Don Bosco és a Szent Szív. Védelmezni, engesztelni, szeretni
2025-06-17 Kedd | #Aktuális
1886-ban, a Róma központjában található új Szent Szív-bazilika felszentelésének előestéjén a „Bollettino Salesiano” (olasz Szalézi Értesítő) fel akarta készíteni olvasóit – munkatársakat, jótevőket, fiatalokat, családokat – egy létfontosságú találkozásra „az átszúrt Szívvel, amely továbbra is szeret”. Egy teljes éven át a magazin, elmélkedésekből álló valóságos „rózsafüzért” kínált a szalézi világnak: minden szám az áhítat egy aspektusát kapcsolta össze egy lelkipásztori, oktatási vagy társadalmi sürgősséggel, amelyet Don Bosco – már kimerülten, de még mindig tisztán gondolkodva – stratégiai fontosságúnak tartott az Egyház és az olasz társadalom jövője szempontjából. Majdnem 140 évvel később ez a sorozat egy kis értekezés maradt a szív lelkiségéről, egyszerű, de lelkes hangnemben megírva, képes ötvözni a szemlélődést és a gyakorlatot. Itt bemutatjuk ennek a havi utazásnak az egységes olvasatát, megmutatva, hogy a szalézi intuíció még ma is szól hozzánk.
Február – A díszőrség: virrasztás a megsebzett Szeretet felett
Az új liturgikus év meglepő felhívással kezdődik: nemcsak imádni kell Jézust, aki jelen van a tabernákulumban, hanem „virrasztani” is – egy szabadon választott órában, amelyben minden keresztény, anélkül, hogy megszakítaná napi tevékenységeit, szerető őrszemmé válik, aki vigasztalja a testi közöny által átszúrt Szívet. Az ötlet, amely Paray-le-Monialban keletkezett és számos egyházmegyében virágzott, nevelési programmá vált: az időt a jóvátétel terévé alakítani; megtanítani a fiatalokat arra, hogy a hűség apró, állandó cselekedetekből fakad; a napot széles körű liturgiává tenni. A kapcsolódó fogadalom – hogy a Becsületgárda kézikönyvéből származó bevételt a római bazilika építésére ajánlják fel – feltárja a szalézi logikát: olyan szemlélődés, amely azonnal téglává és habarcssá válik, mert az igazi ima (szó szerint) építi Isten házát.
Március – Kreatív szeretet: a szalézi bélyegző
1884. május 8-án tartott nagy konferenciáján Parocchi bíboros egyetlen szóval foglalta össze a szalézi küldetést: „szeretet”. A Bollettino Salesiano ezt a diskurzust veszi át, hogy emlékeztessen minket arra, hogy az Egyház inkább a szeretet gesztusaival hódítja meg a világot, mint elméleti vitákkal. Don Bosco nem elit iskolákat, hanem egyszerű menhelyeket alapított. Nem azért vonta ki a gyerekeket a környezetükből, hogy megvédje őket, hanem hogy visszajuttassa őket a társadalomba, mint szilárd, megbízható polgárokat. Ez a „század szükségleteinek megfelelő” szeretet: a materializmusra adott válasz nem vitákkal, hanem olyan tettekkel, amelyek megmutatják az evangélium erejét. Ezért sürgős egy nagy, Jézus Szívének szentelt szentély létrehozása, hogy a nevelő és átalakító szeretet kiemelkedő, látható jele legyen Róma szívében.
Április – Eucharisztia: „Jézus Szívének mesterműve”
Don Bosco számára semmi sem sürgetőbb, mint visszavezetni a keresztényeket a gyakori szentáldozáshoz. A Bollettino emlékeztet arra, hogy „nincs katolicizmus Szűzanya és Eucharisztia nélkül”. Az eucharisztikus asztal a „keresztény társadalom kezdete”: onnan születik a testvériség, az igazságosság és a tisztaság. Ha a hit elhalványul, újra fel kell éleszteni az élő Kenyér utáni vágyat. Nem véletlen, hogy Szalézi Szent Ferenc a vizitációs nővérekre bízta az Eucharisztikus Szív őrzésének feladatát. A Szent Szív iránti áhítat nem elvont érzés, hanem egy konkrét út, amely a tabernákulumhoz vezet, és onnan kiárad az utcákra. És ismét a római építkezés szolgál próbatételként. Minden líra, amelyet a bazilikára felajánlanak, „lelki téglává” válik, amely Olaszországot az önmagát adó Szívnek szenteli.
Május – Jézus Szíve ragyog Mária Szívében
Mária hónapja arra készteti a Bollettinót, hogy összefonja a két nagy áhítatot: a két Szív között mély közösség van, amelyet a bibliai „tükör” képe szimbolizál. Mária Szeplőtelen Szíve az Isteni Szív fényét tükrözi, elviselhetővé téve azt az emberi szem számára. Akik nem mernek a Napba nézni, azok az Anyában tükröződő fényét nézik. A latria kultusz Jézus Szívéért, a „hyperdulia” Mária Szívéért: egy olyan megkülönböztetés, amely elkerüli a tegnapi és mai janzenista vitázók félreértéseit. A Bollettino cáfolja a bálványimádás vádjait, és kiegyensúlyozott szeretetre hívja a híveket, ahol a szemlélődés és a misszió egymást táplálja. Mária bemutat minket Fiának, a Fiú pedig elvezet minket az Anyához. Az új templom felszentelésére való tekintettel azt kéri, hogy egyesüljön a Róma és Torino dombjain kiemelkedő két fohász: Jézus Szent Szíve és Mária, a Keresztények Segítsége.
Június – Természetfeletti vigasztalások: a szeretet munkája a történelemben
Kétszáz évvel a Szent Szívnek tett első nyilvános felajánlás (Paray-le-Monial, 1686) után a Bollettino megerősíti, hogy az áhítat a kor betegségére válaszol: „a szeretet kihűlésére a gonoszság túlzott elburjánzása miatt”. Jézus Szíve – Teremtő, Megváltó, Megdicsőítő – a történelem középpontjaként jelenik meg: a teremtéstől az Egyházig; az Eucharisztiától az eszkatológiáig. Azok, akik imádják ezt a Szívet, belépnek egy olyan dinamizmusba, amely átalakítja a kultúrát és a politikát. Ezért kérte XIII. Leó pápa, hogy mindenki járuljon hozzá a római kegyhelyhez: ami a jóvátétel emlékműve, de egyben „védőbástya” is a modern tévedések „tisztátalan áradatával” szemben. Ez a felhívás ma is időszerűnek hangzik: szenvedélyes szeretet nélkül a társadalom szétesik.
Július – Alázat: Krisztus és a keresztények fiziognómiája
A nyári elmélkedés a legelhanyagoltabb erényt választja: az alázatot, „egy drágakövet, amelyet Isten keze ültetett át az Egyház kertjébe”. Don Bosco, Szalézi Szent Ferenc lelki fia tudja, hogy az alázat a kapu más erényekhez, és minden igazi apostolkodás pecsétj: akik a fiatalokat szolgálják anélkül, hogy a láthatóságra törekednének, jelenvalóvá teszik „Jézus harminc éven át rejtett életét”. A Bollettino leleplezi a hamis szerénység álcájába burkolózó büszkeséget, és arra hív minket, hogy kettős alázatot ápoljunk: az értelem alázatát, amely nyitott a misztériumra; és az akarat alázatát, amely engedelmeskedik a felismert igazságnak. A Szent Szív iránti odaadás nem szentimentalizmus: az alázatos gondolkodás és a konkrét cselekvés iskolája, amely képes a társadalmi béke megteremtésére, mert eltávolítja a büszkeség mérgét a szívből.
Augusztus – Szelídség: az erő, amely lefegyverez
Az alázat után jön a szelídség: egy erény, amely nem gyengeség, hanem önuralom, „az oroszlán, amely mézet hoz létre” – mondja a szöveg, Sámson rejtélyére utalva. Jézus Szíve szelíd a bűnösök befogadásában, szilárd a templom védelmében. Az olvasókat arra kérik, hogy kövessék ezt a kettős mozgalmat: a gyengédséget az emberek iránt, a határozottságot a tévedésekkel szemben. Szalézi Szent Ferenc visszatér példaképként: nyugodt hangon árasztotta a szeretet folyóit a zűrzavaros Genfben, több szívet térített meg, mint amennyit a szigorú vita megnyert volna. Egy olyan évszázadban, amely „szívtelenségével vétkezik”, a Szent Szív szentélyének felépítése a társadalmi szelídség gyakorlóterének felállítását jelenti – evangéliumi válaszként arra a megvetésre és verbális erőszakra, amely már akkoriban is megmérgezte a nyilvános vitákat.
Szeptember – A szegénység és a szociális kérdés: a Szív, amely kibékíti a gazdagokat és a szegényeket
A társadalmi konfliktusok moraja, figyelmeztet a Bollettino , azzal fenyeget, hogy „darabokra zúzza a polgári építményt”. A „munkáskérdés” kellős közepén vagyunk: a szocialisták felkavarják a tömegeket, a tőke koncentrálódik. Don Bosco nem tagadja a tisztességes gazdagság létjogosultságát, de emlékeztet minket arra, hogy az igazi forradalom a szívben kezdődik: Jézus Szíve boldognak hirdette a szegényeket, és ő maga is első kézből tapasztalta meg a szegénységet. A gyógyír az evangéliumi szolidaritásban rejlik, amelyet az ima és a nagylelkűség táplál. Amíg a római templom el nem készül – írja az újság –, hiányozni fog a megbékélés látható jele. A következő évtizedekben az Egyház társadalmi tanítása ki fogja fejleszteni ezeket a meglátásokat, de a mag már itt van: a szeretet nem alamizsnálkodás, hanem az átalakult szívből fakadó igazságosság.
Október – Gyermekkor: a remény szentsége
„Jaj annak, aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül”: Jézus ajkán a meghívás figyelmeztetéssé válik. A Bollettino felidézi a pogány világnak a gyermekek elleni borzalmait, és megmutatja, hogyan változtatta meg a kereszténység a történelmet azzal, hogy központi helyet biztosított a kicsinyeknek. Don Bosco számára a nevelés vallási cselekedet; a jövő Egyházának kincsét az iskolákban és az oratóriumokban őrzik. Jézus gyermekeknek adott áldása, amely az újság címlapjain is megjelenik, a Szív megnyilvánulása, amely „atyaiként ölel”, és hirdeti a szalézi hivatást: a fiatalságot „szentséggé” tenni, amely jelenvalóvá teszi Istent a városban. Az iskolák, kollégiumok és műhelyek nem opcionálisak: ezek a konkrét módjai annak, hogy tiszteljük a gyermekekben élő Jézus Szívét.
November – Az Egyház diadalai: az alázat legyőzi a halált
A liturgia megemlékezik a szentekről és a halottakról. A Bollettino Jézus jeruzsálemi bevonulásának „szelíd diadaláról” elmélkedik. A kép kulcsot ad az egyháztörténelem megértéséhez: sikerek és üldöztetések váltják egymást, de az Egyház, akárcsak a Mester, mindig újra feltámad. Az olvasókat arra kérik, hogy ne hagyják, hogy a pesszimizmus megbénítsa őket. A pillanat árnyai (antiklerikális törvények, rendek csökkentése, szabadkőműves propaganda) nem törlik el az evangélium dinamizmusát. A Szent Szív temploma, amelyet ellenségeskedés és szegénység közepette építettek, kézzelfogható jele lesz annak, hogy „a pecsétekkel ellátott követ felfordították”. Az építésében való együttműködés azt jelenti, hogy Isten jövőjére fogadunk.
December – Boldogok a szomorkodók: a szív befogadja a keresztet
Az év a legparadoxabb boldogsággal zárul: „Boldogok, akik sírnak”. A pogány ész számára botrányos fájdalom Jézus szívében a megváltás és a termékenység útjává válik. A Bollettino ebben a logikában látja a kulcsot a kortárs válság megértéséhez: a mindenáron szórakoztatásra épülő társadalmak igazságtalanságot és kétségbeesést szülnek. A Krisztussal egységben elfogadott fájdalom azonban átalakítja a szíveket, erősíti a jellemet, serkenti a szolidaritást és megszabadít minket a félelemtől. Még a szentély kövei is „reménységgé változott könnyek”; apró felajánlások, néha rejtett áldozatok gyümölcsei, amelyek egy olyan helyet építenek, ahonnan – ígéri az újság – „a szűzies gyönyörűségek özöne fog hullani”.
Egy prófétai örökség
Az 1886-os Bollettino Salesiano havi szerkesztésében feltűnő a crescendo pedagógiája: az őrködés kis órájával kezdődik, és eljut a fájdalom megszentelődéséig; az egyes hívőktől a nemzeti építkezésig; az oratóriuim tornyos tabernákulumától az Esquilinus-domb bástyáiig. Ez egy olyan utazás, amely három fő tengelyt fon össze:
Szemlélődés – Jézus Szíve mindenekelőtt egy misztérium, amelyet imádni kell: virrasztás, Eucharisztia, bűnbánat.
Formáció – Minden erény (alázat, szelídség, szegénység) szociális orvosságként jelenik meg, amely képes begyógyítani a kollektív sebeket.
Építés – A lelkiség építészetté válik: a bazilika nem dísz, hanem a keresztény polgárság műhelye.
Anélkül, hogy erőltetnénk, felismerhetjük itt azoknak a témáknak az előhírnökeit, amelyeket az Egyház a 20. század folyamán fejleszteni fog: a laikusok apostolkodása, a szociális tanítás, az Eucharisztia központi szerepe a küldetésben, a kiskorúak védelme és a szenvedők lelkipásztori gondozása. Don Bosco és munkatársai felismerték az idők jeleit, és a szív nyelvén válaszoltak.
1887. május 14-én, amikor XIII. Leó pápa vikáriusa, Lucido Maria Parocchi bíboros révén felszentelte a Szent Szív bazilikát, Don Bosco – aki túl gyenge volt ahhoz, hogy felmenjen az oltárhoz – a hívek között rejtőzködve figyelt. Abban a pillanatban az 1886-os Bollettino minden szava élő kővé vált: a díszőrség, a nevelő szeretet, az Eucharisztia mint a világ középpontja, Mária gyengédsége, a kiengesztelődő szegénység, a szenvedés boldogsága. Ma ezek az oldalak új lélegzetvételért kiáltanak: rajtunk múlik, legyünk akár megszentelt személyek, világiak, fiatalok vagy idősek, hogy folytassuk a virrasztást, hogy felépítsük a reménység helyeit, hogy megtanuljuk a szív földrajzát. A program ugyanaz marad, egyszerű és merész: védelmezni, vezekelni, szeretni.
donbosco.press/Szaléziak.HU
