Főoldal / Szalézi világ / Nevelés és evangelizálás ma a digitális élőhelyen – második rész
Nevelés és evangelizálás ma a digitális élőhelyen – második rész
2022-09-26 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A múlt hónapban Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos új cikksorozatát mutattuk be azzal a céllal, hogy feltárja a következő témát: "Oktatás és evangelizálás napjainkban a digitális élőhelyen. A fiatalokkal együtt, a jövő felé" . Ma, folytatva ezt az elmélkedéssorozatot, megjelenik a második hozzászólás, amelyen keresztül Mendes atya arra hív bennünket, hogy elmélyüljünk e gondolatok fő kérdésében: hogyan neveljünk és evangelizáljunk ma a digitális környezetben?
Létezik egy új élőhely, amelyben mindannyian érintettek vagyunk. A világ gyorsan változik a digitális kapcsolat, az internet és a mesterséges intelligencia miatt.
Korszakos átalakulások mennek végbe, a paradigmában és a működésükben, amelyek az általunk lakott konvergens világot alkotják: utalnak a pénzkezelés módjára, a vásárlásra, a befektetésre, a biztonságra, az egészségügyi rendszerre, az utazásra, a az oktatás és a szórakozás világára. Alig néhány évtized alatt a világ mélyreható kulturális és társadalmi paradigmaváltáson ment keresztül az információs technológiák, az internet, a közösségi hálózatok és az okostelefonok miatt.
Nyilvánvaló, hogy a digitális világ növekedésével bizonyos kihívások is felmerülnek, mint például a biztonság és a magánélet; és egyéb kihívások mellett meg kell említenünk a digitálismegosztottságot is.
Tekintettel a digitális és virtuális világra, amelyben élünk, egy folyamatos átalakulás alatt álló világban, ma egy magával ragadó környezetben élünk, olyan környezetben, ahol minden kapcsolat, adat és információ rendelkezésre áll a munkához, az utazáshoz és a mozgáshoz. Emellett a társadalom robotizálása konkrét valóság mind a nagy ipari termelő vállalatoknál, mind az olyan szektorok automatizálásában, mint az egészségügy és a biztonság.
Az infoszféra az okostelefonok után új határt nyit meg a nagy befektetések előtt, lehetőséget teremtve arra, hogy elmerüljünk egy eltérő dimenziójú, időbeli, pszichológiai és társadalmi világban, és táguljon a kapcsolatok valóságának élménye. Az infoszféra (a kifejezést Luciano Floridi filozófus találta ki) összetett fogalom.
Ez alapvetően az a környezet, amelyben a valós világ és a virtuális világ integrálódik, ahol az idő és a tér összefonódik és összeolvad, így az online és az offline is kölcsönhatásba lép egymással.
Ebben a forgatókönyvben az automatizálás és a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és a kiterjesztett valóság területe is bővül. A személy, a technológia és az immerzív környezet találkozásában az ember és a társadalom életének aspektusai jelennek meg a nyilvánosságban.
Amikor ezt a terminológiát használjuk – virtuális valóság (VV) és kiterjesztett valóság (KV), infoszféra –, fontos, hogy egyszerű elképzelésünk legyen erről a fogalmi összetettségről.
Az öt érzékszervünkön keresztül vizuális, hangzási, tapintási képességeinkkel, valamint az eszközökkel való interakcióval (virtuális eszközök, pl. 3D-s szemüvegek telepítésével) beléphetünk egy számunkra hiányzó jelen-valóságba, elmerülhetünk (érzékeinken keresztül) különböző (emberekből és eszközökből álló) interaktív valóságokban.
Nemrég Mark Zuckerberg bejelentette, hogy a Facebook Metaverse lesz. Ezt a kifejezést Neal Stephenson fikciós író alkotta meg 1992-ben, és egyszerűen csak azt akarja mondani, hogy létezik egy virtuális világ, amelyben valódi emberek 3D-s avatárjai lakhatnak.
Azt mondhatjuk, hogy a metaverzum egy többdimenziós univerzum egy párhuzamos univerzumban. Ráadásul az infoszféra által elénk táruló kommunikáció komplexitásában fokozatosan meglátjuk a kibernetika, a biogenetika, a biopolitika és a mesterséges intelligencia hatását, amelyek így a kommunikációs környezet valódi kaleidoszkópját alkotják, annak sokszínűségével és változásaival együtt.
Mint látható, a digitális nagyon összetetté válik, ha beillesztjük az emberi, interperszonális, közösségi és intézményi kommunikációba. Emellett sokféleképpen értelmezhető a digitális jelenség és az emberiség szociokulturális és gazdasági kontextusa.
A digitális értelmezés módja olyan gyakorlati helyzeteket tár elénk, amelyeknek következményei vannak és lesznek az emberiség jelenére és jövőjére nézve.
A közelmúltban egyes szerzők az antropocén koncepcióján alapuló reflexiót javasolnak. A szerzők kiindulópontja az, hogy az emberek az elmúlt évtizedek és a technológiai fejlődés során hatalmas és pusztító hatást gyakoroltak a bolygóra, széleskörűen és jelentős mértékben módosítva a környezetet, megváltoztatva az állatvilágot, növényvilágot, óceánokat, élőlényeket és környezetüket.
Ezek a változások nemcsak a környezeti rendszert érintik, hanem a komplex globális rendszert, kultúrát, emberi kapcsolatokat és életmódot is.
Annak ellenére, hogy ennek az elképzelésnek a teoretikusai eltérnek egymástól, jelenleg több szerző is azt állítja, hogy új korszakot élünk, amelyben ezek a változások ötvözik ezt a környezeti tényezőt, az új életmódot és együttélést a technológiákkal és a virtuálissal. Massimo Rizzante költő, író és műfordító azt állítja, hogy hogy az egyetlen vallás, amely ma a világon maradt, a műszaki-tudományos haladás, és felteszi magának a kérdést: poszthumán társadalomban élünk?
Egy másik ismert szerző, Thomas Eriksen, az információs társadalom tudósának kijelentése egy nagyon fontos, feltárást érdemlő kérdést érint: „a felgyorsult változás antropológiájában”, „egy kontrollon kívüli társadalomban” élünk. ”. Úgy tűnik azonban, hogy nem könnyű alátámasztani az emberi mutációk antropológiáját.
A virtuális kommunikáció egy új időbeli és térbeli dimenzióba vezette be az emberi személyt, amelyet a gyorsaság, az azonnaliság és az interaktivitás jellemez. Egy 13 éves tinédzser mobiltelefonon keresztül képes filmet készíteni, szerkeszteni, közzétenni az interneten és a közösségi oldalakon, esetleg vállalkozássá alakítani, elrejtve személyazonosságát, korát és származását.
Az elmúlt 30 évben számos tanulmány jelent meg a virtuális pszichológiai, filozófiai, szociális és oktatási vonatkozásairól. Folyamatos vita folyik arról, hogy valóban megtapasztaljuk-e a technológia elsőbbségét, hogy a virtuális világ új vallássá válik-e, hogy tovább élhetünk-e a digitális élettérben olyan etika nélkül, amely biztonságot, szabadságot, felelősséget és igazságosságot kínál. A technológiák elsőbbsége.
Vannak kísérletek párbeszédre például filozófia és virtualitás, pszichológia és mesterséges intelligencia, teológia és idegtudomány között. Véleményem szerint éppen ezen a ponton találjuk meg ennek a párbeszédnek a nagy zsákutcáit és nagy kihívásait.
A mesterséges intelligencia például nagyon jól kommunikál az idegtudományokkal (az idegrendszer felépítésével és működésével foglalkozó tudományok – a ford.), mert előnyben részesíti az emberi agy és a digitális és virtuális logika kapcsolatát. Ez a kapcsolat az automatizálás logikáját részesíti előnyben, de nagyon komoly akadályt talál a személy szabad akarata, a lelkiismeret és a szabadság tekintetében.
Az antropológia számára a filozófia, a humanisztikus, a kognitív, az analitikus pszichológia, a szabadság, a tudat, a szabad akarat, a pszichoanalízis esetében (a tudattalan szerepe) az adott ismeretelmélet alapvető elemei. Nagy kihívást jelent majd a jövőre nézve annak kiderítése, hogyan lehet párbeszédet kialakítani e tudományok, az idegtudományok és a mesterséges intelligencia között.
Míg egyesek az emberi mutáció vízióját javasolják a technológiával kapcsolatban (kibővített valóság, metaverzum), vannak olyanok is, akik nagyon kritikusan viszonyulnak a technológiához, és azzal érvelnek, hogy a virtuális miatt nem élünk/tapasztaljuk meg a valódi életet, és hogy az információs technológia az emberek és a társadalom irányításának új módja.
A következő, harmadik cikkben látni fogjuk, hogy nagy kihívások merülnek fel ebben az új digitális környezetben. A nagy kihívás az, hogy a technológia nem semleges. A virtuális valójában a tőkefejlődés, a politika, a csoportok különböző ideológiáinak és a vállalatok dominanciájának összetett univerzumában jelenik meg, amelyek tőkéje és kutatása irányítja az internet és a közösségi hálózatok szerkezetét, szervezetét és tartalmát. Ráadásul minden összefügg: a technológiai, a gazdasági rendszer, az egészségügy, az oktatás, a biztonság, valamint az állam és a vállalatok összeférhetetlensége.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
