapták ezt az örökséget. A jelenlegi templom 1902-1961 között épült több részletben és ma a hegy tetején lévő szentély egy szalézi vezetésű plébánia és menedékház alapjául szolgál. A templom tetején egy hatalmas (7,5 m) Krisztus-szobor látható. Barcelona felé néző, kiterjesztett karjai a város védelmezését szimbolizálják.
A Szent Szív tisztelete a szaléziak öröksége
Don Boscónak a Szent Szív iránti szeretete szerepet játszott e két templom felépítésében, de ugyanezt a tiszteletet belenevelte fiaiba is. Don Bonetti, aki több évig volt Mirabello igazgatója (1865-1877), szintén Don Bosco iskolájában formálódott. Azt mondják róla, hogy a leglelkesebb odaadás töltötte el Jézus Szent Szíve iránt, és ez a szeretet és a Szent Szív tisztelete animálta minden tevékenységét és beszélgetéseit eredményessé és papi szolgálatát meggyőzővé tette. A Szent Szív szemmel láthatóan különleges karizmákkal is segítette őt fáradságos küldetése során.
Később Don Bosco utódai is ugyanezt hirdették; különleges módon Boldog Rua Mihály és Albera Pál. Az egyik lelkigyakorlat során Don Rua azt mondta rendtársainak: „Jézus Szent Szívének ünnepét ünnepeljük. Elmélkednünk kell a Szent Szív képén. Mind, akik a Szent Szívre nézünk, ebben a formában látjuk: egy Szívet, amely fénysugarakat bocsájt ki, töviskoszorúval körülvéve, tetején kereszt található, a szíven egy durva seb van, amit a dárda okozott.” Azt mondta nekik, hogy ez nem a művészek találmánya volt, hanem valami, amelyet maga Jézus fedett fel december 27-én Paray-le-Monial-ban Alacoque Szent Margit Máriának a vizitációs nővérek kolostorában, amikor imádkozott a legszentebb Oltáriszentség előtt. Ebből Don Rua megpróbált bizonyos következtetésekre jutni: Jézus Szívének szeretetét utánozva szerethetővé kell tennünk magunkat. A szívből fakadó lángok a szeretet ezen részét képviselik. A szív körüli töviseket a hitetlenek és az eretnekek okozzák, különösképpen azok, akik csak nevükben keresztények, engedetlenségükkel, szenvedélyükkel és ellenőrizetlen haragjukkal, gonosz gondolataikkal, a gazdagsághoz való ragaszkodásukkal, becstelen, morgolódó és elégedetlen életmódjukkal, csaló magatartásukkal, azzal, hogy lopnak és nem tartják be a pénteki böjtöt. Beszélt két különleges tövisről is, amelyekre az Áldott Anyánk emlékeztette a gyermekeket, amikor megjelent La Salette-ben: az istenkáromlásról és a vasárnapok megszentségtelenítéséről. A kereszt két gerendája a közönyöt és a szentségtörő közösségeket szimbolizálja. A botrányos életek sebet okoznak Jézus Szívében. A Jézus Szívén tapasztalható rendkívüli sugarak az irgalmasságának és a nagylelkűségének jelei. A Szent Szív mindenki iránti szeretetét elismerve Don Rua ezzel zárta elmélkedését: „Kedves testvérek mindent megteszünk, hogy semmilyen módon ne okozzunk fájdalmat ennek a Szent Szívnek, minden bizalmunkat belé helyezzük, és valódi buzgalommal és jó példával helyettesítjük a botrányokat.
Évekkel később Albera Pál, Don Bosco második utóda tanításában ugyanolyan odaadáshoz ragaszkodik, azonos buzgalommal és meggyőződéssel. Neki is nagyon éleslátó tanítása van a Szent Szív iránti tiszteletről. "Megpróbáljuk a fiataljainkba a lehető legjobban beültetni a valódi odaadást Jézus Szent Szíve és Jó Anyánk, Mária, a Keresztények Segítsége iránt" - mondta Albera Pál egyik körlevelében. „Az a lándzsa által okozott seb, ahonnan vér és víz folyt ki, az emberek által elkövetett halálos bűnök szimbóluma. A nagy seb mellett töviskoronát is látunk a Szív körül. Mit képvisel ez? Az üzenet szerint, melyet az Úr Alacoque Margitnak közölt, a tövisek azon kívül, hogy a szív körül egy koronát képeznek, jelképezik azokat a lelkeket, amelyek bármilyen típusú megszentelt életre hivatottak, arra, hogy az Ő szent szolgálatában éljenek, de nem mutatnak sürgősséget és érdeklődést hibáik kijavítására és könnyedén visszaeshetnek ugyanazokba a hibákba.”
A Szalézi Társaság felajánlása a Szent Szívnek
1900. december 31-én vagy 1901. január 1-jén a Szalézi Társaságot Jézus Szent Szívének ajánlották. Don Rua szándéka az volt, hogy minden szalézi művet Jézus szerető Szívére bízzon. Röviden: a Szent Szív iránti odaadás ragaszkodott Jézus legszentebb Szívéből fakadó szeretet üdvözítő tüzéhez, és azoknak a támadásoknak a fájdalmas jelképéhez, amelyek bűnös útjaikon fájdalmat okoztak Jézus Szívének. Igaz, hogy az egyszerű szívűek elfogadták ezeket a tanításokat, és nem kételkedtek sem e tanítások természetfeletti hitelességében, sem a számukra bemutatott értelmezésekben. Néhányan azonban lényegesebb magyarázatot akartak az egész odaadásra. Don Rua megpróbálta megtenni, és az előző napon a rendet a Szent Szívre bízta, miközben minden egyes igazgatót meghívott a rend minden házába, bejelentette a döntést és bemutatott egy rövid teológiai tanulmányt erről az áhítatról „Utasítások a Jézus Szent Szíve iránti odaadásról” címmel.
Don Ruának az volt a vágya, hogy a szalézi rend felajánlása Jézus Szent Szívének bőséges lelki gyümölcsöket teremjen. Ezek az utasítások a következő szempontok kifejtésére törekedtek: a Szent Szív iránti odaadás a kereszténységben már a kezdetektől fogva létezett, magasztosabb módon alkotta a különböző odaadásokat, és hasznos volt az összes keresztény számára, mindenekelőtt a szerzetesek számára. Bizonyos ajánlásokkal zárta le, amelyeket azokban az években a Szent Szív tiszteletére adtak: a kilenc odaadással megtartandó első péntek, a Szent Szív tiszteletbeli őre, a Szent óra, Jézus Szent Szívének trónra lépése és az imádság apostola. Don Rua megpróbált rámutatni ennek az odaadásnak a magasztos jellegére, szem előtt tartva annak célját, szándékát és motívumait. A Jézus Szent Szíve iránti odaadás arra ösztönzi a híveket, hogy a szeretetért szeretetet adjanak. Az illető szeretete Jézus Szent Szíve iránt egyszerre tiszteleg Jézus előtt, és vigaszt nyújt Jézusnak az Ő tiszteletére végzett jó cselekedetekkel és Jézus szeretetének utánzásával. Ugyanez a Jézus Szívéből sugárzó szeretet, Jézus vágya arra, hogy tanítson róla és ajánlja, a szívességek és kegyelmek, amelyeket ezen odaadással kapnak, végül pedig célja és időszerűsége, amikor hidegség és közöny van a vallás iránt, nem bátoríthatja a keresztényt ennek az odaadásnak a gyakorlására. Ezt tanította utasításaiban Don Rua az 1900-as években.
A Szent Szív tisztelete korunkban
Ezt az odaadást, amely egyszerű eszköz volt arra, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, nem kell valami bonyolult dolognak tekinteni. Ez nem egy áhítatgyakorlat, amelyet egy adott időre szánnak, és így irreleváns a kortársak számára. De ez az odaadás kihívást jelenthet egy az individualizmus szellemében élő kultúra iránt, amely vakon keresi önmagát, a „jó érzés tényezőit” kereső kultúra és az idő és az energia eltöltése olyan dolgokra, amelyek nem mindig hasznosak vagy eredményesek.
Az is tény lehet, hogy a rend is átélt egy olyan időszakot, amikor egyes történészek szerint a római Szent Szív-bazilika századik évfordulóját is csak Don Bosco a pápa iránti szeretete jelének, és nem is a Szent Szív iránti szeretet kifejezésének tekintették. Ma más megközelítésre van szükségünk. Jézus megsebzett és megkoronázott szívétől kezdve növekednünk kell a Szent Szív jelentésének és jelentőségének más és mélyebb megértésében. Látjuk a Szent Szívet lándzsával átszúrva. Ez lesz hitünk táplálásának forrása. A Szent Szív iránti elkötelezettségnek, anélkül, hogy tagadnánk Alacoque Szent Margit Mária tapasztalatait, az idők folyamán valódi evangélikussá kell válnia mind a maga javára. Arra vagyunk hivatottak, hogy fontolóra vegyük a Jézus átszúrt oldalából kifolyó víz és vér kettős misztériumát.
Amikor egy különleges kegyelmi időszakon vagyunk túl, bízzuk magunkat különleges módon Jézus Szent Szívére. Bízzuk magunkat Jézusra, hogy amikor Isten hűségére válaszolunk, nyitottak legyünk a bennünk lévő kegyelem áramlására, és formálódjon bennünk Krisztus, ami hiteles tanúivá tesz bennünket. Ez hitünk táplálékának forrása, és valami olyasmi, amely biztosítja, hogy apostoli törekvéseink valóban gyümölcsözők legyenek. Az Úr azt mondja nekünk: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28)
dbbangalore.org/Szaléziak.HU
