Szalézi „jóéjszakát” Bruno Ferrero atyától: Egy csoport professzor, akik mindannyian sikeresek voltak a karrierjükben, találkoztak, hogy meglátogassák régi tanárukat.
A beszélgetés azonnal a munka és az élet általános stresszére terelődött. A professzor kávét kínált nekik. Bement a konyhába, majd egy nagy kannával és egy tálcával tért vissza, amin mindenféle csészék sorakoztak.
Voltak porcelán és műanyag csészék, még kristály poharak is, némelyik egyszerű, mások díszítettek, egyszerűek és elegánsan stilizáltak. Nyugodtan megkérte őket, hogy válasszanak egy csészét, és öntsenek maguknak frissen főzött kávét.
Miután ezzel végeztek, az idős tanár megköszörülte a torkát, és nagyon nyugodtan és türelmesen szólt a csoporthoz: „Észrevettétek, hogy a szebb csészék hamarabb elfogytak, mint a közönségesek és egyszerűek? Ez természetes, hiszen mindenki a legjobbat szereti magának. És ez az oka a sok problémátoknak.” Majd így folytatta: „A csészék nem változtatnak a kávé minőségén. Valójában a csésze csak azt tartalmazza, vagyis fedi el, amit iszunk. Ami érdekelt benneteket, az a kávé volt, nem a csésze; de ösztönösen a legszebbeket kerestétek. Próbáljátok meg mások csészéit megnézni. Most gondolkozzatok el ezen: az élet kávé. Az erőfeszítés, a pénz, a társadalmi helyzet csupán csészék, amelyek formát és tartást adnak neki, és a csésze típusa, amink van, valójában nem határozza meg vagy változtatja meg életünk minőségét. Ezért, ha csak a csészére koncentrálunk, nem tudjuk élvezni a kávét.
Jó kávézást! Nem azok a legboldogabb emberek, akiknek a legtöbbjük van, hanem azok, akik jól boldogulnak azzal, amijük van. Tehát ne feledd: élj egyszerűen, békében. Szeress és viselkedj nagylelkűen. Légy támogató és figyelmes. Beszélj kedvesen. A többit bízd Istenre.
Nem az a leggazdagabb ember, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebb a szükséglete!
Szaléziak.HU
