Fiatal papnövendékként Bosco János a nyári szünetet édesanyjával töltötte. A valóságban nem is éppen nyaralt: olvasott, írt, esztergályozott, ruhákat varrt, cipőket javított, kőműves és könyvkötő volt, székeket és bútorokat készített, kaszált, aratott, szüretelt és palackozta a bort. Szombaton és vasárnap összegyűjtötte a falu gyermekeit, hitoktatást tartott, valamint olvasást és írást tanított.
Ugyanolyan elbűvölő volt, mint mindig, és mindenki szerette a társaságát. Mesterien hegedült, és egy évben nagybátyja, Matteo meghívta, hogy játsszon a templomban Szent Bertalan ünnepén.
A templomban minden nagyon jól ment. A zene és az ünnepélyes liturgia mindenkit lenyűgözött. Ebéd után rögtön elkezdődtek a bajok. A vendéglátó meghívta Giovannit, hogy játsszon el néhány gyönyörű darabot hegedűn. A fiatalember nem tudott nemet mondani, és vidám szerenádba kezdett. Néhány perc múlva suttogás és ritmikus csoszogás hallatszott. Giovanni kinézett az ablakon, és egy tömeget látott az udvaron, gyengéden összefonódó párokban, gondtalanul táncolva. A fiatal szeminarista elpirult, és zavartan fordult a bámészkodókhoz: "Micsoda? Én a nyilvános táncok ellen prédikálok, ti pedig arra kényszerítetek, hogy szervezzek egyet az udvarotokban? Soha többé nem fog előfordulni!"
Amikor hazaért, Giovanni ezer darabra törte a hegedűjét. És soha többé nem játszott rajta. Betartotta az ígéreteit.
Giovanni mindenben jó volt, de mestervadász is volt. Kevés emberhez hasonlóan érzéke volt a zsákmányhoz. És kiválóan célzott is. Egyik reggel, hajnalban, vállán lógó puskával kiment. Látott egy nagy nyulat elszáguldani. Üldözőbe vette. Mezőről mezőre, szőlőskertről szőlőskertre, völgyeken kelt át és dombokon mászott fel. Órákon át. A nyúl gyors és kitartó volt. Giovanni még annál is jobb. Öt kilométert futott megállás nélkül. Végül a nyúl a kezébe került, és lelőtte. A szegény kis állat a harmatos fűbe esett.
De a jó Giovanni nem örült. Szomorú volt, és könnyek szöktek a szemébe. Barátai, akik kifulladva követték, gratuláltak neki. Giovanni azonban megszégyenült, bocsánatot kért barátaitól a szörnyű látványosságért, amit okozott, és azonnal hazament.
Megismételte az Úrnak tett ígéretét, hogy soha többé nem vadászik. A puska egy sötét sarokban kötött ki. Az utolsó töltény pedig berozsdásodott a csőben.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
