Az Európa Tanács szeptember 26-át A NYELVEK EURÓPAI NAPJÁvá nyilvánította. Az Európai Unió tagországaiban először 2001 őszén rendezték meg, melyen közel ötven ország vett részt. Ennek sikerén felbuzdulva azóta minden évben megemlékeznek a csaknem 200 különböző európai nyelvről. Az Európa-szerte megrendezett programok célja, hogy felhívják a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára, a nemzetek közötti kapcsolatok és együttműködések fejlesztésére és a kulturális különbségek megőrzésére.
A szalézi iskolákban hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek oktatására, ami nem véletlen, hiszen a rend alapítója, Bosco Szent János is szorgalmazta ezt, sőt, maga is több idegen nyelven beszélt és írt.
A tizenkilencedik században, Don Bosco idejében még minden más volt, mint a mai, kozmopolita társadalomban, ahol már nemcsak az európai nyelvek csengenek számunkra ismerősen, de nem lepődünk meg, ha arabot és oroszt, kínait, románt vagy albánt hallunk. Az óvodás kortól kezdve tanított német és angol mellett sok fiatal próbálja ki magát más európai nyelvek tanulásában is, a franciától a spanyolig, és nem kevesen vannak, akik a még nehezebb kihívások elé néznek, például a keleti nyelvek elsajátításával.
Don Bosco anyanyelve piemonti volt. Ez volt az a nyelv, amelyen Don Bosco általában beszélt, és amelyet soha nem hagyott el, még akkor sem, amikor a valdoccói Oratóriumba bevezette az olasz nyelv használatát. Az olasz nyelv olyan nyelv volt, amelyet tágabb hazája iránti szeretetből tanult meg, de emellett több nyelven tudott.
Itt spontán módon felmerül a kérdés: milyen nyelveket beszélt Don Bosco?
Biztosak lehetünk abban, hogy az első nyelv, amelyet a kis Bosco Jancsi a jó Margit mama ajkáról tanult, a piemonti volt, amely később bizonyára nagyon hasznosnak bizonyult, hogy megértesse magát az utcagyerekekkel és a kis csibészekkel, akik közül sokan nem jártak iskolába. De emellett ki kell hangsúlyoznunk, hogy Don Bosco tökéletesen beszélt és írt olaszul, ami az ő korában nem volt gyakori. Nemcsak tanulmányai tanúskodnak erről, hanem hatalmas mennyiségű könyve, levele, egyéb írása is. Szemináriumi évei alatt Giovanninak lehetősége volt tökéletesen megtanulni a latint, azt a nyelvet, amelyen a szentmisét celebrálták, valamint héberül és görögül tanulni. De ez még nem minden! Mint levelei mutatják, Don Bosco a francia nyelvet is jól ismerte, ami kora Torinójában nem szokatlan, hiszen Nizza és Savoya 1860-ig a Szárd Királyság szerves részét képezte. Meglepődhetünk azonban azon, hogy azokban az években, amikor az egyházi konviktusban tanult, azt az álmot ápolta szívében, hogy misszionáriusként távoli vidékekre menjen, így a fiatal Don Bosco autodidaktaként megtanulta az angol és a spanyol nyelv alapjait is, ami különösen értékes volt az első művek megnyitásakor az Ibériai-félszigeten.
Az idegen nyelvek tanulására Don Bosco sajátos módszert ajánlott: "Jól meg akarod tanulni a latin nyelvet? Fordítsd le először olaszra valamely klasszikusnak egy jegyzetét, azután a nélkül, hogy az eredeti szöveget megnéznéd, fordítsd vissza latinra és végül hasonlítsd össze fordításodat az eredetivel. Ha ezt egy hónapig mindennap gyakorlod, biztosítalak, hogy sok nehézségtől megszabadulsz anélkül, hogy szótárt kellene forgatnod!" (MB IV. 294.)
Sprichst du deutsch, Don Bosco?
De még ez sem minden! Bizonyára eláll a szavunk, ha megtudjuk, hogy Don Bosco németül is tanult! A tizenkilencedik század közepén az Osztrák Birodalom szilárdan markában tartotta az olasz félszigetet, így nem volt szokatlan a német katonák átvonulása a különböző városokban. Még Torinóban is sokan voltak az ilyen katonák közül, akiknek azonban a családjukkal együtt nem volt lehetőségük a gyónásra, hogy méltón felkészüljenek a húsvétra. Egy pap sem beszélt németül! A hír eljutott Don Bosco fülébe is, aki egy percet sem vesztegetett, és miután vett egy nyelvtant, elkezdte Goethe nyelvét tanulni! 16 leckét is vett, ami 20 lírába került, és németül kezdett gyóntatni. El lehet képzelni a katonák csodálkozását! A meglepetés nagyon örvendetes volt, olyannyira, hogy Don Bosco 1848-ig folytatta a gyóntatást németül, elmélyítve e nyelv tanulmányozását.
"Azt mondom nektek, hogy ha adott az alkalom és a lehetőség, ne hanyagoljátok el a nyelvek tanulást: minden megtanult nyelv lebontja a gátat köztünk és millió és millió más nemzetből származó testvérünk között, és képessé tesz bennünket arra, hogy jót tegyünk néhányukkal, sőt néha még sokukkal is!"[1]
Bónusz
Ádám László atya Rendtörténeti tanulmányában azt írja, hogy Barberis Gyula, egyetemes lelkiigazgató 1911-ben Lombriascióban a novíciusok előtt azt mondta, hogy Don Bosco magyarul is tanult, hogy a sebesült magyar katonákat gyóntathassa. Habár szép volna, mégis jogosan kételkedhetünk benne, ugyanis abban az időben a magyar katonák tudtak németül, így sokkal valószínűbb, hogy Don Bosco őket is németül gyóntathatta.
A Magyar Szalézi Tartomány történetéből tudjuk, hogy az első magyar szalézi, Zafféry Károly sem sokkal maradt le nyelvismeret szempontjából rendje alapítójától. Sokoldalú, művelt, nagyszerű pedagógus és jó író volt, aki anyanyelvén kívül írt és beszélt latinul, németül, olaszul, franciául, spanyolul, portugálul, szlovákul, horvátul és románul, jókedvében még cigányul is. Latin- és némettanárként kezdte pályafutását, idős korában pedig a szentkereszti búcsún kamatoztatta nyelvi tudását, ahol magyarul, németül, tótul és cigányul prédikált.
biesseonline.sdb.org/ www.donboscoland.it/Szaléziak.HU
[1] Matteo Rupil SDB – Squarci di sottoBosco 3/10
